A magyar internet 10 legjobb produkciója EVÖR — 1. rész

Internet ugye lassan 30 éve van majdnem rendesen Magyarországon, használják a legelső idők óta, előbb a betárcsázós rendszerrel, majd utánadobták az embernek az előfizetést, most a kormány konkrétan azon dolgozik, hogy mindenkinek legyen — hogy ez máris milyen hatással van a hazai netes szcéna színvonalára, nem az én tisztem megítélni.

Volt a magyar internetnek egy olyan tíz boldog éve, mikor már mindent lehetett ugyan csinálni, mégis születtek olyan produkciók, melyekre még az alkotók is büszkén tekintenek vissza, de van a listában olyan is, mely már a színvonal sajnálatos mélyrepülése után jött létre, amolyan ritka kincsként. A lista természetesen szubjektív, de kit érdekel.

10. Mandiner

Valamikor divat volt utálni őket, terjedt a hazai netes szcénában egy olyan elmélet, hogy valójában a Fidesz pénzeli őket Gyurcsányék megbuktatására. Az persze senkinek nem jutott eszébe, hogy a baloldal megbuktatására egyedül maga a baloldal képes, illetve, hogy publicisztikák hatására még soha, semmilyen magyar politikus nem mondott le sehonnan. Oknyomozó és/vagy tényfeltáró anyagok hatására igen, de az nem publicisztika. 
A Fidesz-kormány azóta a második ciklusa közepén jár, ezek a fiatal értelmiségiek pedig semmi mást nem csinálnak, mint “intenek, gondolkodnak, s figyelnek”, ezzel pedig a magyar sajtóban az utolsók közé tartoznak. Jobboldali, polgári gondolkodás, mégis kritikus szemlélet — ha több lenne belőlük, nem tartana itt a magyar politikai kultúra.

9. Jégkorongblog

Mikor a magyar férfiválogatott 2008-ban csodát tett Szapporóban azzal, hogy kivívta az A-csoportos szereplést, a Jégkorongblog még az index blogoszférájában működött, de ez semmit nem vont le az élvezeti értékből. Hamar eljutottak oda, hogy véleményformáló erővé váltak a sportban, e sorok írója például járt olyan játékvezetői képzésre 2010-ben, ahol majdnem minden kurzus alkalmával szóba került a blog, rendszeresen bíráltak ugyanis egy-egy játékvezetői ítéletet, akár az utánpótlás-bajnokságoktól elkezdve. Ellentétben azonban a futballbírókkal, akik konkrétan az MLSZ-szel tiltatták le a tevékenységüket elemző műsor-szegmenst a Sport TV-ről, a hokibírók meglátták a potenciált a nagyközönség erejében, ma pedig már rendszeresen kommentálják kollégáik egy-egy vitatott ítéletét. Ez a sportnak a lényege.
A Jégkorongblogról pillanatok alatt megtudod, ki bunyózott kivel, melyik bajnokságban, és hogy az adott pontvadászat hogy is áll éppen. Kapcsolatban maradnak a távoli országokban szerencsét próbáló hokisokkal, beszámolnak arról, ki hogy teljesít éppen. Mindezt követhető, átgondolt dizájnnal és honlaptérképpel, amely a sportblogok esetében ritkaságnak számít itthon.

8. Szirmai Gergely

El tudta képzelni bárki 2005-ben, hogy emberek abból élnek majd meg, hogy feltöltenek videókat az internetre, közönség szerveződik köréjük, végül pedig ebből élnek meg? Aligha, mert bár a YouTube már létezett akkor, a Google csak egy évvel később vette meg, majd fejlesztette egy olyan eszközzé, amely konkrétan a hagyományos médiafogyasztási szokásokat is másodpercek alatt semmisítette meg. A vlogger kifejezés a Youtube miatt létezik, így hívjuk azokat, akik vagy téma köré csoportosítva, vagy csak önmagukról és az életükről mesélve videókat töltenek fel, és ha a kontent működik, előbb vagy utóbb híresek is lesznek.

