20. Cristóbal Balenciaga

Párizs/Franciaország

Alapítás éve: 1919.

Bemutatók: Párizs

Alapító: Christóbal Balenciaga (1895–1972)

Michel Goma (1987–1992)

Josephus Thimister(1992–1997)

Nicolas Ghesquière (1997–2012)

Alexander Wang (2012–2015)

Jelenlegi vezető tervező: Demna Gvasalia (Artistic Director)

Tervezők az alapító után:

  • Michel Goma — 1987-1992
  • Josephus Thimister — 1992-1997
  • Nicolas Ghesquière — 1997-2012
  • Alexander Wang — 2012-2015
  • Demna Gvasalia — 2015-től napjainkig

Mesteri szabás és varrástechnika, a “divat Picasso”-ja művészi újítási miatt.

A spanyol születésű tervező 1919-ben nyitotta meg első üzletét San Sebastianban. A spanyol polgárháború elől 1937-ben Párizsba ment, ott telepedett le. A második világháború után absztrakt ruhákat tervezett, mindig újabb és újabb formákkal kísérletezve, ami mindig állandó volt , az a mesteri szabás-és varrástechnika. A formák leegyszerűsítésére törekedett, figyelmét az anyagokra összpontosította, még mielőtt ez a koncepció az 1960-as években elterjedt volna.

A nevéhez fűződik a zsákruha, a tunika, a baby doll megalkotása, ami a modern öltözködés alapja lett és jelentős lendületet adott a pret-a-porter gyártásnak. Eredeti ötleteivel és szakmai tudásával a haute couture-t a művészet rangjára emelte ( saját kezűleg is képes volt egy ruhát elkészíteni ) . Tervezett még ballonkabátokat,-szoknyákat, selyemhernyógubó kabátokat és empire vonalú hosszú ruhákat.

Első bemutatója a spanyol reneszánszhoz kapcsolódott, s későbbi kollekcióit is rendre hazája és annak múltja inspirálta.

1968-ban bezárta divatházát, mert nem tudott azonosulni a tömegtermékek gyártásával.

A házat később a Gucci vásárolta fel.

Courréges és Ungaro a tanítványai voltak, akikre nagy hatást gyakorolt, ahogy Givenchyre és Oscar de la Rentára is ( olyan hangsúlyos részleteket emelt át, mint az estélyi ruhák selyemövcsokrai ).

Short Jacket, 1947, Cristóbal Balenciaga Museoa in Getaria, Spain
metmuseum.org spring/summer 1948
metmuseum.org fall/winter 1950–51
metmuseum.org fall/winter 1950–51
metmuseum.org 1951
metmuseum.org 1951
Cristobal Balenciaga, Evening Ensemble, Fall/Winter 1963, The Metropolitan Museum of Art, New York
metmuseum.org 1960–64
metmuseum.org 1965
metmuseum.org 1965–66
metmuseum.org ca. 1967
Evening Dress, Fall/Winter, 1968, Palais Galliera, Paris
Hat, 1962, Victoria & Albert Museum, London
Dress, photographed by George Hoyningen-Huene for Harper’s Bazaar, 1939
Miss Mona Maris shot by Horst P. Horst wearing a “Velazquez” inspired gown in Vogue, September 15, 1939, 72.
A double balloon costume shot by Irving Penn for Vogue, September 1, 1950, 129.
Wedding dress and evening dress by Balenciaga. David Bailey, Vogue, July 1, 1967, 80–81.
Vogue, September 15, 1967, 86–87.
A black and pink ruffled flamenco-inspired evening dress by Balenciaga from 1951.
A voluminous evening coat by Balenciaga seen at an I Magnin fashion show in 1954.
Ensemble, photographed by Harry Meerson, 1957
Alberta Tiburzi in Cristobal Balenciaga Dress, photographed by Hiro Wakabayashi for Harper’s Bazaar, 1967
Bernard Blossac, 1951
Rene Gruau — Balenciaga, 1951

Designer Michel Goma at work in his atelier, 1959.

1958 és 1963 között saját haute couture szalonját vezette Párizsban. A szalon bezárása után Jean Patou-nál kezdett el dolgozni, ahol vezető tervező lett közel 10 éven át. Később szabadúszóként tevénykenykedett, egészen 1987-ig, amikor is a Balenciaga divatház ready-to-wear tervezője lett, ahol 1992-ig töltötte be a pozíciót.

