“WTF is this shit?!?!”

Green Fox Academy átverés?

Egy volt diák beszámolója

NEM. A Green Fox nem átverés. Na, akkor ezzel végeztünk is ✅
Jöhet a beszámoló.

Viccet félretéve, aki a Green Fox után érdeklődik a neten, az óhatatlanul belefut ebbe a kérdésbe fórumokon, gyakorikérdések.hu-n és blog kommentek között. Nagyon ritka az olyan válaszadó, akinek tényleg van tapasztalata az iskolával. Ellenben annál több embernek van véleménye. Többnyire ilyenek:

“ Ez egy átverés, minden infó fent van a neten ahhoz, hogy magadtól megtanulj programozni.”

Az írásom célja, hogy megválaszoljam azokat az általános kérdéseket, amiket a sulival kapcsolatban fel szoktak tenni, hogy ennek révén átfogó képet kapj arról, mire is számíthatsz, ha a Green Fox Academy (mostantól GFA) diákja leszel.


Mielőtt belekezdenénk, szeretném tisztázni, hogy a GFA nem kért fel ennek a cikknek a megírására, sőt nem is tájékoztattam őket erről a tervemről. Az iskola felé semmiféle anyagi kötelezettségem nincsen.

A felvételi folyamattól az első nap végéig

Három dolog kell ahhoz, hogy GFA tanuló lehess: egy laptop, angol tudás és hogy átjuss a felvételi eljáráson.

A felvételhez nem szükséges SEMMI programozói ismeret. A suli mentorai és pszihológusai (bizony, pszichológusokat is foglalkoztatnak, akiknek igen fontos a szerepük) arra kíváncsiak, hogy alkalmas vagy-e a képzésre. Ez egy nagyon megterhelő négy hónap, amely alatt annyi információt kell feldolgozni, mint amit normális esetben egy teljes iskolaév alatt. Szóval egyáltalán nem való mindenkinek. Tudom, ez nem vigasztal senkit, de ha nem vesznek fel, akkor hidd el, hogy jól jártál, mert az azt jelenti, hogy nem neked való, és csak szenvednél. Nem azért, mert hülye vagy hozzá, hanem egyszerűen a tempó nem a te vérmérsékletedhez van szabva. Még akik bejutnak, azok is szenvednek.

Bejutottunk

Ha szoftverfejlesztőnek jelentkezel, akkor nem tudod előre, hogy milyen nyelvet fogsz tanulni. Ez sokaknak fájdalmas pont, mivel van, aki nagyon tudatosan egy bizonyos nyelv iránt érdeklődik. Megértem, ha valakit ez zavar, de teljesen felesleges. A felvételi folyamat része az is, hogy mindenki a neki megfelelő osztályba kerüljön. De legfőképp azért kár emiatt aggódni, mert a GFA legnagyobb előnye az, hogy megtanít hatékonyan új technológiák megtanulására. A képzés végére már pontosan tudni fogod, hogy miként tudsz elsajátítani egy új nyelvet a leggyorsabb módon.

Pár szót az első napról

Miután beosztottak mindenkit a megfelelő csoportba, bementem a terembe és ott találtam magam 15 vadidegen között akikkel az ébren töltött óráim nagy részét fogom tölteni az elkövetkezendő hónapokban.

20 évestől 43-ig mindenféle szakmai háttérrel ültek bent emberek. Voltak pályakezdők és olyanok akik mögött már több mint 20 év munkatapasztalat van.

Az első nap arról szól, hogy megismerjük egymást. 
A következő történt: reggel 10-kor beültünk a terembe. Mindenki csöndben nézi a falat vagy a mobilját. Majd bejön a pszichológus, és este 6-kor úgy megyünk haza, hogy mindenkit már név szerint ismersz, több információd van bárkiről, mint egy átlagos munkahelyen a közeli munkatársaidról két hónap után, és körülbelül annyira oldottak vagytok egymás társaságában, mintha már jóideje együtt dolgoznátok. 
Ha nekem ezt valaki elmeséli, tuti nem hiszem el, de mivel átéltem ezért tudom, hogy van ilyen.

