MNB alapítványok és a VS.hu

A címben szereplő probléma számos kérdést felvet, amit nem tudok 150 karakterben felvetni és megválaszolni, ezért nézzük végig őket itt, egyben. (Bár lehet valamit kifelejtek):

• Megdolgozott-e a vs.hu szerkesztősége az 500 millió Forintos támogatásért? Megérdemlik-e egyáltalán ezt az összeget?
  Nem szeretném elvitatni az oldal újságíróinak, kreatívjainak, fejlesztőinek és szerkesztőinek munkáját, hozzáértését, elhivatottságát vagy tisztességét. Kiemelkedő munkát végeznek, minőségi tartalmat állítanak elő. Igyekeznek pártatlanok lenni, sőt, amit még fontosabbnak látok, a nevüknek megfelelően a különböző álláspontokat ütköztetni. Megjelenik a vita, aminek egyébként általános hiányát az országban tapasztalható helyzet egyik fő okának tartok. A jó szakembereket és munkát “meg kell fizetni. Jól meg kell fizetni.” (M.Gy.)
• Megengedhetjük-e, hogy ezt a munkát közpénzből finanszírozzuk?
  Mivel ezek az információterjesztést, esetenként oktatást, a tények terjesztését és árnyalását célozzák, ezért kijelenthetjük, hogy társadalmilag fontos és hasznos munkáról és “termékekről” van szó. Ez pedig maga után vonja, hogy a társadalom közösen finanszírozhatja. Nem a lélegeztető gépek helyett, hanem mellett ennek is a közösség számára kiemelten fontos ügynek kell lennie, amelyre áldoznia kell.
  Azonban van egy 80 milliárd forintból fenntartott közmédiánk, amely ha már közpénzből működik, akár el is láthatná ezt a feladatot. De tegyük fel, hogy az erre alkalmas humántőke a vs.hu-nál gyűlt össze, akkor fizethetünk nekik külön is.
• Miért tartom ennek ellenére visszásnak ezt a tranzakciót?
  Nem egyedi esetről van szó. Ha a közpénzekről, országunk vezetőiről és rokonaikról/barátaikról rendszeresen olvasható hírek mellé betesszük a jelen ügyet is, már-már állampolgári kötelességnek tűnhet, ha további vizsgálatokat és magyarázatot követelünk.
  Matolcsy György a jegybank elnöke, akinek a vezetésével az MNB rengeteg közpénzből létrehozott 6 alapítványt, amelyek aztán Matolcsy György unokatestvérének a médiabirodalmának adtak ebből egy jelentősebb összeget. Ha ez a Simicska Lajosok, Andy Vajnák, Habony Árpádok, Mészáros Lőrincek, Kuna Tiborok országában valaki szerint nem illik a sormintába, arra több magyarázatot is találhatunk. Én most jóindulatú szeretnék lenni, úgyhogy csak azt veszem számításba, hogy az illető igazságtalansággal, jogtalansággal, korrupcióval szembeni tűréshatára jóval magasabb, mint az enyém. És jóindulatom jelélül azt is megjegyzem, hogy biztosan az enyém túl alacsony.
  És ebben a sormintában nem lehet azzal érvelni, hogy de valamit tettek is érte. Vannak autópályáink, csatornáink, kikötőink, kormányzati kommunikációnk, kivilágított stadionjaink, valamint a vs.hu által közölt Századvég tanulmányaink is. Természetesen megtehetnék, hogy nem adnak a látszatra és egyből, bármiféle ellenszolgáltatás nélkül, a csókosok (offshore?) számlájára utalják az összeget. Bár szerencsére itt még nem tartunk, a túlárazás, a hozzáértés helyett a lojalitás szemelőtt tartása, a piactorzítás is bűnök, ráadásul évtizedekig tartó következményekkel járnak.
• Titkok
  De ha még mindezektől is eltekintünk, marad egy további kérdés: Ha társadalmilag hasznos munkát végeztek, minőségit, nem túlárazottat, megengedhetően közpénzből és egy pillanatig sem parkolt “feleslegesen” Szemerey Tamás számláján kamatozás céljából vagy a könyvelés átmeneti kozmetikázása végett, akkor miért a titkolózás?
  Nem azt láthattuk, hogy az alapítványok hangos dobverés mellett megbízták a vs.hu-t a munka elvégzésére, akik valahol jelölték, hogy ez ennek és ennek a programnak a keretében készült tartalom.
  Ehelyett titkolózás, perlekedés, “elveszíti közvagyon jellegét”-törvény, majd bírósági ítéletek, rossz minőségű adatközlés és utólagos magyarázkodás.

Dishonesty is always a useful guide to the existence of moral standards. ( Walzer, Michael: Spheres of Justice: A Defence of Pluralism and Equality. Newcastle: Blackwell Publisher. 1983 pp. 98.