Mitől lenne itt hirtelen infláció?

Régóta tervezek már írni egy témáról, ami szerintem méltatlanul kevés figyelmet kap. Adott ugyebár az inflációs mutató, ami értelemszerűen sok kritikát kap például a lakásárak mérése (vagy nem mérése) okán is. Ez is fontos terület, de emellett sok más mindent sem vesz figyelembe az infláció, például a vásárlás minőségét, ami nagyon fontos tényező lehet mostanában.

Aki egy kicsit is figyeli a híreket, nyilván értesült az országból nagymértékben elvándorolt munkaerőről, az általánosan, sok szakmában jelenlévő munkaerőhiányról. Ez is látványosan segíti a bérek növekedését, nem csoda tehát, hogy 10 százalék feletti növekedéseket látunk 2016-hoz képest, és a kormány is próbálja csökkenteni a munkáltatók megnövekedett terheit, például járulék és adócsökkentésekkel. Ezzel együtt a cégek költségei viszont még emelkednek, ami problémákat szül.

A mainstream közgazdaságtan szerint előbb-utóbb a növekvő bérek az árak látványos emelkedését fogják eredményezni, mivel a vállalkozások kénytelenek lesznek árat emelni, hogy fenntartsák a nyereséges működést. Szerintem viszont ez közel sem ennyire törvényszerű, ahogyan ezt már pár éve többször is mondtam szűkebb körökben. A cégeknek rengeteg eszköze van arra, hogy a bérek emelkedése mellett is fenntartsák korábbi nyereségszintjüket.

Hatékonyabb működés

1) Kapásból ott van az, ha hatékonyabbá teszik a cég működését (jobb rendszerekkel, jobb kommunikációval, technológiai újításokkal, stb.), ez pedig Magyarországon azért rengeteg cégnél reális lehetőség, bőven van hova javulnunk. Azt lássuk be, ha a bérek növekedése miatt kell hatékonyabb gazdálkodást megvalósítani, jobb rendszereket alkalmazni, akkor az nem akkora baj hosszú távon senkinek sem, a versenyképesség szempontjából inkább előnyös. A technológiai fejlődés pedig hosszú távon infláció csökkentő tényező, ezzel azért sokan egyetértenek.

Több munka, több fizetés

2) Aztán lehetőség az is, ha egyszerűen csak kevesebb embert alkalmaznak a cégek, a feladatokat pedig jellemzően a már meglévőek között. Mivel a magyar munkaerő hagyományosan nem túl mobilis, ezért a már meglévő dolgozók alkupozíciója azért nem túl erős, gyorsan keresztül mehet olyan változás egy cégben, hogy kicsivel több fizetésért jóval több feladatot jelent az alkalmazottaknak.

Ez azonban hosszú távon már nem annyira jó dolog a gazdaság számára. Az ugyanis, ha egy munkavállalóra több feladat jut, akkor a vele szemben álló vásárlói minőség romolhat. Ha többet kell várnunk, mire a kasszánál kiszolgálnak, ha még egy 300 forintos kólát is 5 percbe tart megvenni, akkor hiba lesz ugyanaz az ár, a minőség azért nem teljesen. Az utóbbi hónapokban rendszeresen tapasztalom, hogy talán egyre több cég így taktikázik. Ez ennek hatása nem jelentkezik az inflációs mutatóban, de a fogyasztási minőséget jelentősen rontja.

Persze látni kell, hogy sokszor tényleg nincs elvárható minőségű ember egy adott feladat elvégzésére. Ilyenkor a fenti módszer nem lehetőség, sokkal inkább a kényszer szüli. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy adott vállalatból nincs-e túl sok a piacon, mert ha igen, akkor idővel a piac kíméletlenül megtisztíthatja a szektort, és adott vásárló/ügyfél/fogyasztó kevesebb cégre jut. Ez viszont megoldhatja/enyhítheti a bérek emelkedésének problémáját, a mérethatékonyság javításával.

