iPad Air háztáji kiértékelés

A legsterilebb svájci klinika

Eleven emberek meredten szemeznek eme szerkezettel. Ez lett volna az eredeti alcíme a tesztnek, de mégis, ahogy gondolkodtam és emésztgettem magamban az új iPad-et, valahogy egy svájci burzsuj-klinika letisztult, steril és mégis embertelen környezete villogott a fejemben.

Mert az Apple új táblája embertelen. Egy cseppnyi hiba sincs benne, szerethető kis malőr, amitől halvány félmosolyra csúszik a szánk, hogy azért Cupertinóban is emberek húzzák az igát, na. Aztán kézbe veszed, forgatod, tapogatod, kacérkodsz vele, majd a kötelező pár másodperces násztánc után elkezded használni. De használni már olyan, mint két akadémikus házassága, tökéletesen kimért, azt teszi, amit ígér, és azt tökéletesen. A mérnökök és fejlesztők egy fikarcnyit sem kockáztattak, nincs benne formabontó, vagy agyvelőt szaggatóan, forradalmian új. Egyszerűen vettél egy tabletet, ami nem fog cserbenhagyni, nem fog megdöccenni, érzed a tökéletességet, megbízol benne. Pontosan így definiálnám a nyugalom okozta unalmat.

Pedig becsszó meg akartam fingatni. Kezdetnek megnéztem az új vs.hu-t, még azt a NY Times koppintás űrhajós anyagot is, de állta a strapát. Ezután koppintgattam én minden hova, még egy kicsi GTA-t is bevetettem, és még mindig nem. Végső elkeseredésemben bevetettem a nagyágyút, amitől még a dél-koreaiak is rettegnek:

Itt azonban megütött a felismerés, hogy legyen a zene bármilyen elviselhetetlen is, az iPad hangja már nem az. Nem mondom, hogy egy Audi Bose hangrendszeréhez érdemes mérni, de határozottan kijelentem, hogy egy olcsóbb laptoppal felveszi a versenyt, ha a minőséget, a tisztaságot és az akusztikát nézzük.

És igazából ennyi. Innentől kezdődik a szoftver, amit lehet szeretni, nem szeretni, ahogy épp a divat kívánja. Van ikonok mögé kukkolós parallax, notification és controll center, ami szerintem jóval gusztusosabb, mint az iOS 6 iPad adoptációja. De megint csak oda tudok kilyukadni, hogy nincs semmi rizikó, élmény, nincs meg a háromnapos csoda, a karácsonyi ajándékbontogatás endorfin felszabadító adrenalin boomja, amitől még egy lajhár is táncra perdülne. Letűnt elegancia és precizitás. Dobálózhatok klisés szószerkezetekkel, mint svéd acél, német motor, orosz tank, ja nem az más, no mindegy, a végeredmény ugyanaz.

Verdikt: ha kell egy táblagép, szükségét érzed és tudod mire fogod használni, vedd meg! Jobbat nem találsz. Azonban, ha valami új élményre vágysz, adrenalinra és a kapitalista fogyasztói lilaködös mámorra, akkor inkább fogd azt a pénzt és vidd el a családot síelni, örömködj az első orra bukásokon, de ne egy 469 grammos pénzzel vett boldogságtól várd a csodát.

A teszthez a készüléket köszönöm Gyuri barátomnak, akivel végül kiderítettük, hogy a Szabadság, szerelem tényleg egy jó film, de ennek ellenére egy értelmes fotót nem sikerült készítenünk az iPad-ről, amit most ide kitehetnék.

Ui: igen, a kamera még mindig ótvar, de tükrös selfiekhez azért elmegy, ha van valami fény.