Megálló

Brassai Eszter
Nov 6 · 1 min read

Az autóbusz minden hétköznap reggel végigrobog a sétányon. Rajta te meg én, és még néhány lélek, kiülve az arcra. Nézlek. A hely, amit választasz mindig ugyanaz. Egymással szemben. Te kinézel az ablakon, én figyellek. Tökéletesen megrendezed a pillanatot, tíz percig csak téged látlak.

Eltéved a tekintet, csak te tudod hová. Néha rákérdezek, de te drámaian hallgatsz tovább. Kicsit megnyújtod az ajkad. Hallod a kérdést, de a választ a kettőnk közt lévő levegő sűrűségében hagyod.

Szép vagy. Sokszor mondják neked. Én folyton kutatom ilyenkor az arcod. Nem ismerlek eléggé. Egy nagy titok vagy, és ez gyönyörű.

Reggelente ott a buszon igyekszem összegyűjteni azt, amiért érdemes élni. Három megállónyi mantra. Egy pillanatra kiszakadok a belső útvesztőmből, és meglátlak. Egy könyvet lapozgatsz. Vagy éppen csendben rakod össze a saját darabkáidat. A titkod az. Ez sodor tovább. Kihívás vagy, amire lehetetlen nemet mondani. Egy pillanatra megáll a szív.

Megálló. Az utolsó pillanatban elkapom a kezed, és már lent is vagyunk. Újra úton, de már a lábaink visznek. A szavaink meg sziporkáznak, mintha nem létezett volna az előbbi némaság. A nap továbbvisz, mindenkit a maga útjára. Estig újra egyedül maradok.

    Brassai Eszter

    Written by

    Welcome to a place where words matter. On Medium, smart voices and original ideas take center stage - with no ads in sight. Watch
    Follow all the topics you care about, and we’ll deliver the best stories for you to your homepage and inbox. Explore
    Get unlimited access to the best stories on Medium — and support writers while you’re at it. Just $5/month. Upgrade