Downtime, melózás

Utóbbi hetekben beletemetkeztem a melóba. Eleinte vissza kellett szoknom a farmlifera, aztán meg bejött egy-két fizus meló is.

Sikerült elsajátítanom a fejést teljesen, ami persze elég viccesen hangzik. De amikor megbíznak bennem és én csinálom kb a fő megélhetési forrásukat, na azt azért elég magas fokú bizalomnak érzem. Tipik jellemző egyébként a bizalom és a kooperatív döntéshozatal. Még a könyvtárban lévő welcome to norway for refugee-s könyvben is kiemelik ezt!

Nagyon hangulatos és iszonyat fárasztó dolog a levágott és kiszáradt fű betakarítása, toltuk 2 napon át elég sokáig is. Aztán persze előkerült egy kis sör, grilleztünk is hozzá. Szóval azért a work-life balance megvan, csak picit másképp. Fura, de örömömet lelem az egyszerű dolgokban, például ácsolásban.

Ma este egy bitcoinról szóló vitaestet fogunk csinálni, egy svéd srác szakdolgozata és az enyém alapján. Elvileg a srácnak nem fogadták el elsőre a dolgozatát, annyira “sértő” volt.

Amire nem számítottam itt, hogy leégtem, elég szépen ráadásul. De be fog barnulni. Vicces amikor 20+ fokban a srácok lengedeznek, én pont jó, az ausztrál srác meg hosszúnadrágban, talán pólóban :)

Fent aludtam egy nyári farmon és lent felejtettem a telefonomat. Semmiféle időérzékem nem volt ( a nap szinte mindig fent van) és csak órákon át néztem azt a 300 rénszarvast a házak körül. Aztán másnap letúráztam, útközben pedig ők előttem az úton álltak, nem nagyon féltek. Fantasztikus volt csak úgy kötetlenül, se elektromosság, se semmi zaj kb a semmi közepén a természetben egyedül lenni!

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.