Hogyan kódoljuk a színeket

#000000-tól #ffffff-ig


Örök viccforrás a nők és férfiak eltérő véleménye a színskáláról. Viszont akármelyik nemhez is tartozunk, néha be kell látnunk, hogy egy egyszerű “Jó lesz a kék is!” mondat nem mindig elég precíz.

Hogy elég kifejezőek legyünk, szeretjük hétköznapi tárgyakhoz, érzésekhez és a világunk egyes elemeihez kötni a színek nevét. Így jött létre az “indigó” az “olíva” vagy a “jáde zöld” is.

Azonban, hogy tényleg ne vesszünk el a színek rengetegében kitaláltunk egy egyszerű kódolási rendszert. A hexadecimális színkódokat. A hexadecimális kódok - vagy röviden hexa kódok - 24 bites színmélységet tesznek lehetővé, amivel 16,777,216 különböző színárnyalatot írhatunk le.

A hexa kódok 6 karakterből és egy számjelből (#, number sign) állnak. A számjel jelzi, hogy hexadecimális számmal van dolgunk. A hat karakter vagy 0-9 közötti szám, vagy a-f közötti betű. Páronként egy-egy színt kódolnak. Mivel a 10,11,12,13,14 és 15-ös számokat nem tudjuk egy karakterrel leírni, ezért sorban az a, b, c, d, e és f betűket rendeltük hozzájuk.

Minél nagyobb a szám, annál erősebb a hozzá rendelt szín.

A hexadecimális színkódok egy jól átgondolt rendszerben épülnek fel. Mivel a 00 nem tartalmaz semmilyen összetevőt, az ff viszont mindet, ezért a #000000 a fekete színt, az #ffffff pedig a fehér színt jelöli. E két szín képezi az additív és a szubtraktív színkeverés alapját.

Additív színkeverésnél a fekete (#000000) a kezdő színünk, majd a színpárokat egyesével lecserélve ff-re megkapjuk az alapszíneket:

  • #000000 fekete a kezdőszín,
  • #ff0000 legerősebb piros szín,
  • #00ff00 legerősebb zöld,
  • #0000ff legerősebb kék szín.

Szubtraktív, vagy kivonó színkeverésnél a fehér (#ffffff) az alapszínünk, majd az egyes színösszetevőket eltávolítva kapjuk a különböző színeket:

  • #ffffff fehér a kezdőszínünk,
  • #00ffff legerősebb cián szín,
  • #ff00ff legerősebb magenta,
  • #ffff00 legerősebb sárga szín.

Persze a számokat és a betűket tetszésünk szerint változtathatjuk.

Az olyan hexadecimális színkódok, melyek csak három karaktert tartalmaznak (pl. #6f2) azt jelölik, hogy mindegyik alapszínnél a két karakter értéke megegyezik. A példánkat így #66ff22-ként is írhatnánk.

Eme egyszerű kódolás megértése nagy kinccsel ruházza fel a grafikusokat. Segítségével ízlés szerinti színskálákat állíthatnak elő, könnyen és gyorsan, elkápráztatva ezzel a közeli kollégákat. Mindig is csodáltam ezért őket.


A bejegyzés egyes részei Ben Gremillion The Code Side Of Color cikkéből származnak.


Email me when Norbert Budincsevity publishes or recommends stories