Roadtripp autóval

Szóval varázsoltam egy gépjárművet, amit kétnapos túra után a Déli sziget északi kikötőjében kellett leadnom. Király, izgultam is rendesen mit kapok. Lehetőleg nem egy nyolcszemélyes kisbusszal kezdeném itt a vezetést.

Hat nem pont azt kaptam… kezembe nyomtak egy 150 Lovas automata kis hatchback Toyotát. Király! Megengedett sebesség Max 100. Néhol olyan utakon mentem, hogy elég is volt.

Szóval össze raktam fejben egy kis roadtrippet, először a Nelson Lakes nemzeti parkba indultam. Persze útközben, ahogy kiértem a Christchurchot körülvevő pusztaságból, tízpercenként megálltam csodálkozni, stopposokat vettem fel. Itt a lehetőség visszafizetni ilyenkor.

Amikor megérkeztem végre találtam egy camping siteot. Ez azt jelenti, hogy a becsületkasszába befizetés után a parkoló mellett lehetett sátrazni, illetve volt WC is.

Pár német sráccal találkoztam, na ők már ismerték a dörgést az olcsó kaja es kempingelés művészetében. Együtt megnéztük a naplementét, majd én úgy döntöttem kint alszom, inkább a parton. Sátram úgysincs. Tökéletes éjszakám volt, egymillió sandflyal. Ez a helyi szúnyog, csak kisebb és fürgébb tőle. Kaptam kölcsön egy adag szúnyog riasztót. Elég halas voltam!

Találkoztam egy svéd párocskával, ahol a tag a Kebnekaise-n (legmagasabb hegy) volt hegyi vezető. Adott egy e-mailt, ki tudja mire lesz jó :)

Másnap elindultam túrázni egyet, sikeresen belenyúltam egy trampingba. Itt a túrázás azt jelenti, hogy szépen járható ösvényen mászkálsz. A tramping eseten az ösvény tele van bedőlt fákkal, gyakran négykézláb mész, ösvény csak nyomokban látható. Szóval körülbelül 4 óra harc utan úgy gondoltam megpihenek, ekkor persze azonnal elleptek a sandflyok. Mivel a mellettem levő tó feléhez ekkor értem, úgy gondoltam hat ez van, nem mentem messze,megyek máshova úgyis még. Amikor nagynehezen visszacsámborogtam, megnéztem a távot, 19km. Elég zorall távolságok vannak. Itt egy videó a szenvedésről:

https://youtu.be/lt_imvpi49o

Átkocsikáztam Nelsonba, vettem szúnyogriasztót. GPS segítségével megcsodáltam a partot valami baromi nagy domb tetején a luxus lakóövezetből. Biztos jo hely szörfözni, de engem most az esti táborhelyem jobban érdekelt.

Végül találtam egy csodaszép partszakaszt, ahol teljesen egyedül voltam. Főztem is vacsorára egy tésztás akármit! Miután lefeküdtem aludni, jöttek a zajok. Simán becsokiztam amikor a weka madarak tőlem karnyujtásnyira próbálták ellopni a kajámat. Itt azt mondtam, hogy na jo ezt nem. Irány a kocsi, benne alszom. Naivan azt hittem ennél izgibb már nem lehet itt a kempingelés…

Másnap kényelmesen átautoztam Pictonba, útközben pár stoppostol begyűjtve az információt a Queen Charlotte túráról. Amikor azt mondták, hogy az első 25 km teljesen kihagyható, nagyon megörültem. Az előző napi szenvedés után úgy gondoltam, meg így is szűkében leszek az időnek.

Vizitaxival mentem, ami egyben a helyi posta volt. Megálltunk minden kis kikötőnél az öblökben. Ahol kutyák is voltak a parton, a tag adott nekik egy-egy jutalom falatot is. Láttam pár fókát is, majd végül kitett kb este hatkor a szárazföldre. Egy benyúló félsziget elején voltam, nagyon érdekes növényzet mindenhol körülbelül 42km túra állt előttem. Meg egy jó pár kilométer a következő kempingig. Hát akkor uccu. Itt ez az ösvény egy autópálya volt az eddigihez képest. Az első tizes lecsavarása után meg is érkeztem, kicsit szétnéztem, vizet vettem. Azt hiszem mindenütt esővizet ittam. Teljesen iható volt, és kellett is a 30 fokban.

Mögöttem hangokat hallottam, egy finn pár érkezett meg. Úgy gondoltam talán picivel több társaságom lesz a következő kempingnél. Így meg sötétedés előtt-közben átértem a második helyre. Bingo, tök üres. Sebaj, főzés alvás, kell a pihenés hosszú volt a nap. Meg amúgy is karácsony van. Indiai rizses vajas tonhal konzerv volt a karácsonyi vacsi. Miután befejeztem elszenderedtem, a várost pont megláttam messziről, ahogyan egy komp épp felé tartott. Szép.

Egy órával később az erdőből hangos ricsajra ébredtem, lámpa fel, majd öt pár szem nézett vissza rám. De jó! Emlősnek néztek ki, fára másznak és bénák, rájuk világítassz. Ezek bizony a helyiek által igencsak utált Posszumok. Köszi, legjobb társaság vagytok, de aludnék. Kicsit doboltam a túrabotjaimmal. Aha semmi, akkor nagy nehezen füttyögésre leléptek. Király, alvás!

Kedves barátaim kb fél óra múlva visszatértek, mivel arra ébredtem, hogy a kis fából készült kilátó tetőgerendájára valami izomból ráugrott. Lámpa fel, mondanom sem kell kb összefostam magam. Ezek meg ott néznek egy méterről. Na innentől kb hajnalig doboltam nekik, hogy hagyjanak már békén. Reggel kidöltem, már csak pár weka madár volt a környékemen.

Úgy döntöttem alszom még egy keveset be pótolva azt ami kimaradt. Közben beértek a finnek es elég meleg lett így velük tartottam egy ideig. Egy idő után beálltam a saját tempómra, körülbelül egy tízes után egy helyi kis kampingnél, ami fizetős lepihentem. El is nyomott az álom.

Itt összeszedtem az infót, hogy a következő táborhelyem lent van már a strandnál….

Öt egybefüggő nap alatt annyi impulzus ért, hogy sajnos több részre kell szednem az olvashatóság érdekében! A blogot magamnak is írom, mert tudom, néha annyi minden történik velem rövid idő leforgása alatt, hogy valahol fe kell jegyeznem. Néha tök jó visszaolvasni! :)

Show your support

Clapping shows how much you appreciated Adam Farkas’s story.