Amikor pár éve vettem egy használt iPhone 4s-t, éreztem, hogy be fog szívni előbb-utóbb az Apple ökoszisztémája. Leginkább az 5s-nél éreztem, mikor bekapcsoltam az iCloud Photo Library-t és a szinkronizáció elég kínkeservesnek tűnt Windows-on. Az Apple szinte belekényszeríti a felhasználót a saját kis világába a különféle sajátos megoldásaival. Ezt szerintem előbb-utóbb mindenki elfogadja, aki nem, az vált más platformra. Én is elfogadtam a tényt, szülinapomra beszereztem hát egy 2015-ös Retina Macbook Pro-t. Persze az is hozzájárult a döntésemhez, hogy az előző HP laptopom már kb. 5 éves — igencsak nagy előrelépés volt ez. Mindenképp akartam mostanában venni egy új lapopot, és ha már rászántam magam, akkor a legjobb ár/érték arányt akartam választani — hasonló konfigurációval és minőséggel ugyanilyen áron Windows laptopot is vehettem volna, de minek, ha már lassan 3 éve az Apple rendszerében “élek”. Sokan félnek egyébként az OSX-től, és azt mondják, hogy nem bírnák megszokni a Windows után. Én nem féltem. Volt már Androidom, WP-m, és most iOS. Körülbelül tisztában voltam vele, hogy milyen korlátokat szokott meghozni az Apple.
Az alábbi sorok nem tartalmaznak száraz technikai leírásokat, tele van a net velük, bárki megtalálhatja, milyen gyors az SSD, mennyi hely marad az OSX telepítése után stb. Az első benyomásomat, saját élményeimet osztom most meg.
Kibontáskor természetesen jött az Apple termékekkel történő előszöri találkozás által kifejtett “wow” érzés, ezt mindenki átélte, aki rendelkezik legalább egy almás produktummal. Ezt a műveletet nem részletezném nagyon, tele van unboxing videóval a net. Szokás szerint figyeltek az apróságokra. Az külön tetszik, hogy a töltőn van ilyen kis kábeltartó, hogy ne lógjon szanaszét. A gép összeszerelése is prémium érzetet kelt. Alig van súlya és nem recseg-ropog, mindig masszív és stabil. A fóliából való kihámozás után egyből bekapcsoltam a gépet, kíváncsi voltam az “out-of-the box” élményre, azaz itt is olyan könnyű-e elkezdeni használni a terméket, mint az iPad vagy iPhone esetén.
Egyszerű volt az első konfigurálás, jelszó kreálás stb. Egyből szinkronizáltattam mindent az iClouddal, még a FileVaultot is bekapcsoltam, fő a biztonság ugye. Szerintem a kezdeti lépéseket könnyebb elsajátítani az iOS-ben. Ez mégiscsak egy Desktop OS és több idő kell hozzászokni, főleg, ha Windows-on nőttünk fel. Rengeteg beállítási lehetőség van, nem olyan korlátozott, mint az iOS.
A FileVaultot említve eszembe jutott, hogy rendesen megszívtam miatta. Az első telepítéskor egyből bekapcsoltam, gondoltam biztos úgy tervezték, hogy nem ronthatok el semmit. Sejthető, hogy nem így történt… Pár óra után gondoltam újraindítom a gépet, kíváncsi voltam, milyen gyorsan bootol stb. Kérte az iCloud jelszavamat, ez is normális. Nem fogadta el. Próbáltam egy jelszó resetet, aztán át is állítottam, mert valaki ezt tanácsolta. Semmi sem segített. Kérte a FileVault jelszavamat is, de olyanom nem volt. Utánaolvastam, elvileg az SSD enkriptálása után kellett volna kapnom egy jelszót a FileVaulthoz. Szerintem a nagy tanulgatásban és kattintgatásban nem vettem észre, hogy a FileVault befejezte a műveletét és kiírta a jelszót, amivel be tudok lépni a gépre. Nagy nehezen sikerült rájönnöm, hogyan lehet ledarálni az egész partíciót és újratelepíteni az OSX-et. Ez egyébként gyorsan ment, a netről lehúzta (internet recovery) az új telepítőt és felrakta szó nélkül. Hát nem volt felhőtlen a találkozásom az OSX-szel, de próbálom elfelejteni ezt a malőrt, és elővigyázatosabb leszek — most már nem az iCloud jelszavamat adtam meg loginnál és a FileVaulton is erősen gondolkodom, hogy bekapcsoljam-e.
Mikor megláttam először a Desktopot, ismét rácsodálkoztam, milyen gyönyörű a kép, amely elém tárul. Az előző laptopom matt kijelzős volt és 1366 x 768-as felbontásra volt képes. Nem kell ecsetelnem, mekkora előrelépés ez, szinte kifolyik a tartalom a Macbookból, olyan éles a kép és szépek a színek.
A billentyűzet is külön élmény. Nem gondoltam volna, hogy ekkora különbségek vannak e téren is. Most is miközben írok, arra gondoltam, hogy valahogy könnyebben, gyorsabban írok. Amivel nagyon szenvedek, az a speciális karakterek megtalálása. Itt egy * beírása is nehézséget okoz egyelőre. Újra kell tanulnom a bill. kombinációkat. Amúgy vicces, hogy a munkahelyi Windows-os gépen is úgy akartam tegnap copy-pastelni, mint Macen. Kíváncsi leszek, hogy fogom ezt kordában tartani, kétfelé kell választani az agyam majd. Ja, és a világítás is remek, ezt sem tudta a HP-s gépem.
