1.

pénteken hazautazom. meg kell vennem a jegyet. a jegy megvételéhez le kell menni a föld alá, a metróba, aztán ki a pályaudvarra. egészen ki, messzire.
és az utca veszélyes hely. amikor legutóbb az aluljáró fele indultam, egyszer csak a ráday és az erkel sarkán láttam, hogy egy rendőr megszólít egy nyugdíjast:
– elnézést, uram, maga is őrült?
– én? dehogy is.
– hát pedig.
– miből gondolja?
– az lényegtelen.
– nem vagyok őrült — mondta és közben elgondolkozva nézett maga elé.
a rendőr egyre csak méregette szemeit összehúzva.
– azt majd az őrsön kiderítjük!
– de kérem, uram, hát milyen alapon vádol? nem is vádol, rágalmaz!
– az nem tartozik magára.
– igenis rám tartozik, rólam van szó!
– a törvény az törvény, öregem. na jöjjön, jöjjön! azt hiszi nekem öröm ez? mi? azt hiszi jókedvemben teszem?
– de hát nem csináltam semmit! — fakadt ki az öregember — milyen törvényről beszél?
– az szigorúan titkos! — az utolsó két szótagot erőteljesen megnyomta.
– de…
– meg amúgy sem értené. na, gyerünk, egy-kettő!
aztán a rendőr karon ragadta és elvonszolta, én meg azóta tudom, hogy minden hely veszélyes, ahol emberek vannak.