Mindezt pár egyszerű csapatépítő gyakorlattal éri el a pszichológus, aki a foglalkozást vezeti. De a trükk abban van, hogy miként vannak ezek a gyakorlatok strukturálva: mindig csak annyit kell kilépned a komfortzónádból a következő gyakorlathoz, ami még pont belefér. Persze így észrevétlenül folyamatosan tágul is ez a határ.

Egy külön cikket tudnék írni csak erről az első napról, de félek, hogy azzal már túlságosan megsérteném a sulihoz tartozó intellectual property-t.

Na de mit is kapok a (nem kevés) pénzemért?

Egy piacképes szakmát. Röviden ennyi. Gondolom, ez nem hangzik túl érdekesen, amikor más programozó képzések is elérhetőek fele ennyiért. A különbség az, hogy itt tényleg piacképes tudást kapsz. Nem az alapokkal fogsz megismerkedni, hanem megtanulod azokat a nüanszokat is, ami ahhoz kell, hogy ebben a folyamatosan változó és fejlődő iparban megálld a helyed.

Oka van annak, hogy ez nem egy OKJ-s képzés, mivel a tananyag nem csak képzésenként változik, de sokszor közben is megy a finomhangolás. Ezt nem tehetnék meg, ha OKJ-s tanfolyam lenne. Márpedig ez nem működhetne akkor, ha hónapokat, vagy akár fél évet kellene várniuk, amíg valami állami bizottság elbírálja az új tantervet.

Mentorok

A képzés szempontjából kulcsfontosságúak a mentorok. Azok a senior mentorok, akikhez szerencsém volt, mind kiemelkedő tudással rendelkeznek. Ha elakadtam valamivel, és már az interneten sem találtam megoldást, akkor hozzájuk fordultam segítségért. Sokszor olyan megoldást tudtak mutatni, amit az erre szakosodott fórumokon sem láttam. Vagy ha találtam egy jó megoldást, amit az internet népe is felszavazott mint legjobb gyakorlatot, akkor is előfordult, hogy valami még jobbal rukkoltak elő. Ez volt az egyik aha pillanatom a képzéssel kapcsolatban.

Tananyag

Erről nem igazán szeretnék részletekbe menően írni, mivel minden mondatot át kéne alaposan gondolnom, hogy nem sértem-e meg az iskola intellectual property-jét. Viszont muszáj valamennyi szót ejteni róla.

Az iskola mellett legalább napi 2–3 órányi tananyagod lesz otthonra, és jobban teszed, ha komolyan veszed, különben magadnak keseríted meg a másnapodat. Ugyanis napközben olyan feladatokat fogsz végezni, amik az előző napi házira épülnek.
Itt mind az otthoni tananyag összeállítása, mind a napközben lévő workshop feladatok együttese az, amit tananyag alatt értek. És ez az iskola egyik kiemelkedő előnye. Nagyon jó szisztéma szerint összeállított anyagról van szó, amit akkor is elő tudok venni később, ha egy általam választott nyelvet kezdek el tanulni.

Emellett megtanítanak clean code-ot írni, így a kódod nem csak működni fog, de olvasható lesz és könnyen javítható, módosítható. Na persze ez nem teljesen lesz így, hiszen ebbe a négy hónapba nem fér bele az is, hogy ezt is magas szinten elsajátítsd. Viszont megtanulod ennek a mentalitásnak az alapjait, és innentől rajtad múlik, hogy később milyen szinten lesz prioritás a munkád során. Nekem úgy tűnt, hogy a legtöbb munkahelyen ennek még nem szentelnek olyan fontosságot, mint amit a GFA-ban tanítanak, de ettől függetlenül örülök, hogy egy ilyen módszer mentén tanultam meg az alapokat.

Embert próbáló élmény

Nem mindenki csinálta végig a négy hónapot azok közül, akikkel együtt elkezdtem a képzést. De a bent maradtak közül se sok olyan volt, aki legalább egyszer ne kérdőjelezte volna meg, hogy mégis ő mit keres itt. Volt, akinek csak pár ilyen alkalom volt, volt, aki szinte végig ezzel a kérdőjellel a feje felett élte végig a négy hónapot. Minden csoporttársamat láttam legalább egyszer kiborulni, ahogy ők is engem.
 Függetlenül attól, hogy valaki 20 vagy 43 éves, mindenki tanult magáról valami újat. És abban is biztos vagyok, hogy mindannyian jóval többet teljesítettek, mint ahogy eddigi életük alapján azt gondolták, hogy képesek. Rám ez biztosan igaz volt.

