30 évvel ezelőtt történt az emberiség történetének legnagyobb nukleáris katasztrófája a Csernobili atomerőműben. A robbanás után felcsapó lángok 750 méteres magasságig emelték a radioaktív részecskéket és szórták szét egész Európában. A történetnek sajnos nincs vége. Miközben a baleset hatásai máig érezhetők, a veszély nem múlt el. Ukrajnában négy erőműben 15 atomreaktor üzemel. A legtöbbjük eredetileg tervezett élettartama napjainkban jár le, és mindet meg kívánja hosszabbítani az ukrán kormány, hogy tovább működjenek. A Magyar Természetvédők Szövetsége és a Bankfigyelő Hálózat más úton keresné a megoldást. Ukrajnában használják fel az egyik legpazarlóbb módon az energiát Európában. Az energiahatékonyság növelésével és a megújuló energiaforrások felhasználásával ki lehetne váltani az atomerőműveket.
A Magyar Természetvédők Szövetsége tavaly a baleset 29. évfordulóján járt a helyszínen. Az út során jártunk a csernobili lezárt övezetben, Európa legnagyobb atomerőművében Zaporizzsjában, és eljutottunk az egyetlen sugárbetegségekre specializálódott kórházba is. A kiállítás az ott készült fotókon keresztül mutatja be a balesetet és a mai ukrajnai helyzetet. Az akkor készült képeken keresztül mutatja be a balesetet és a mai ukrajnai helyzetet.
Fotó: Éger Ákos
Atomenergia kezdete — Számos tudományos felfedezéshez hasonlóan az atomenergia fejlődéséhez is a háború adott lökést. A második világháború alatt, 1942-ben építették meg az első nukleáris reaktort Amerikában, a Chicagoi Stegg Field futball stadion nyugati lelátójának az alagsorában. Az ezt követő évtizedekben élesben kísérleteztek az atomenergiával, miközben a fő cél a hadiipari felhasználás maradt. Előfordult, hogy a kísérleti atomrobbantásban meghaltak, mert a detonáció sokszorosa volt a tervezettnek. A Szovjetunió sem akart lemaradni Amerika mögött. Az első kereskedelmi atomerőmű Obnyinszkben indult 1954-ben.
Fotó: Éger Ákos
Csernobili atomerőmű építése — 1970-ben kezdték építeni a csernobili — akkori nevén Vlagyimir Iljics Lenin — atomerőművet, melynek első reaktora 1977-ben készült el. A csernobilihoz hasonló RBMK típusú reaktorokat — habár hatásfokuk jó és építésük egyszerű –, biztonsági problémái miatt energiatermelésre nyugati országokban nem is építettek. A problémákról Amerikában már korábban is tudtak, a hidegháború miatt azonban Amerika nem osztotta meg ezt az információt a Szovjetunióval.
Fotó: Éger Ákos
Robbanás éjszakája — 1986. április 26-án két robbanás rázta meg a Csernobili atomerőművet, miközben az ortodox húsvét szombat éjjelén biztonsági kísérletet végeztek az erőmű 4-es számú reaktorában. A felcsapó lángok 750 méteres magasságig emelték a radioaktív részecskéket és szétszórták egész Európában. A kibocsátott radioaktív anyagok mennyisége a Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombák sugárzásának többszázszorosa volt. Ma sem világos pontosan, mi történt azon az éjjelen. Akkor még kevesebbet lehetett tudni. A tűzoltók vízzel próbálták az égő reaktort eloltani, miközben a víz csak fokozta az égést. Az erőműben nem volt olyan sugárzásmérő, mely képes lett volna ilyen szintű sugárzás kimutatására. Ami mégis működött, annak magas értékét pedig nem hitték el…
Fotó: Éger Ákos
Robbanás másnapja — az atomerőművel együtt — attól csak 3 km-re — épült fel az 50 ezer lakosú szocialista mintaváros, Pripjaty. A balesetről a lakosságot nem tájékoztatták, az emberek nem értették, miért mossák az utcákat a katonák védőruhában. Harminchat órával a baleset után kezdődött csak meg a kitelepítés 1200 autóbusszal és vonatokon. A lakosok úgy tudták, hogy pár napon belül visszatérhetnek, ezért alig vihettek magukkal valamit. Kevés szó esik róla, de a sugárszennyezés leginkább Belaruszt érte. Az összes sugárszennyezés 70 %-a jutott ide, mely az ország területének harmadát érintette közvetlenül. A robbanás után az jelentette a legnagyobb veszélyt, ha az izzó reaktormag beleolvadt volna a földbe, ami Kijev vízbázisát is elszennyezte volna. Ezt több száz bányász akadályozta meg azzal, hogy a robbanás utáni napokban alagutat ástak a reaktor alá és kibetonozták.
