Friss hús

Godflesh: A World Lit Only By Fire

Valamiért úgy érzem, jó lesz ez kezdő bejegyzésnek a medium platformon.

Blogisztán új csatornája ez, a számtalan régi mellé, plusz egy jónak tűnő, tartalomra fókuszáló "blog" platformon nyitok új lapokat - bár nem tudom, itthon, Magyarországon mennyire ismerik.

A GODFLESH új albuma pedig maximálisan szép nyitány. Eleve jó ideje meghatározó zene számomra, J.K. Broadrick többi formációja (Jesu, Final és még sok másik) szintén - az új Istenhús pedig erősen húsba vág, olyan, amilyennek egy 21. századi nehézzenei lemeznek lennie kell.

Kevés sallang, sok MORC, elsöprő erő - mindemellett ős-primitív témák két embertől, egy gitár, egy csodálatosan szénné torzított basszusgitár plusz egy dobgép társaságában. Tipikus Broadrick-vokál, azaz nyers üvöltés, néha visszhangosított "tiszta" ének - időnként egy-egy zaj, effekt, de a zaj, mint olyan, inkább a torzítók játékának eredménye - ami tökéletes.

Úgy rémlik, kb. 12 éve jelent meg az utolsó Godflesh lemez (Hyms), egy ideig tetszhalott / jegelt volt a "gitár-indusztriál" brand. Most azonban olyan erővel tért vissza, mint a korai albumain, de szerencsére nem ugyanúgy, az a bizonyos ösztön viszont itt is visszaköszön - és, ha szeretted eddig, most ugyanúgy fogod. Vagy még jobban!

Előzménye is volt azért - egy hasonlóan remekbe szabott EP formájában jó fél éve megmutatták már az irányt.

#godflesh #industrial #metal #music