Kapsz segítséget

Ahogy feljebb is írtam, a pszichológusoknak fontos szerepe van a képzés során. Minden második héten csoportos foglalkozásokon veszünk részt, ahol segítenek abban, hogy kezelni tudjuk a stresszt, ami ezzel az intenzív tanfolyammal jár. Ezen felül persze mindenféle praktikákat is tanítanak arra, hogy például sikerüljön túllépnünk gátlásainkon, amik akkor jönnek elő, ha közönség előtt kell beszélnünk a munkákról.

Akinek szüksége van rá, személyes foglalkozásokra is mehet, erre minden héten vannak szabad időpontok. Ezzel a lehetőséggel én nem éltem, de a csoporttársaim mindig felfrissülve jöttek vissza egy-egy ilyen félórás beszélgetésről.

A pszichológusok munkája viszont eltörpül a mentoroké mellett, akik a nap jelentős részében mellettünk vannak. Az ő segítségükre vagyunk utalva, ha végleg falba ütközünk. Az imént írtam arról, hogy mennyi értékes segítséget kaptam tőlük ezekben a szorult pillanatokban. Ahhoz, hogy teljes képet kapj a GFA-ról, erre érdemes bővebben is kitérni. De előtte…

Azt itt leírtak nem biztos, hogy egyezni fognak a későbbi csoportok tapasztalataival. A mi csoportunknak is más élményei voltak, mint az előttünk végzetteknek, mivel nagy figyelmet szentelnek annak, hogy ebben is folyamatosan fejlődjenek a visszajelzések alapján.

Van kritikám is

Szóval, mint írtam, a mentorok adnak tanácsokat, ha elakadsz egy problémával. Azt az elvet követik, hogy nem mondják meg a megoldást, inkább próbálnak rávezető kérdésekkel utat mutatni. Ezt elég nehéz volt megszokni. Ne érts félre, papíron tök jól hangzik ez a módszer, és nem is zavart egy darabig. A baj az, hogy nem mindig működik. Van az az állapot, amikor már annyira nem érted az előtted lévő feladatot, hogy nincs az a rásegítő kérdés, ami utat tudna mutatni. Arra viszont tökéletes, hogy még hülyébbnek érezd magad. Ahhoz, hogy ez a módszer működőképes legyen, az szükséges, hogy a mentor rá tudjon jönni a te mentális blokkod okára. Mi az a rész, amit nem értettél meg? Mi okozza, hogy a mostani feladat előtt már másfél órája ülsz anélkül, hogy bármi érdemleges haladást elértél volna?

Néha jobb, ha kapsz egy kész megoldást. Van, aki akkor érti meg az összefüggéseket, amikor lát egy működő megoldást, amivel tud kísérletezgetni. A mentor nincsen könnyű helyzetben, mert fel kell ismernie, hogy mikor melyik segítséget lenne célszerű alkalmaznia. Nekem az a problémám, hogy a mentoraink sokáig szinte kizárólag az első megoldást (vagyis a rásegítő kérdéseket) használták, pedig esetenként ez nem volt elég. Viszont nem volt megoldásuk az adott szituációra.

A legtöbb kritika, amit a csoportunktól kaptak, túlnyomó részt ebből fakadt. Az utolsó hónapban (amikor már a projektjeinken dolgoztunk), a mentorok is konkrétabb rávezetést adtak, amikor már a hagyományosabb segítségnyújtás nem vált be.

Kicsit nehéz erről írnom, mivel én a GFA azon diákjai közé tartozom, akik minden hiba ellenére elégedettek voltak a szolgáltatással, amit az iskola nyújtott. De a teljes képhez ez is hozzátartozik.

Szintén probléma volt a csoporton belül kialakult tudásbeli különbség, ami már a második héten látható volt. Egyesek lassabban értették meg az anyagot, mások viszont gyorsan haladtak. Az iskolának nem volt módszere arra, hogy kezelje ezt a különbséget. Sőt, nem igazán ismerték fel azt sem, ha valaki már-már vészesen lemaradt a többiektől. Ezt nekünk kellett valahogy megakadályoznunk.
 