Bújtatott áremelés

3) Szintén megoldás az is a bérek emelkedésének kezelésére, ha az árakhoz nem nyúlnak a cégek, de a kiszereléseket változtatják. Például a csoki, ami korábban 60 grammos kiszerelésben jött, egyszer csak 56 grammos kiszerelésben jön már, a lángos korábban ekkora volt, most kicsivel kisebb már, így többet lehet eladni ugyanannyi alapanyagból. Az árak tehát így nem változnak, a mennyiség igen. A szerencse, hogy az inflációs mutatók valamelyest ezt tudják kezelni, de a szolgáltatásoknál már nem ennyire egyértelmű a helyzet.

Direktben nehéz

A lényeg tehát, hogy a vállalatok sok eszközzel élhetnek, és nem kell közvetlenül árat emelniük, hogy kezeljék a költségek növekedését. Magyarországon szerintem egyébként is rendkívül árérzékenyek a fogyasztók, és könnyebben elviselik a sorban állást, és a boltokba rohangálást, meg néhány keresetlen szót a túlterhelt alkalmazottól azért, hogy cserébe ne legyen valami drágább. Azt gondolom, hogy a cégek jelentős része tudja azért ezt, így az árak emelése csak sokára jöhet szóba.

Ezt egyébként támogatják az emberek tapasztalatai is. Magyarországon az elmúlt évtizedekben két negatív sokk is érte a lakosságot, az egyik a világháború utáni államosítás, a másik a korábbi gazdasági válság. Ezek alapvetően megerősíthették, hogy takarékoskodni sosem árt, növelték az igényt a kiszámíthatóságra, emiatt árérzékenyebbé tehették az embereket. Emiatt sem biztos, hogy Magyarországon olyan jó taktika áremeléssel reagálni a költségek növekedésére, sokkal inkább a fenti három módszerrel.

Egyetlen kivétel lehet csak, mégpedig a prémium szemgens. Ahol már az árak egyébként is olyan magasak voltak, hogy kvázi tartalmazzák a kényelmi szolgáltatásokat, a minőségi kiszolgálást és ellátást, ott könnyebben jöhet áremelés, mivel a kényelem és minőség romlását jobban érzékelik, talán el sem fogadnák az emberek. Ezek a cégek így a fenti három utat kevésbé járhatják, legalábbis az alsó kettőt aligha.

Na ezért nem lesz akkora infláció!

A fentiek miatt így én nem számítok arra, hogy látványos inflációs nyomás alakuljon ki belátható időn belül. Nem azt mondom, hogy nem fognak emelkedni az árak, csak pusztán azt, hogy a bérek emelkedésétől nem kell várni sem gyors, sem jelentős lecsapódást a fogyasztói áraknál. Az viszont nagyon is reális lehetőség, hogy az inflációs mutató egyre kevésbé lesz majd képes kifejezni az adott minőségű fogyasztás árának változását, szóval van hatása a bérek emelkedésének, csak éppen nem biztos hogy ott, ahol várjuk.

Persze ez bőven nem egy mélyreható elemzés, tökéletesen megvalósulhat az ellenkezője is, ráadásul nem is vagyok makroelemző, nálam sok, jóval felkészültebb ember is van ebben a szakmában. Én azonban egyelőre nem félnék attól, hogy a hivatalos inflációs számok megugranak. A bérek emelkedése mellett ráadásul legalább ennyire fontos a forint árfolyamának alakulása is egy ilyen nyitott gazdaságnál. Itt pedig most nem az a helyzet, hogy a gyengülés miatt inflációt importálnánk mint a 2000-es évek közepén, sőt, a jelenlegi (!) folyamatok még az erősödés irányába is mutathatnak. Ezt szintén nem árt figyelembe venni ha befektetőként az inflációt figyeljük, vagy éppen ahhoz mérjük magunkat, közel sem biztos, hogy racionális lépés. Ettől persze még fogyasztóként lehet, hogy egyre több sorban állásra, túlterhelt alkalmazottra kell felkészülni.

Like what you read? Give Norbert Cinkotai a round of applause.

From a quick cheer to a standing ovation, clap to show how much you enjoyed this story.