“FIASKÓ ?!”

…egy félresikerült teaceremónia margójára. Mei Shu Qiao Mu “Szép Fa” shu pu’er tealepény kóstolása Miguel Puerez és AromaToma ösztönös szakszerűségével

Egyesek szerint, ha ráhangolódunk egy gőzölgő csésze teára, megismerhetjük az azt készítő mestert- esetünkben teamesternőt, aki manufaktúrájában megteremtette ezt a különleges lepényt. Aromatológiában és ízleléstanban jártas barátommal ennek néztünk utána. Maga az elemzés nem zárult értékelhető eredménnyel, viszont kibontakozott egy mások által fiatal kínai nőnek mondott teamester életszeretete.
M. Puerez
előkészületek a legjobb hiszemben

Miközben ráhangolódtunk az eseményre az agyagkanna jól megtömődött, annál kicsivel jobban, mint amire még azt mondtuk volna, elég. Felöntés előtt egy-egy száraz előszag-öröm, “pörkölt fachips illat”, ami hajaz fantázianevére. A.Toma

Nem lett volna szabad 10 gramnál több teát tennem az egyébként két személyes kannába. M. Puerez

A lepény borítópapírján jól látszik a csomagolás dátuma, 2010. 03. 15, ettől rögtön forradalmibb lett a hangulat :-)

A túladagolásnak köszönhetően rögtön a katarzissal kezdődött a forradalmi mű(hely munka).”Töménysége ellenére - vagy inkább dacára” :-) - úgy üt, ahogy az idősebb, már több éves teák szoktak, bár “brutalitása most a halánték helyett a homloklebenyen gyűlik össze és onnét árad szét” (a már említett tetőpont ), a nedves illatélményben pedig marad a fásság a (tölgy)fachips-es gyantaság felhangjai nélkül. A.Toma

Ezután bontakozik ki a bonyodalom. Felismertük a bajt, de elkerülni már nem tudtuk - egy kisebb tálkára halmozunk keveset a kannában dagadozni kezdő tealevelekből. A túltöltés hatásai közül egy másik, hogy röpködtek az aranyköpések, viszont utólag némelyik már véleményes :-). A tea forrón jó, de “ ha kicsit hagyjuk hűlni, akkor másmilyenedik”. A kiégett (tölgy)fa illat eltűnőben, mi eltűnődve; nem így terveztük, de “aki tervet szánt, fordulatot vet(t), és káoszt arat”. Új löket forróvíz, füstölő-parfüm-illat, amerikai kávés íz az ízlelőbimbók receptorain. A.Toma

Tettem következményét, szemlélve eltávolítottam a kannában ázó tea egynegyedét. A tudatra gyakorolt ütést, mintha szatén huzatú csibe pehelytoll-párnával adná, vagy pihe-puha angóranyúllal. Ebben a könnyed bódulatban felsejlett a teát készítő hölgy elnéző mosolya, mintegy azt súgva: “- Nem baj fiúk, ettől függetlenül minden rendben van”. Ekkor még hittem, hogy befolyásom van a teakóstolás végkimenetére. Kis idővel később ez elmúlt. M.Puerez

…amikor elfogynak a szavak

“Tapasztalási mezőnk közös mezsgyéjén állva” - képzavarral élve - “a teaillat lassan egyre árnyaltabb képet hallat magáról” így hát visszakerült az elején ijedtségből kikotort fölösleg. Újabb/sokadik leöntés után egy AAAaaa… mantraszerűen hagyja el ajkunkat - vigyorgunk. Nem keressük, ki tehet az egészről, inkább csak konstatáljuk, hogy éberségi állapotunk még éppen kielégítő. Tovább folyik a tea - guan yin-t ábrázoló teaszentünkre is. Vége felé átlátszó kiöntő edényre váltunk, így a végső leöntések fakuló színében is gyönyörködhetünk. Az utolsó utáni leöntés “kiaranyosodott”; vörös arany, akár a csomagolás festése. Elbúcsúzunk, elengedjük néhai Szép Fánkat, ez a megoldás!!! A.Toma

arany bent…
arany kint…

Ketten együtt majd’ 20 éve (M 11, T 8) tapasztalunk teákat ceremónikusan, a mű(hibánk) fittyet hányt erre, de régóta sajátunk az ajándék, hogy el tudjuk fogadni: a teának ilyen a misztériuma; egy szén alapú létformának része lehet a tévedés - is. Ekkor valamiért beesteledett, és a város is felöltött némi aranyneműt… A.Toma - M. Puerez

Mindeközben hallgatott zene:

Soron következő cikkünk címe: Áprilisi nem tré”fa”

Like what you read? Give Aroma-Miguel a round of applause.

From a quick cheer to a standing ovation, clap to show how much you enjoyed this story.