rózsák

Az ősökre nem volt jellemző a harmónia, a családi történetekben

német jövevényszók és inkoherencia. A Bűnügyi Múzeum említi

egyikük, mint cigány asszonyt (nem volt az), aki a postáskisasszony

testére rátalált, ő rózsázott egyébként, a maradékot leszúrta mind

a kertbe: igazi hétszínvirág. Anyám ágán öt-hat Róza, aki szerelem

nélkül ment férjhez, egyik a létrán fölfelé néha megállt, és a falut nézte, ami nem látszott oda, a húga (szép Ilonka), egy nap apró darabokra vágta, amit talált, majd vadászpuskát vett magához; Rébék első férje elől az ablakon ugrott ki a kisfiúval, aki az apám, a második ura el se vette, viszont vörös volt, mint a pulykatojás; az ő meséjükben van négy nevelt gyermek, mérgezett bor és árulás, de vidám dolgok is, mint például elszabadult disznók, amik a katolikus templom előterében találtak hűsölni egy forró nyári nap; néhány tájidegen könyv, amik kilakoltatáskor az ügyvéd ablakán repültek ki, meg ahogy egy nő a pénzt a szájával felveszi hátrahajolva a földig, pedig nyolc hónapos terhes. A fényképeket temessük el vele. Lapot terítek: nálam maradtak. Ha belehúzok, lehetek még egyszer rózsa. De nincs a kártyáim közt a gyönge nő szerep.