Fotó: Éger Ákos
30 km-es zóna a neve annak a területnek, amelyet a sugárszennyezés miatt a mai napig lezárva tartanak a volt atomerőmű körül, belépni csak külön engedéllyel lehet. Ukrajnát és Belaruszt is érintve területe közel 3 ezer km2 — egy kisebb magyarországi megye nagyságú -, melyen közel száz települést kellett az embereknek elhagyni. A 30 km-es zóna név megtévesztő, alakja szabálytalan, távolabbi határai az erőműtől 60 km-re is elnyúlnak, mert a balesetkor a szél nyugati irányba fújta a szennyezést. Ma is több ezer ember dolgozik a zónában, akik turnusokban váltják egymást. Legtöbbjük a terület védelmén és az új szarkofág elkészítésén dolgozik, de az atomerőmű is működött még 2000-ig.
Fotók: Éger Ákos
A 30-km-es zóna még ma is sok veszélyt rejt. A Vörös-erdő onnan kapta a nevét, hogy a baleset után szinte azonnal zöld helyett vörösesbarna színt vett fel. Ma is ez az egyik leginkább sugárszennyezett területe a Földnek. Egy erdőtűz esetén — ami már többször megtörtént, legutóbb 2015 áprilisában -, az itt lévő sugárzó részecskék újra a levegőbe kerülhetnek. Az erőműhöz legközelebb lévő Kopacsi és Novosepelics falvakat a baleset után a földbe dózerolták. Ez rossz ötlet volt, mert a sugárzás a talajba és talajvízbe is eljutott.
Fotó: Ioana Moldovan
Áldozatok — A katasztrófa áldozatainak számát rendkívül eltérő módon határozzák meg különböző szervezetek. A kármentesítésen dolgozó több mint 300 ezer ember közül, 2008-ban a még élők 5% volt csak egészséges. A hivatalos adat kevesebb mint 10 ezerre teszi a sugárzás miatt bekövetkező rákos esetet. Mások szerint a Csernobilhoz köthető rákos megbetegedések és halálozás is többszázezerre tehető. Az ENSZ 30 és 200 ezer közé teszi a veleszületett, genetikai rendellenességgel világra jött babák számát. 50 és 200 ezer közé teszik az abortuszok számát, melyet félve az esetleges születési rendellenességektől végeztettek el nők Európában. Egy millióval kevesebb gyermek jött a világra 1986 után, mint az várható volt és arányaiban jóval több fiú.
Fotó: Éger Ákos
Sugárzás terjedése — A katasztrófa reggelén Svédországban mérték a megnövekedett sugárzási szintet először Európában. Azonnal magyarázatot követeltek Moszkvától, de a pontos tájékoztatás sokáig váratott magára. Hivatalosan 14 európai országban — köztük Magyarországon is — haladta meg a radioaktivitás az 1 Ci/km2 (azaz 37 kBq/m2 ) szintet, ami már szennyezésnek minősül. A magyar híradások csak április 29-én számoltak be először az eseményről, akkor is jelentéktelennek tüntették fel azt. A május 1-i felvonulásokat a baleset után 5 nappal szikrázó napsütésben az egész országban megtartották. Ma már tudjuk, hogy április 29-én érte el Magyarországot a sugárzás, és május 1-re az egész országot beborította.
Katasztrófa után — A katasztrófa ellenére a megmaradt három reaktorból kettőt még 1986-ban újraindítottak. A felrobbant 4-es blokkal egy épületben lévő 3-as reaktort 1987-ben üzemelték be ismét. Működésük ellen az egész világ folyamatosan tiltakozott. 1991-ben, miután egy blokkban tűz ütött ki, azt lekapcsolták a hálózatról. Egy újabb blokkot 1996-ban zártak be, az utoljára megmaradt 3-ast végül 2000-ben állították le. A végleges bezárásukról és leszerelésükről csak 2015-ben született döntés, amely 2030-ig is eltarthat.
Fotó: Ioana Moldovan
Mai helyzet — Az atomenergia adja Ukrajna elektromos áram termelésének a felét. Miközben az erőművek fűtőanyaggal való ellátása és üzemeltetése miatt Ukrajna nagymértékben Oroszországtól függ, az orosz-ukrán háborúhoz közel lévő atomerőművek mellett élő lakosság az erőművek biztonságáért aggódik. Európa harmadik, a világ ötödik legnagyobbja a Zaporizzsjai Atomerőmű a harcvonaltól csak 200 km-re található. Az Ukrajnai Nukleáris Hatóság vezetője szerint, az erőműveket nem háborúra tervezték, egy repülőgép vagy rakéta becsapódásnak nem tudnának ellenállni.
