Boys’ Chant
a children’s verse translation
a poem by János Lackfi, translated by Joe Váradi. A companion piece to Girls’ Chant.
Boys’ Chant
All the girls are crazy,
they gossip and whisper,
and if you pester them,
they clam up and whimper.
Each lives in a castle
with a golden stable,
but who brings them to school?
their steeds are unable.
Mother-of-pearls blossom
on their magical trees,
their closets overflow
with M&Ms and Sprees.
Their music is so loud,
the walls they shake and hum,
they would dance, twirl and spin
all night if you’d let ‘em.
They wear real diamond rings,
and dresses of fine silk,
at least if you fall for
tall stories of this ilk.
Stick their tongues out at you,
and if you tackle them,
they cry and tell on you:
you get the punishment.
Paint their little nails with
glittering purple hearts,
they are unbearable —
and they’re in love with us.
Below is the original poem, by the celebrated contemporary poet-author János Lackfi (see his website):
Fiúk dala
Az összes lány dilis,
azt, hogy miről susog,
hiába is vered,
nem mondja meg: titok.
Mind kastélyban lakik,
van húsz aranylova,
de azért nem lovon
hozzák a suliba.
Kertjükben egy fa van,
igazgyöngyöt terem,
szekrényükben csoki,
cukor töménytelen.
A falból zene szól
náluk, ezt szeretik,
táncol, pörög-forog
éjt-nappal mindegyik.
A ruhájuk selyem,
gyémántjuk igazi,
már ha ezt a mesét
valaki beveszi.
Mind nyelvet nyújtogat,
s ha felrúgod ezért,
bőg és árulkodik:
még te kapsz büntetést.
Körmükre szíveket
tollukkal festenek
kibírhatatlanok,
s belénk szerelmesek.
