ÖNMAGUNK SZERELME – THE ROOM

Tíz éves a trashfilmek Aranypolgára

(A cikk 2013. június 26-án jelent meg.)

2003. június 27-én egy Los Angeles-i moziban díszbemutatót tartottak. Érdekes módon sztárok helyett ismeretlen színészek vonultak fel a vörös szőnyegen. Közülük is a legfeltűnőbb egy alacsony, napszemüveges, hosszú fekete hajú férfi volt, aki szemmel láthatóan élvezte a csillogást, még ha a csinadratta túl nagy is volt egy kis költségvetésű, független filmhez képest. Az ünnepélyes premiert személyesen ő szervezte és arról is gondoskodott, hogy a film szereplőit limuzinok szállítsák a mozihoz. A szóban forgó mű címe The Room, a fickó neve pedig Tommy Wiseau.

De ki is ez a Tommy Wiseau? Egyesek azt mondják, hogy ő az élő bizonyítéka annak, hogy a Földön is élnek marslakók. Szerintünk meg inkább annak, hogy a marslakóknak miért nem sikerült beszivárogniuk a filmiparba. Ő azt mondja magáról, New Orleansban nőtt fel és néhány évet Franciaországban is élt, de erőteljes káeurópai akcentusa rácáfol mindezekre. Stílusáról és személyiségéről legyen elég annyi, hogy olyan, mintha Kozsó összement volna egy mosógép centrifugájában. Eredetileg rocksztár akart lenni, de inkább a színészi pályát célozta meg. Példaképeinek James Deant és Marlon Brandót tartja és valószínűleg bálványaihoz hasonló tálentumnak gondolja magát. Ennek ellenére sehol se kapott szerepet, kudarcai hatására azonban megvilágosodott: egy alacsony költségű dráma elkészítése jelenthetné a kiugrást. A forgatókönyvet természetesen saját maga írta és a rendezői széket is jó előre lestopizta. Miután öt év alatt rejtélyes módon sikerült összegyűjtenie hatmillió dollárt (állítása szerint Dél-Koreába importált bőrdzsekikből lett meg a sok-sok lóvé, bár habiztak ennél nagyobbat is már a történelemben), már semmi sem állíthatta meg abban, hogy audiovizuális Frankenstein-szörnyét a világra szabadítsa.

http://www.youtube.com/watch?v=jWNmVyNBAfE

Johnny (Ki más, mint Tommy Wiseau?!) sikeres bankár. Johnny jólelkű. Johnnyt mindenki szereti, még a kiskutyák is. Johnny az ideális férfi. Johnny mindaz, aminek Tommy Wiseau önmagát látja. Hősünk halálosan szerelmes menyasszonyába, Lisába (Juliette Danielle). Éppen párnacsatával hangolnak a szokásos szerelmeskedésre, amikor benyit Denny, a szomszéd egyetemista srác, hogy elmondja, mennyire szereti őket és megérdi, nem állhatna-e be a turbékoló gerlicék közé egy édeshármas erejére. Az álompár kedvesen elhajtja Dennyt, akit amúgy Johnny patronál és fiaként szereti. Ezután a jelenet után azonban felvetődik a kérdés, hogy ugyan melyik egyetem az, ahová az ÉFOÉSZ ösztöndíjat folyósít? Hiába viszont a középszar R&B zene alatti szuperhosszú, szuperérzelgős szex, Lisa határozottan unja Johnnyt, annál jobban élvezi azonban az eltartott nő szerepét. Lisa azt hazudja mindenkinek, hogy Johnny részegen megütötte és úgy dönt, hogy mostantól vőlegénye legjobb barátjával, Markkal (Greg Sestero) akarja élvezni a maratoni hosszúságú szexjeleneteket, amibe a srác vonakodva bár, de belemegy. Mert hát mire jók a barátok?! Hát arra, hogy ugrassuk, hogy mekkora „csip-csip-csip-csirke”, hogy rögbilabdát dobáljunk vele vagy csak úgy spontán a nemi életéről kérdezgessük egy étteremben.

A mellékkarakterek közé tartozik Lisa anyja, aki mint kiderül, rákos, számára azonban a legfontosabb az, hogy lánya Johnnyval maradjon, mert neki rohadt sok pénze van. Ott van Peter, Johnny pszichológus barátja, aki arra a megállapításra jut, hogy Lisa szociopata. Peter egyébként a sztoikus nyugalom szobra, hiszen nemcsak egyből megbocsát az őt kis híján a tetőről lehajító, dühöngő Marknak, de Johnnynak is sikerül meggyőznie őt arról, hogy mekkora királyság szmokingban amerikai focizni az utcán. De amúgy ha nem dugnak éppen, akkor azt nézhetjük percekig, ahogy rögbilasztit dobálnak. Hogy ennek mi a funkciója? Az égvilágon semmi, dehát labdázni jó! Ennél jobban csak Johnny mennyei jósága melengeti szívünket, aki egyszerűen nem tud haragudni szegény félnótás Dennyre, még akkor se, amikor az drogügybe keveredik vagy amikor bevallja, hogy titokban szerelmes Lisába. Persze Lisa és Mark viszonya nem maradhat titokban és végül elszabadulnak az indulatok. Lesz ám kakasviadal, nagy kifakadások, mártíromság, autós üldözés!

http://youtu.be/xm9Fgq3r_zA

Mire felsorolnánk a film minden egyes hülyeségét, lemenne a nap. Igazából nincs az a leírás vagy bemutató, ami vissza tudná adni azt a tömény kreténséget, ami a The Room maga. (Na jó, talán mégis!) Az életszerűség teljes hiánya, az idióta párbeszédek, az elvarratlan szálak és a semmibe vesző, totálisan felesleges üresjáratok tömkelege azt a hatást kelti, mintha nem lett volna egy olyan ember sem az alkotók közt, aki ezt az egészet komolyan gondolta volna. De mint tudjuk, volt egy ilyen. Kevés olyan film van, amiről még akkor se hisszük el, hogy létezik, miután megnéztük. Kevés olyan film van, amin annyit lehet röhögni, mint a The Roomon. Lehet, hogy ez minden idők legelbaszottabb romantikus drámája, de akkor sem létezhet olyan ember, akinek ne okozott volna vidám perceket Tommy Wiseau ripacskodása és az abszurd jelenetek kavalkádja. A cikk elején említett premieren is csak úgy dőltek a nézők a nevetéstől. A Művész úr persze próbálta menteni a menthetőt, fekete komédiaként belőve filmjét, de még így is ő járt a legjobban, hiszen a The Room körül az évek során a Rocky Horror Picture Showhoz hasonló kultusz alakult ki. A vetítéseken a rajongók a film szereplőinek öltöznek, rögbilabdát hajigálnak a vászon előtt és együtt üvöltik az ikonikus mondatokat. Popkulturális jelentőségét jól mutatja, hogy flashjáték, internetes mémek és paródiák is készültek belőle.

Tommy Wiseau azóta egy “Zs” kategóriás zombivígjátékban és egy, az Office-t kopírozó sitcomban is próbálta megmutatni nem létező tehetségét. A sikertelenségek azonban nem hervasztották el jellegzetes mosolyát, még mindig örül magának, mint majom a farkának. Most éppen opus magnuma forgatásáról ír könyvet. Talán ő is belátta azt, hogy egyfilmes alkotó? Egy biztos: a patológiás nárcizmus leglátványosabb filmes lenyomatának ott a helye a zseniálisan szar filmek kicsinyke panteonjában valahol a Troll 2 és Ed Wood életműve között.

http://www.artsonline.hu/onmagunk-szerelme-the-room/