caffeine and vinyl

300 másodperccel később

Hétfő reggel barátságos zombiként vánszorgtam be a Stumptownba és kis időeltolódással egy chemexszel, illetve egy cold brewval is megajándékoztam magam.

A zene szolidan veretős volt a korai időponthoz képest, de a szétáramló koffein lassan megbarátkoztatott a vinylből (!) szóló dallamokkal.

Letelepedtem egy kényelmes kanapéra és munkához láttam. Észre se vettem, de egyre nagyobb átéléssel és egyre több mozgással reagáltam a zenére.

Többször felálltam, csináltam pár fotót, egyike a fenti is, majd visszatáncoltam a kanapéhoz. Öt perccel az ominózus exponálás után egy pár fős társaság jelent meg mellettem és elkezdtek táncolni.

Rám néztek, elnevették magukat és közölték, hogy én kezdtem. Mit tesz ilyenkor az ember? Naná, hogy csatlakozik…

Hétfő van, reggel van, egy kávézóban táncolunk és akkor most szóljon Jaques Dutronctól a Hippie Hippie Hourrah!

Show your support

Clapping shows how much you appreciated Bence Bogar’s story.