kép: Red Lemon Media

Magyarország persze ehhez is kis piac, Szirmai Gergely azonban minden lehetőséget meglátott benne, bár először csak azt csinálta, amit szeret: filmekről kezdett beszélni, csatornahálózata mára utazós vlogot és gaming csatornát is tartalmaz, mindet kifogástalan színvonalon működtetve. Érdekes az is, hogy bár rajongótábora jelentős, sem ő nem lett egy magától elszállt nagyképű rosszarc, sem a rajongók nem hirdetnek dzsihádot, ha valaki kritizálja a videóit. Ez, valamint hogy a rajongói maguktól is le tudnak írni két egybefüggő értelmes mondatot, ma szintén ritka jelenség.

7. Index

Volt egyszer egy újságíró a Népszabadságnál, aki itthon mindenkinél előbb rájött: az emberiség olyan tempóban nyit az új dolgok felé, hogy előbb-utóbb el fogja hagyni a hagyományos, papír alapú és televíziós médiafogyasztást, és az akkoriban berobbant interneten szeretne majd tartalomfogyasztani. Az újságírót Uj Péternek hívják, azt pedig, amit még a kilencvenes évek vége előtt létrehozott, a legnagyobb hatású online lapnak szokás nevezni — mert az is volt, talán ma is az. Bár ahhoz kellett pár év, hogy az Indexet mint hírszolgáltatót komolyan vegyék, ez mit sem változtatott a lendületen, ők csak nyomták azt, amiben hittek, ennek pedig még Magyarországon is eredménye szokott lenni. Ma a hírek iránt érdeklődő istenadta nép jelentős része kezd úgy beszélgetést, hogy “láttad az indexen, hogy a…?”. Uj Péter pedig, bár már egy ideje mást csinál (lásd később), azóta is tényező a nagy magyar kibertérben, ordít, ha szennyújságírást lát, vagy ha zuhan a színvonal — nem hajlandó beletörődni, mert ebben sok ember munkája volt és van.

6. Trollfoci

Eszedbe jutott valaha, hogy a jelentősen nagyobb iramú, gyorsabb és szebb külföldi foci tévében való követése helyett inkább felállj a székből szombaton, és pár haverral kimenjetek a helyi csapat meccsére, lett légyen az élvonal vagy megye/BLASZ II? Ha igen, akkor vagy amúgy is fanatikus szurkoló vagy, aki évek óta ezt csinálja, vagy te is évek óta a Trollfoci poénjain röhögsz.
Az először a brit TrollFootball-t másoló alapítók maguk is rácsodálkoztak, mennyi embert érdekel az itthoni futballkultúra, mint Moldova György írta a külvárosi pályákról: “őrzik a feltámadás igen kétes reményét”, a dolog egy év alatt eljutott oda, hogy felhívásukra 3500 ember búcsúztatta az élvonaltól a kieső Siófokot a helyszínen.

kép: TrollFoci

Visszatérő témáik a megyei történetek (mert MINDENKINEK van egy meccses sztorija, öreg alkoholista szurkolóktól Borsod megyei bírókergetésekig), a magyar klubcsapatok még mindig gyakran siralmas teljesítményén való önfeledt röhögés, a nem magyar bajnokságok folyamatos baszogatása, illetve a karrierjüket fuballkultúra nélküli országokba áthelyező futballistáinkon való, néha már valóban gonosz élcelődés. Mi sem természetesebb, mint hogy az MLSZ szemét csípi a tevékenységük, valószínűleg nem emiatt, de az élvonalbeli csapatok nem engedték játékosaikat szerepelni a tévéműsorban sem. Ennyi már elég is a halhatatlansághoz. ÉS persze sosem szabad elfelejteni, melyik örök magyar klasszikus ihlette az első mémjeiket:

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.