22. nap

2020. 04. 06.

Csendes napok vannak. Nem változott érdemben semmi, hacsak az nem, hogy megjött a jó idő és az élet szivárog vissza az utcákra. Egyre nagyobb a gyalogos és az autó forgalom. Szerintem attól van, hogy nem történik semmi, amit az emberek a saját bőrükön érezhetnek. Elmúlt a felvásárlási láz, a nyitvatartási korlátozásokat megszoktuk.

Pedig múlthét hétfőn a Fidesz történelmet írt, megszavazta a felhatalmazási törvényt, időkorlát nélkül, gyakorlatban tejhatalommal felruházva a pártot, de főleg Orbánt. A világsajtóban is nagy port kavart az ügy, főleg azért, mert attól félnek, más államok is erre az útra léphetnek.

Ez a cikk tökéletes leirata a vírus itthoni történetének. Nem másolom be, remélem, addig sem fog elveszni, mire ezt olvasod.

A kórházak üresek, a betegeket hazaküldték, a dolgozókat kényszer szabadságra. Mintha nem létezne más betegség. Műtét után a betegre bízzák, hogy állítsa be a cukrát otthon (vagy haljon bele), vagy hordja ki lábon az átszakadt hasi sérvet.. Ezek csak a család ismerősi körében történtek. Ez engem végtelenül feldühít. Laikus vagyok, de nem értem, miért így kell szervezni az ellátást, miért nem lehet dedikált kórházat csinálni nem covidos betegek részére? Vagy fordítva. Azzal magyarázzák, hogy most, amíg (vihar előtti?) csend van, könnyebb előkészíteni az ágyakat.

Ma csak egy betegség van a világon, a koronavírus. Semmi más nem számít.

Ma az amerikai dollár 336 Ft-on zárt, a benzin ára pedig pár napja lement 300 Ft alá.

Van egy kis rét a város mellett, dombokkal, patakkal. Kevesen ismerik ezért oda járunk ki hétvégenként. Focizunk, kavicsot és botokat dobálunk a patakba, vagy lengeted a nádszál bóbitáját. Minden botot Bot Benőnek hívsz, az egyik kedvenc meséd után.

Most hétvégén viszont kertészkedtünk sokat; befüvesítettük a ház kiskertjét, virágot és málnát ültettünk. Mindenben segítettél. Gödröt ástál a rózsaszín lapátoddal, öntözted a virágokat és fűmagot dobáltál.

Anya már maszkot hord, ha ritkán ki kell mennie a boltba. Én csak nagyon ritkán. Neked is van maszkod, és szívesen próbálgatod, nézed magad a tükörben.

Ügyesen felvetted az új ritmust, amit a beszűkült világunk hozott.

Már stabilan a wc-be pisilsz és tegnap megnyertem az első wc-be kakilásodat is. Jobb szerettem volna, ha anyával csinálod, de olyan büszke voltál rá, hogy csak na!

Esténként, mikor fürdesz megiszom (anya is) egy pohár bort az erkélyen és cigizem egyet. Az a szag, amit érzel rajtam, mikor beülök melléd a kádba, az ettől van. Ilyenkor néha hallani, ahogy tapsolnak az emberek az utcán (minden nap este 8-kor) a kórházi dolgozóknak.