A mi megoldásunk a hétvégi tanuló csoportok voltak, amihez az iskola is minden segítséget megadott. Gyakran a mentorok is bejöttek a szabadidejükben, és segítettek a felzárkózásban.
 Egy idő után már hétköznap is elkezdtünk arra figyelni, hogy segítsünk egymásnak. Nem tudom mi lett volna, ha nem ilyen segítőkész a csapatom, de az biztos, hogy sokat köszönhetek nekik. Nem volt olyan csoporttársam, akitől a négy hónap alatt legalább egyszer ne kaptam volna segítséget. Ennek köszönhetően egy idő után már én is értettem annyira az anyagot, hogy adott esetben segíthessek másoknak. A folyamat körkörössé vált.

Fontos beszélni arról is, hogy az iskola folyamatosan visszajelzést kér a diákoktól, így ők is tisztában vannak a problémákkal. Láttam, mik azok a területek, ahol tudják, hogy fejlődésre szorulnak és a lemaradó diákoknak való segítségnyújtás a lista elején van. Szinte biztos, hogy — jövőbeli GFA tanulóként — te már jóval jobb helyzetben leszel, mint mi voltunk. Ahogyan nekünk is jobb dolgunk volt, mint az előttünk végzőknek.

Nehéz kikapcsolni

Nem csak neked, de az élettársadnak vagy családodnak is fel kell készülnie a tanfolyamra. Ritkán lesz idő az esti sorozatnézésre, vagy akár arra, hogy elmenjetek kávézni. Főleg az első két hónap nehéz, amíg nem sikerül kialakítani egy alapvető tudást, amire támaszkodhatsz. A sikerélmények nehezen jöttek. Ritkán volt időm kiélvezni, mert utána rögtön belekezdtem a következő feladatba, amiről már megint gőzöm nem volt, hogyan leszek képes megoldani.

A tanfolyam idejére az iskola központi szerepet fog játszani az életedben. Eleinte nehéz lesz este kikapcsolni az agyadat.

Már második héten elalvással kapcsolatos „bevált trükköket” osztottunk meg egymással a csoporttársaimmal.

A mentorok néha emlékeztettek arra a fejlődésre, amit a rövid idő alatt már elértünk, de akkor egy cseppet se tudtam ennek örülni. Nem számított a fejlődés, ha az előttem lévő feladat felett ugyanolyan tanácstalanul ültem, mint a két héttel korábbi előtt.

Persze ez emberfüggő. Van, aki közel sem érezte magát ennyire elveszettnek. Az első két hónap részemről harc volt a túlélésért. Nehogy lemaradjak annyira, ahonnét már nincs visszaút. Aztán persze valamelyest normalizálódott a helyzet. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyebb lett. Inkább csak megbarátkoztam vele.

Aztán vége lett az egésznek

Ott álltam egy projekttel, amit két másik társammal csináltunk. Megvoltak a hibái, de így is büszkeség tölt el, ha eszembe jut. Az utolsó pillanatig dolgoztunk rajta. Aztán hirtelen véget ért a képzés. Időnk se volt felfogni. Az egyik pillanatban még a kódunkat toldoztuk-foldoztuk, a következőben meg már arról beszéltünk, hogy kit hová hívtak be állásinterjúra.

Az egész négy és fél hónap egy érzelmi hullámvasút, és a vége se különb. 
A suli végétől számított egy hónapon belül mindenkinek volt munkája a csoportomból. Szoftverfejlesztőként.

Átverés e a Green Fox Academy?

Az eddig leírtak alapján, remélem, mindenki el tudja dönteni, kívánatos-e számára ez a fajta oktatás. Igyekeztem a pozitívumokat és negatívumokat egyensúlyban tartani, így lehetőséget adva neked egy reális kép kialakítására. És bár mind jó, mind rossz dolgokról tudnék még írni, soha egy percig nem bántam meg, hogy jelentkeztem a képzésre. Életem egyik legérdekesebb és egyben legintenzívebb élménye volt.


Ha érdekelnek későbbi írásaim, akkor twitteren megtalálsz, vagy itt mediumon.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.