Balenciaga RTW Preview — Model wearing red alpaca jacket over a yellow mohair tweed skirt by Michel Goma

Josephus Melchior Thimister

Holland származú tervező. A Royal Academy of Fine Arts Antwerp-en végzett. Dolgozott Karl Lagerfeld keze alatt, valamint a Jean Patou divatháznak. Néhány évet illusztrátorként is tevénykedett. 1992 és 97 között a Balenciaga divatház pret-a-porter és kiegészítő kollekcióinak tervezője lett, 1997 és 2004 között Párizsban mutatott be haute couture és pret-a-porter kollekciót a saját neve alatt. 2005-ben a francia cipő márka, a Charles Jourdan művészeti vezetője lett. Ma pedig több más kollaboráció mellett a saját márkáját viszi tovább.

wwd.com Balenciaga Show by Josephus Thimister, 1994
wwd.com Balenciaga Previews Spring 1993 RTW designed by Josephus Thimister

Nicolas Ghesquière

Francia származású tervező. Először agnes b.-től és Corinne Cobsontól kapott megbízásokat, 1990 és 92 között Jean-Paul Gaultiernél mint segédtervező dolgozott, majd Muglerhez, később Trussardihoz került mint vezető tervező. 1997-ben, 25 évesen lett a vezető tervezője a Balenciaga divatháznak.1998-ban megkapta a Vogue/VH1-tól az Év Avantgárd Tervezője díjat, majd 2001-ben a CFDA-tól Az Év Nőiruha-tervezője-díj követett.

A 2002-es tavaszi-nyári bemutatón zöld selyemből készült rövid lovaglónadrágja a szezon legtöbbet másolt darabja lett. A 2003. tavaszi-nyári bemutatóra készült neoprén miniszoknyái és -ruhái kreatív és kereskedelmi szempontból is az elsők közé emelték a Balenciagát.

Nagy jelentősége volt az ott eltöltött 15 évének. Jelenleg a Louis Vuitton-nál dolgozik.

In the wake of **Alexander Wang’**s short three-year stint at Balenciaga, Nicolas Ghesquière’s fifteen years at the house look all the more epic. They began when he was plucked from semi-obscurity designing wedding and funeral dresses for the brand’s Japanese licenses to fill the hole left by Josephus Thimister. Ghesquière’s debut collection was all black and modest in its ambitions compared with what was to come. But it painted a clear picture of his genius not just for silhouette, but also for casting. The star of the show was a baby-facedGisele Bündchen. - The 25 Most Unforgettable Runway Shows of the '90s, as Ranked by the Editors of Vogue.com AUGUST 31, 2015 7:33 PMby NICOLE PHELPS
vogue.com Spring 1998 Ready-to-Wear
vogue.com Spring 2001 Ready-to-Wear
vogue.com Spring 2002 Ready-to-Wear
vogue.com Spring 2003 Ready-to-Wear
vogue.com Fall 2004 Ready-to-Wear
vogue.com Spring 2008 Ready-to-Wear
vogue.com Resort 2011
vogue.com Pre-Fall 2012

Alexander Wang

“Isabelle Guichot, chief executive of the brand, said it was proud to welcome Wang, and praised his “proven talent, modernity and individual and cosmopolitan vision of design.” Wang responded: “I am deeply honoured to embark on this new role for a brand and a house that I have such great admiration and respect for.” — The Guardian, Monday 3 December 2012

vogue.com Spring 2014 Ready-to-Wear
vogue.com Fall 2015 Ready-to-Wear
vogue.com 2016 Resort

Demna Gvasalia

Grúz származású tervező. A Royal Academy of Fine Arts-on végzett 2006-ban, Antwerpenben. A Maison Margiela (2009–2012, womenswear, designer) és Louis Vuitton-nál ( 2012–2014, womenswear, head designer )eltöltött évek után, 2014-ben megalapította a Vetement-et( testvérével és öt barátjával ), majd 2015-tól ő lett a Balenciaga művészeti vezetője.

Being down to earth is the new black. Previous fashion was about making a dream. I feel like younger generations are much more pragmatic about it and I think this pragmatism is quite necessary to be honest.”

“The fabric that we used most was spandex, which I found out was invented in ’58, the same year that Cristóbal developed gazar, which became the couture fabric of Balenciaga. So technically, he might have used spandex instead, which I felt was an interesting irony.”
 — Demna Gvasalia on his sophomore effort for Balenciaga ( the Spring ’17 Show )

vogue.com Fall 2016 Ready-to-Wear
That coat was not only the basis for the tailoring of the unfitted jackets that made up half of this show; it was also a fitting metaphor for its entirety. No pun on fitting, although fit was what the collection was all about. In every breast pocket sat a small piece of card you’d be forgiven for thinking was a pocket square. Gvasalia asserted they were the fitting cards used to record the measurements of clients in bespoke tailoring. That’s the closest menswear ever gets to haute couture, and Gvasalia chose to use it as his jumping-off point for this, the house of Balenciaga’s first-ever men’s runway show. — vogue.com Spring 2017 Menswear
vogue.com Resort 2017
One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.