A 128GB-os változatot választottam. Egyelőre úgy látom, hogy elég is lesz az alap dolgokra. Játékra (Starcraft 2 pl. több mint 20 gigát foglal), egyéb nagyobb progrmaokra, fájlokra vettem egy 128-as Jetdrive Lite 330-at Kínából (fele annyiba kerül, mint itthon).
A touchpad… Próbálgattam már boltban. Akkor is észrevettem, hogy az új force touch technológia sokkal kellemesebb élményt nyújt, mint pl. az Air régifajta touchpadje. A hangja halkabb és finomabban reagál a nyomásra. Csak tegnap mélyedtem bele jobban a gesture-ök tanulmányozásába, próbálom elsajátítani ezt is, mint a billentyűzet sajátos viselkedését. Egyelőre marhára tetszik, hogy néha úgy viselkedik a tapipad, mintha egy iPad kijelzője lenne, pl. a Desktop előhozásához szintén 4 ujj kell, mint iOS-en. Hallottam már, hogy a Macek híresen jó touchpaddal vannak felszerelve, most már meg is tapasztalhattam…
A gép halk, mintha nem is lenne ventilátor benne. Egyedül a Starcraft 2 tudta előhozni a kissé süvítő hangot. A HP laptopom alapból majdnem úgy szólt, a venti nem kapcsolt ki soha… Mondanom sem kell, mekkora felüdülés egy hangtalan gépen munkálkodni. Ha meg játszanék, úgyis füles van rajtam. Bár nem játékra vettem, arra ott a konzol, de egy jó stratégia néha hiányzik, és az Intel HD 3000 már igencsak izzadt, ha grafikus teljesítményt kellett magából kifacsarni — pl. legutóbb már a Photoshopban sem voltam képes szöveget írni, mert a VGA támogatatlansága miatt feketén villódzott a képernyő.
Újdonság számomra az is, hogy az akkumulátor nagyon bírja szuflával. Bár még nem sikerült teljesen kitapasztalnom, hogy hány órát bír, de azt látom, hogy nem kell foglalkoznom az aksi figyelgetésével, mert félnapokat egybefüggően lazán elvisz. Most pl. 10 órát ír, miközben zenét hallgatok streamelve.
Az OSX használata könnyed, légies hatást kelt. Minden azonnal történik és nincs az az érzésed, hogy egy bonyolult operációs rendszerrel van dolgod és a registry-ben kell turkálnod és hasonlók. Ennek megvan a hátránya is persze, de az Apple szereti eldugni vagy lehetetlenné tenni a testreszabási lehetőségeket iOS-en is, ilyenkor jön a jailbreak ugye. A rendszer szépen teszi a dolgát a háttérbe húzódva. Ha lecsukom a kijelzőt, egyből hybrid sleep módba kapcsol, nincs kivétel és nem gondolkozik. A fényerő állítja magát, nem is kell vele foglalkozni, és még sok más kis apróság. Aki érzékeny az ilyen kényelmi dolgokra, annak fontosak lehetnek ezek.
Utaltam rá korábban, hogy egy Apple termék birtoklása során akkor érzi magát kényelmesen az ember, ha a többi technikai eszköze is Apple. Van olyan termék, amelyhez kötelező is egy másik készülék, ilyen pl. az Apple Watch — iPhone nélkül nem ér semmit. A Mac az iOS készülékek egyfajta társa, erre rá is kényszerít az Apple valamilyen szinten, hiszen a Windows-os applikációk direkt vagy indirekt módon mindig hagynak kívánnivalót maguk után. A legújabb iTunes-t pl. nem tudom installálni Windows 7-re (céges gép), de inkább hagytam a fenébe, hallgatok zenét telefonról.
Imádom, ahogy összedolgozik a telefon és a Mac. Végre elértünk oda is, hogy a háttérben biztosan szinkronizálnak a dolgok, korábban voltak bajok az iCloud Photo Library-vel. Mostanra már észre sem veszi az ember, és a képek/videók pillanatok alatt elérhetők minden eszközön. Hívást indíthatok és fogadhatok, SMS-t úgyszintén. Mikor legelőször élesben átkerült a telefonomról a Mac-re a hívás, úgy éreztem, a jövőbe csöppentem. Mondjuk ehhez hozzátenném, hogy híváskor kb. négyet vagy ötöt csörög a telefonom, míg átkerül a Mac-re. Ez nem tudom, hogy direkt így van, vagy lassú az átvitel. Először azt hittem, hogy nem működik, de aztán rájöttem, hogy csak várni kell.
Lassan befejezem az írásomat, de azt még megemlítem, hogy a gép kétszer kifagyott két nap alatt YouTube közben. Azóta az egy hét alatt nem volt ilyen. Safarit használok, azt olvastam, másnak is volt már ilyen, a Chrome viszont nem produkálta. Kitartok a Safarinál egyelőre, hiszen az iOS eszközeimmel így tökéletes a szinkron. Az is tetszik, hogy elkezdek valamit telefonon olvasni és Macen is tudom folytatni. Mindent összevetve azonban pozitív az élmény, pedig gondolkoztam a kezdeti filevaultos hülyeség miatt még a visszaadáson is, 60 napig visszakapom a pénzem, de nem bántam meg, hogy kitartottam. Alig várom, hogy nyomogathassam, mindig új dolgokat fedezek fel, egyszerűen öröm használni a Macet, és feltettem magamnak a kérdést, hogy eddig miért nem ezt használtam.
