Egy hónap Facebook nélkül — sikerülhet?

Rengeteg, de tényleg rengeteg olyan cikket olvasni, melyben a szerző adott időre megvonta magától az internet egy részét, vagy akár totális kizárásra ítélte magát, mert úgy érezte, túl sok időt vesz el tőle a sokszor teljesen időrabló görgetés a newsfeedben.

Televíziós újságíróként az nyilván nem merül fel, hogy teljes internetes absztinenciára ítéljem magam, de a Facebookot, azt hiszem, muszáj korlátoznom annak érdekében, hogy a munkámban újra 100%-ot tudjak nyújtani. Nyilván sokkal egyszerűbb lenne kisebb dolgokkal kezdeni az önkizárást, például az időrabló játékok letiltásával, de próbáltam ezt, és egyszerűen nem működik a dolog.

Persze a Facebook rengetegszer segített is, például sok olyan hírről is lehet olvasni, ami a klasszikus híroldalakon — sokszor a külföldieken sem — jelenik meg, ez pedig a hírversenyben nem egyszer jelentett sok perces előnyt is akár. Az azonban tényleg nem működhet, hogy a munkaidőm jelentékeny részében a Facebookra koncentrálok feladatok ellátása mellett, most pedig, hogy az algoritmus újra érdekesen kezdi szűrni a felhasználó ízlésére szabott — legalábbis a program szerint — híreket és eseményeket.

A kísérlet természetesen saját akaraterőm próbája is lesz, mert valamennyire biztos vagyok benne, hogy az egy hónapot nem fogom tudni teljesen végigvinni — a fent már említett cikkekben a szerzők nem egyszer számoltak be elvonási tünetekről, olyasmi lehet ez, mint leszokni a cigarettáról.

A tapasztalatokról rendszeresen be fogok számolni, a cikk pedig ki fog kerülni a Facebookra. Ezzel csalást nem követek el, a külön megosztási ablak ugyanis nem hozza elém az időrabló newsfeedet. A reakcióitokat nem fogom látni, majd utólag visszanézem — meg persze ha közben találkozunk, el lehet mondani szóban is.

Semmilyen meditációs, “természetbe visszatérős” átalakulást nem szeretnék mindezzel elérni. Valószínűleg én is meg fogok döbbenni azon, mennyi mindenre fel lehet használni azt az időt (mert sajnos sok óráról beszélünk naponta), amit eddig görgetésre szánt. Még tavaly ősszel kitűztem magamnak azt a célt, hogy napi ötven oldalt elolvassak egy könyvből, ezt, mondanom sem kell, egy hétig sem bírtam betartani. De az az egy hét az utóbbi évek legjobbja volt, hihetetlen nyugalmat adott az az ötven oldal akkor is, ha egy nem ilyen céllal íródott könyvet bújtam éppen. Ezt akkor most megpróbáljuk újra.

A jó cikkgyűjtemények Facebook nélkül is elérhetők, illetve azt is lehet játszani, hogy megnézek néhány jó filmet — ez nehezebb lesz egyszerűen azért, mert az utóbbi 10 évben összesen három ilyen létrejöttéről tudok. Hollywoodnak is betehetett valami produktivitásban, az biztos.

Ma éjfélkor letörlöm a facebookot és a messengert, az itthoni gépen le lesz tiltva, ez utóbbit úgyis egyre ritkábban használom. Hogy mi lesz a vége, az higgyétek el, engem érdekel a legjobban. Akinek esetleg nem megyek olyan eseményére, amit csak Facebookon hirdetett meg, attól ezúton kérek elnézést.

Like what you read? Give Reichenberger Dániel a round of applause.

From a quick cheer to a standing ovation, clap to show how much you enjoyed this story.