Farage miatt veszít David Cameron?
A miniszterelnök párttársa szerint érdemes figyelni a UKIP-vezérre.
Majd egy hete írtam arról a VS.hu-n, hogy a brit Konzervatív Párt keserű felismerésre jutott: igencsak ramatyul állnak a közvélemény-kutatások alapján. Pedig jövőre Nagy-Britannia választ, David Cameron pedig a tory győzelemhez kötötte azon ígéretét, hogy egy referendummal a nép kezébe adná a döntést: maradjon-e az ország az Európai Unió tagja, vagy sem?
A toryk elvesztették 2010-es szavazóik több mint egyharmadát (36%), míg a jelenleg rájuk voksolni szándékozóknak csupán hat százaléka olyan személy, akit más pártoktól sikerült magukhoz édesgetni. Ami ennél is érdekesebb, hogy a kampányt előkészítő konzervatív alelnök, Lord Ashcroft által készíttetett felmérésekből kiderül: a torykban csalódottak több mint harmada a UKIP-hez vándorolt.
A konzervatívokat elhagyó szavazók mindössze ötöde szavazna a Munkáspártra vagy a liberális demokratákra, harmaduk viszont totálisan bizonytalan. Ám az is beszédes adat, hogy a 2010-ben nem a torykra voksolók — akik most sem melléjük tennék az ikszet — mindössze három százaléka gondolkodna el a jövőben azon, hogy mégiscsak a Konzervatív Pártra szavazzon.
A United Kingdom Independence Party (Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja, UKIP) egy populista, sokak szerint szélsőjobboldali párt — igaz, szerintem utóbbi jelző inkább a BNP-re igaz. Fő csapásirányuk a bevándorlásellenesség és az euroszkepticizmus, de felkarolnak olyan konzervatív politikai értékeket is, amelyeknek a David Cameron által középre pozicionált Konzervatív Párt hátt fordított.
Önmagukat demokratikus, libertárius pártnak tartják, a britek 73 EP-képviselőjéből kilencet ők adnak. Három lordjuk ül a brit felsőházban és Észak-Írország parlamentjében is van egy képviselőjük. Ám a brit alsóházba a többségi választási rendszer sajátossága miatt csak akkor juthatnak be, ha valahol egy jelöltjük le tudja nyomni a Munkáspártot és a torykat is.
A UKIP-féle veszélyt már a toryk is felismerték: a bevándorláspolitikával kapcsolatban Bernard Jenkin, a Konzervatív Párt egyik fontos backbenchere kijelentette, hogy
„Úgy tűnik, az a furcsa helyzet állt elő, hogy Nigel Farage mondja meg nekünk, milyennek kellene lennie a bevándorlás-politikánknak — és igaza is van.”
Jenkin figyelmeztetette párttársait: ha nem változtatnak lassan túlságosan liberális politikájukon, akár ötven helyet is veszíthetnek a választásokon — átnyújtva ezzel a Downing Street 10 kulcsát Ed Milibandnek. Éppen ezért Cameronnak nem támadni kellene, hanem „másolni” Farage-ot.
„Nigel Farage sok olyan dolgot mond, amelyekkel rengeteg szavazó, köztük sok konzervatív-párti állampolgár egyetért. Be kéne építenünk ezeket politikánkba” — mondta Jenkin.
A párton belüli jótanács azért most hangzott el, mert a bevándorlás kérdése központi téma a brit közéletben, mivel január elsejétől a bolgár és román munkavállalók is ugyanúgy dolgozhatnak Nagy-Britanniában, mint más uniós állampolgárok. Persze ott is sikerült 23 millió román munkavállalóval rettegésben tartani a népet, aztán volt koppanás, amikor csak egy román munkás érkezett az első géppel az év első napján.
(forrás: Wikipedia. Alan Warren fényképe)
Igaz, hogy Farage nézetei meglehetősen szélsőségesek: nemrég kijelentette például, hogy alapvetően egyetért Enoch Powell hírhedt „Rivers of Blood”-beszédének mondanivalójával.
David Cameron szerint „az egykori tory politikus, Enoch Powell 1968. április 20-i beszéde—amelynek nyelvezete révén fellángolt az országban a fajgyűlölet — máig szinte lehetetlenné teszi a brit politikusok bevándorlással kapcsolatban folytatott értelmes eszmecseréjét. Ezért szinte csak a radikálisok léphetnek fel élesen a bevándorlás és annak következményei ellen.”
Nigel Farage ráadásul nem is teljesen konzekvens: ellenzi a bevándorlást, de a szíriai polgárháború menekültjeinek azért menedéket nyújtana. Illetve mégsem, egy nappal ezen kijelentése után szűkítette a kört: csak és kizárólag néhány keresztény menekültre gondolt.
Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a bevándorlás kérdése mégis sarkalatos pontja a brit közbeszédnek — a britek többsége például ellenzi. Nem lennék meglepve, ha a 2015-ös választáson az EU-tagság mellett ez lenne a fő közpolitikai kérdés, amely mentén vitáznának a felek.
Ha pedig így lesz, akkor David Cameron felkötheti a nadrágot. Lehet, hogy a toryk sokkal jobban járnának, ha útilaput kötnének a miniszterelnök lábára és inkább London főpolgármesterével, Boris Johnsonnal vágnának neki a kampánynak. Népszerűségének okairól 2012 nyarán írtam a Mos Maiorumon.