Atomerőművek az élettartamukon túl — Ukrajnában jelenleg tizenöt reaktor üzemel. Az élettartamukat harminc évre tervezték — melyek most járnak le -, és mindnek az élettartamát meg akarják hosszabbítani.
Ez négy reaktor esetében már meg is történt. 2015 decemberében a Dél-ukrajnai Erőmű 2-es reaktora kapott engedélyt arra, hogy további 10 évig működjön. Ezt a reaktort 2015 tavaszán leállították, mert a hatóság 33 db biztonsági fejlesztést írt elő a további működés feltételeként. A 33 feltételből az erőmű csak 9-et valósított meg, 11-be belekezdett, a többivel nem is foglalkoztak. Ennek ellenére megkapták az engedélyt az élettartam meghosszabbítására.
Ráadásul az erőműveket ellenőrző hatóságtól megvonta a kormány a jogot, hogy saját kezdeményezésére vizsgálatokat indítson az erőművekben.
Fotó: Éger Ákos
Döntések zárt ajtók mögött — Valójában az európai adófizetők tartják lélegeztetőgépen az ukrajnai reaktorokat az Európai Beruházási és Újjáépítési Bank (EBRD), valamint az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) közel 200 milliárd forintos hitele segítségével. A hivatalosan biztonsági fejlesztésekre adott hitel valójában a reaktorok üzemidő hosszabbítását szolgálja. Annak ellenére, hogy Ukrajna a nemzetközi közösségtől kapja a pénzt, a nemzetközi egyezményeket nem tartja be. Az Ukrajna által is aláírt Espoo-i Egyezmény alapján kötelező lenne nemzetközi környezeti hatásvizsgálatot lefolytatni, mely során a szomszédos országok lakosai is elmondhatnák a véleményüket. Ukrajna ezt nem hajlandó megtenni.
Fotó: Ioana Moldovan
Sok gond van az atomerőművekkel — A csernobili katasztrófa sajnos nem egyedülálló az atomipar történetében. A nemzetközi nukleáris esemény skálán a legmagasabb 7-es fokozatú besorolást kapta még a fukusima-i atomerőmű baleset is, de több más súlyos és több száz alacsonyabb szintű baleset történt már. Az atomenergia felhasználásához megvan a tudásunk, de kérdés, hogy a bölcsességünk és felelősségérzetünk is megvan-e hozzá? A balesetek mellett számos más probléma is folyamatosan felmerül. A radioaktív hulladékok elhelyezése, az atomerőművek leszerelésének óriási költsége, a nukleáris fegyverek elterjedésének meggátolása, az egyre kevésbé versenyképes termelési költségek mind-mind az atomenergia ellen szólnak.
Fotó: Greenpeace
PAKS2 — Magyarország a paksi atomerőmű élettartamának meghosszabbítása mellett új reaktorok építését is tervezi, Oroszország szakmai közreműködésével és hitelével. Miközben a döntésből a társadalmat teljesen kizárták, a közel 3 ezer milliárd forintos hitel és az atomerőmű által termelt drága áram költségei évtizedekre bebetonozzák a lehetőségeinket. Az atomerőmű tovább növeli már most is jelentős függőségünket Oroszországtól hazánk energiaellátásának területén. A beruházás gyors megvalósítására egyáltalán nem lenne szükség. A meghosszabbított üzemidejű négy működő blokk leállítása csak 2030 után lenne esedékes. Az esetleg hamarabb beinduló új blokkok extra kapacitása műszakilag számos felesleges új fejlesztést tesz szükségessé, az így termelt drága plusz áram nyereséges eladása pedig erősen kérdéses.
Fotó: Energia2050 fotóverseny
Alternatívák a világ előtt — Az atomenergiának számos alternatívája van. Miközben Ukrajnában új atomerőművek tervezése és a jelenlegi erőművek élettartamának meghosszabbítása folyik, ezekre nem is lenne szükség, ha Ukrajna hatékonyabban használná fel a megtermelt áramot. Az a legtisztább és legbiztonságosabb energia, amit meg sem kell termelni. Ukrajna mellett hazánknak is legfontosabb teendői között kellene szerepelnie az energiahatékonyság növelésének. Hazánk energiaigénye új atomerőmű nélkül is maradéktalanul biztosítható az energiahatékonyság növelésével és a megújuló energiaforrások aktívabb felhasználásával. Ráadásul a megújuló energiaforrások elterjesztése és felhasználása olcsóbb az atomenergiánál és több munkahelyet teremt.
