Hogyan juthatsz el az ötleteid megvalósítása felé? — Egy fiatal vállalkozó története II.rész

Being an entrepreneur is sexy… for those who haven’t done it. In reality it’s gritty, tough work where you will be filled with self doubt. Entrepreneurs are survivors.- Mark Suster

Az előző írásomat a sikeres teszt eredménnyel a zsebemben hagytam abba, így tényleg szabaddá vált az út a tőke felé és az ötletem megvalósítása felé, DE ekkor még csak egy középiskolás voltam aki igenis megijedt a kihívástól és az érettségi évére fogva inkább visszalépett a lehetőségtől.

Ezt később egyáltalán nem bántam meg, mert ebben az időszakban még nem álltam készen arra, hogy egy saját vállalkozást létrehozzak és felelősségteljesen vezetni tudjak. Ugyanakkor nagyon sok hasznos ismeretre és kapcsolatra tettem szert, amit a későbbiek során fel tudtam használni.

A vállalkozói életforma alapja az, hogy a cégünk kapja a 3 szívecskét és csak utána jön a család és barátok 2 szívecskével.

A fenti mondat Judittól hangzott el, aki egy rendkívül intelligens üzletember, már visszavonult gazdasági igazgató. A tanfolyam során ő tartotta a csoportomnak az oktatást, ő világított rá arra, hogy igenis 150%-ot bele kell tenni az ötletünkbe és sajnos sok mindenről le kell mondanunk a jövőbeli jobb élethelyzet vagy bármilyen későbbi szuperior dolog érdekében.

Az elkövetkezendő időszak egy bezárkózott időszakom volt, mikor sok időt szenteltem az ötleteimnek, többet is elkezdtem vizsgálni és elhanyagoltam a régebbi dolgokat. Ősszel megemlítettem a kubai osztálytársamnak egy Bluetooth alapú helyzetmeghatározást és azt is, hogy mennyire felvillanyoz engem ez a technológia, mekkora potenciált látok benne - a beacon technológia visszatérő téma lesz, hiszen a vállalkozásom megoldásai is erre épül - és órákat beszéltünk minden egyes részletéről, ekkor már láttam, hogy az ő fejében is elindult egy folyamat és ötletelt.

Ennek megfelelően 2 héttel később el is mesélte számomra az ötletét, egy kocsmakereső alkalmazás ötletét, mivel ő nem volt se fejlesztő, se üzletember, se dizájner, ezért az ismerettségi körében szájról szájra terjesztette az ötletét, minél lelkesebb csapattagokat keresett akikkel ezen a projekten dolgozhat majd. 2014 novemberében meg is alakult a csapatunk 6 fővel: Áron, André, Bene, Nóri, Jordano és jó magam által.

A csapatunk köszönhetően annak, hogy 3 tag is a Moholy Nagy Műveszeti Egyetemen tanult rendkívül dizájn orientált volt, ami engem, mint az esztétika megszállotját mindig is plusz energiával töltött el.

Kezdetben a meetingek olyan nyílt helyeken voltak, mint például az Akvárium feletti résznél a fűben aminek a mai napig meg van a helye a szívemben. Az egyik meetingen azonban felvetődött egy lehetőség: 2 hét volt a Kitchen Budapest Talent programjába való jelentkezésre.

Mi is az a Kitchen Budapest és mit biztosít a bekerült csapatok számára?

A Kitchen Budapest (KIBU) a Magyar Telekom támogatásával jött létre 2007-ben.

A KIBU egy olyan nemzetközileg is elismert innovációs labor, ahol játékkal, inkubációval és oktatással segítjük a hazai ötletek szárnyrakapását. Célunk, hogy az ötletre épített értékből, tartalomból és hitelességből hozzunk létre hosszútávon sikeres projekteket. A KIBU csapata azon dolgozik, hogy színes és inspiráló ötletei közül évente többet is ilyen tartós sikerré tudjon kovácsolni. Hogy ötleteink ne csak elméleti síkon, koncepcionálisan működjenek, hanem gazdasági, társadalmi helyzetben megmérettetve is példamutató módon helytálljanak.

Röviden összefoglalva 6 hónapig mentorolják a csapatot, 80.000 Ft/fő (ez 4 csapattagig működik, onnantól kezdve 320.000/5–6fő/hó) ösztöndíjat, helyszínt, eszközt és kapcsolatokat biztosítanak.

A fenti idézet a KIBU honlapjáról származik, beszámolok majd arról is, hogy a fenti ígéretek mennyire valósulnak meg.

Ugorjunk vissza a fő szálunkhoz, tehát felmerült a lehetőség, amit mi kihasználtunk és 5 napon keresztül írtuk a jelentkezéshez szükséges dokumentumokat, de végül elkészültünk és meg nyomtuk a zöld KÜLDÉS gombot.

Kezdődhetett az újabb várakozási időszak, újabb bizonytalanság, itt már megsokszorozva, hiszen több emberben merülhet fel a kétely és könnyen átruházhatja a csapat többi tagjára, főleg ha még nem rendelkeztek a megfelelő tapasztalatokkal és karizmával.

Csupán egy hét telt el, érkezett a jó hír, bejutottunk a személyes találkozóval egybekötött körbe ami után majd megszületik a végleges döntés a csapatunk sorsáról.

Korábban nem említettem de rendkívül nehéz helyzetben voltunk, hiszen a csapattagok közti kommunikáció angolul zajlott 90 százalékban, mivel az egyik csapattagunk spanyol anyanyelvű volt. Hatalmas nehézség volt ez számunkra, de visszanézve ez nagyon sokat segített abban, ahova most eljutottam.

Egy kora decemberi napon megtörtént az interjú a KIBU-ban, angolul, remegve az izgalomtól, mert hét mégis csak nagy volt a tét. Tapasztalatlanok voltunk és semmink sem volt, csak az ötletünk ami önmagában kevés ahhoz, hogy sikeresek legyünk, vagy akár csak ahhoz is, hogy egyről a kettőre jussunk. Egy közös kávézással zártuk a délutánt és megpróbáltunk minél pozitívabban visszatekinteni az első, KÖZÖSEN teljesített kihívásra. Ez igazán nagy eredmény volt, még akkor is ha kézzel fogható eredménnyel nem járt.

Az utolsó mondat persze nem teljesen állja meg a helyét, mivel az interjú után 2 héttel megérkezett az örömhír: a Barroulette csapata bekerült a KIBU 2015 tavaszi programjába. Semmi sem tudja leírni azt az érzést, amikor egy csapattal közösen ilyen nagy lépéseket tesztek a közös cél felé és már nem minden tűnik annyira bizonytalannak. Előkerülnek újfent a kételyek: Vajon milyen lesz? Hogyan fog beleférni minden iskola mellett? Mindenen túl tudunk jutni a csapattal?

Számtalan a fentebb említett kérdések sorozata játszódott le a tudatomban és a tudatalattimban az év végén, pedig 2014 egy eredményes év volt számomra, a pályázattól kezdve a KIBU programjába való bejutáson át.

Minden ilyen tökéletes a KIBU és társai életében? Mennyire élnek ezek a startup segítő házak csak a nevükből? Tényleg betartják azt, amit akár a honlapjukon, akár egy szerződésben vállalnak?

A következő részben ezekre a kérdésekre is szeretnék választ adni, szorosan összekapcsolva a már elkezdett történettel, addig is köszönöm a figyelmet és szép hétvégét kívánok nektek.