A szabad akaratom és én

Minden egy töprengéssel kezdődött. Azon tűnődtem, hogy vajon Istent köti-e valamilyen szabályrendszer. Mert úgy tűnik, hogy igenis köti. Mintha lenne egy becsületkódex a háttérben, aminek neki is meg kell felelnie, meg van szabva, hogy mikor dicsérhet és mikor kell dühösnek lennie ennek az egyébként örökké szerető lénynek. Ez az ellentmondás a bibliai olvasmányaim alapján úgy tűnt, hogy valós. Azonban ha létezik egy ilyen szabályrendszer, akkor nem lehet a Mindenható teljes, szabad és végtelen. Az én értelmezésemben Isten márpedig végtelen. Tehát akkor Isten nem Isten.

Otthoni magányomban történő félhangos filozofálgatásom eredménye: igen de ezáltal nem.

Van egy szabályrendszer, ami inkább tételmondat: Mindig tisztelni kell a szabad akaratot. Mindig. És amennyiben, — márpedig csakis — ezt szabad akaratából teszi Isten, úgy az nem megköti őt, hanem a teljesen szabaddá teszi. Az eredmény tehát egy szabály (igen), ami nem köti meg (nem).

A szárnyaszegett madár

Az lennék én. Van egy másik hasonlatom is, de azt nem akartam kiemelni. Majd még lenntebb írok róla. Szóval, hogy miért nem tudok repülni? Lássuk csak!

A bevezetőm lényege, hogy immár nem Istenről, hanem a szabad akaratról, leginkább az én szabad akaratomról morfondíroztam tovább. Szűkebben arról, hogy mégis mi a fenéért nem azt csinálom, amit akarok. Korábban volt olyan periodusa az életemnek, amikor elmondhattam, hogy „Én csak olyan dolgot csinálok egy nap, amit akarok”. És megjegyzem, ekkor volt az is, amikor ásványtant kellett tanulnom, mert ha nem mentem volna át az ötödik próbálkozással sem a vizsgán, búcsút mondhattam volna történész karrieremnek. Ne is kérdezzétek mi a kapcsolat!

Ahhoz, hogy azt csináljam, amit akarok és ezáltal jól érezzem magam, használnom kell a szabad akarat nevű skillt, amit eddig korlátok mögé szorítottam. Sherlock! Azt gondoltam, hogy nem vagyok képes arra, hogy az élet minden egyes pillanatában eldöntsem, hogy mi az amit akarok csinálni, mi az, ami elvezet az áhított célomhoz. Azt mondtam, egyszerűen nem tudom ezt megcsinálni, mert a környezet áldozata vagyok, éhes vagyok, álmos vagyok, a facebook és a twitter sokkal érdekesebb meg egyébként is, új paklit kell most kipróbálnom Hearthstone-ban. Szóval nem lehet minden pillanatban tudni, hogy mi az az arany ösvény, amely a nagy CÉL helyszínére vezet.

Hogy ezt a problémát kiküszöböljem, mindenféle szokásrendszert eszkábáltam. Megállapítottam, hogy mikor van az az időszak, amikor tisztán látom a céljaimat és leírtam, hogy mit kell ehhez tennem. Listát írtam, a listán lévő feladatokat részfeladatokra bontottam és beosztottam a napomat, a hetemet, a hónapomat. Nem hagytam szabad helyet, mert akkor még véletlenül valami nem-produktívval tölteném az időmet. Persze nem működött az ötlet.

Ekkor szokásokat kezdtem el kialakítani. Minden nap olvasok. Minden nap jógázom. Minden nap felkelek. Ilyenekből volt egy nap 10–15. Az utolsót sikerült teljesíteni. Tehát ez sem működött. És tudjátok miért nem?

Mert a produktivitás helyett a halogatás császára lettem. A napi teendői listám teljesíthetetlenül nagyra hízott, de én féltem attól, hogy mi lesz akkor, ha kipipálok mindent, ezért ennek megelőzésére a legegyszerűbb módszert választottam: a semmittevést. Tehát ez az ötlet sem működött és Toynbee kihívás-válasz elmélete alapján az összeomlás szélére került a helyzetem.

Ami a legrosszabb, az életem nagy részében nem használtam a szabad akaratomat. Amikor használtam, akkor sem a jelen, hanem a jövő megváltoztatására, tehát végeredményben egy kontraproduktív folyamatot hoztam létre csak. Itt jön a képbe a másik hasonlat. A szabad akaratom páncélt növesztett maga köré, mint egy teknős, hogy megvédje magát a külvilág viharaitól és az lehessen, aki lenni akar. Csakhogy a páncél megrohasztotta a teknőst.

Az én szabad akaratom a rohadó teknős és ettől én röpképtelen madár vagyok. De ennek ma vége! Leszámoltam a rendszerekkel, előírásokkal. Megtartottam az alapelveimet, a céljaimat és elhiszem, hogy igenis képes vagyok minden egyes pillanatban eldönteni, hogy mit akarok. Nem kellenek ide automatizált cselekedetek!


Ha találsz még írást itt tőlem, akkor az azt jelenti, hogy aktívan dolgozom a szabad akaratom újraélesztésén. Ha nem, akkor gondolj rám, mert újra páncélt növesztettem és kezdek már szagosodni.