Az ausztrál Orbán is jobban teljesít

Tony Abbott miniszterelnök a legfrissebb közvélemény-kutatások alapján növelte előnyét az ausztrál Mesterházyval szemben.


Az Abbott-kormány visszanyerte korábban elveszejtett előnyét a Fairfax-Nielsen legfrissebb közvélemény-kutatása szerint — írta a Sydney Morning Herald. A kormány erősődésére az elmúlt két hónapban először volt példa, Bill Shorten Munkáspártja pedig ismét visszazuhant a harminc százalékos népszerűség közelébe.

Fordult a kocka

forrás: Fairfax/Nielsen

Ha minden pártot nézünk, akkor a jobboldali Koalíciónak — amelynek legnagyobb alakulata a Tony Abbott vezette Liberális Párt — 44 százaléka van (ez 3 százalékos erősödés a legutóbbi méréshez képest). A Munkáspárt 33 százalékos eredménye azt mutatja, hogy négy pontot rontottak. És amúgy az megvan, hogy létezik egy párt, amelyik úgy hívja magát, hogy Ausztrál Függetlenek? Tiszta Lehet Más a Politika!

forrás: Fairfax/Nielsen

Ha a két nagy pártra kérdeztek rá a közvélemény-kutatók — csupán ez a két alakulat képes győzni az ausztrál választásokon — , látható, hogy a Koalíció vezet, méghozzá úgy, hogy megfordította az állást az előző méréshez képest. Azaz a kormánypárt sikeresen visszaállította azt az eredményt, amellyel választát nyert 2013 szeptemberében.

Az ausztrál Orbán simán veri az ausztrál Mesterházyt

A két pártvezér népszerűségét is megnézték a Fairfax-Nielsen kutatói. Ugyan Tony Abbott munkáját kevesebben tartják jónak, mint rossznak — ez kormányon lévőknél általános tendencia szokott lenni — , de még így is jóval jobb a megítélése, mint Shortennek.

A grafikon kissé manipulatív, de így jól szemlélteti a pártvezérek megítélése közötti különbséget.
(forrás: Faifax/Nielsen)

De mi magyarázhatja a kormány sikerét? A Sydney Morning Herald azzal magyarázza a jelenséget, hogy jó reformokba fogott a jobboldali Koalíció az iparban; a szakszervezeteket, az építőipari korrupciós botrányokat. Shorten népszerűsége ezalatt példátlan módon 11 százalékpontot esett. Könnyen lehet, hogy a korrupt szakszervezetek ügye összefügg Shorten népszerűségvesztésével, ugyanis az egyik megnevezett szakszi pont az Australian Workers Union, amelynek éppenséggen Shorten volt a vezetője.

A kutatást 1400 ember megkérdezésével múlt hét csütörtök és szombat között tartották, az eredmények szerint a Koalíció simán nyerte volna a választást, ha hétvégén tartották volna. Ugyanakkor a munkanélküliség növekszik, a gazdasági helyzet bizonytalan, így a kétpárti versenyben csökkent az előnye a szeptemberi választási eredményhez képest.


Bill Shortennek nagyon nehéz dolga van

Egyáltalán nem meglepő, hogy Shorten még nem vezet a népszerűségi versenyben, sőt, az a meglepő, hogy ilyen jól tartja magát.

(forrás: LabourVoice.com.au)


Shorten ugyanis egy olyan évben vette át — egy választási vereséget követően —, októberben az Ausztrál Munkáspárt vezetését, amikor ő volt a párt harmadik vezetője. Egy. Éven. Belül. Megválasztását követően így írtam róla:

„Annyi bizonyos, hogy Shorten jóval karizmatikusabb politikus, mint Anthony Albanese — akit még sokan esélyesnek tartottak a pártvezéri posztra és el is indult Shorten ellen –, ezen tulajdonsága pedig alkalmassá teheti arra, hogy Tony Abbott számára valós veszélyt jelentsen. De Shortennek mindenképpen folytatnia kell azokat a demokratikus reformokat, amelyeket a mostani tisztújítással kezdtek meg a Munkáspártban. Ugyanis a mai munkáspárti működés meglehetősen »elitista« abból a szempontból, hogy a kis helyi szervezeteknek vajmi kevés beleszólása volt a dolgok alakulásába. A bázisdemokrácia irányába való elmozdulás növelheti a választói bizalmat, így akár jobb eredményekhez is vezethet a következő választáson. Ahogy egy tapasztalt ausztrál kolumnista és egyetemi oktató, Michelle Grattan írta: Shorten megszerezte az állást, amit mindig szeretett volna, most meg kell mutatnia, hogy megállja-e a helyét.”

Ha így nézzük a dolgot, máris szebb az eredmény, nem igaz? De Abbott jó szereplése is meglepő némileg — botránya volt, nem is egy — , bár az nem, hogy többen tartják rossznak kormányzását, mint jónak — mint írtam fentebb, ez szinte mindig így történik a kormányon lévő politikusokkal, pl. mostanság Obama is küzd a problémával.