Rongyosra lapoztam az összes útikönyvet amit találtunk a boltok polcain a Google térképén már nagyjából mindent belőttem és sikerült szállást is találnunk pár hete. Elég pofás kis helyen fogunk élősködni a belváros szívében. Teljesen véletlen már már utolsó reményként hívtuk fel az ügynökséget. Költséghatáron belül találtunk egy kis lakást, a metrótól nagyjából 3 perc sétára és ami a legjobb, hogy van benne bútor. Kint valahogy nem szokás bútorozottan lakást kiadni. Sőt kint magánszemélytől szinte lehetetlen lakást bérelni.

Ennél messzebb már csak Japán van

Ismerősök nélkül egy új városba költözni, ráadásul egy olyan városba ahonnan nem tudok hazajönni, ha hiányzik anya főztje na hát ez elég szar helyzet ugyanakkor elég izgalmas is. Egy lelki fröccs lesz ez nekem. Ez a város élettel tele. Néha már a pesti betonon is megszédülök Kaposvár síkságai után. Tudom, illetve csak remélem, hogy minden sarok valami inspiráló közeg ha épp nem egy Taco Bell.

Alig 20 ezer forintból, meg lehet fordulni Las Vegasból, és San Francisco is csak egy óra repülésre van. Ezeket feltétlen szeretném megnézni. 652 ezer turkáló és lemezbolt. Már most érzem a vesztem. Tipikusan az az ember vagyok aki megveszi az utolsó akciós faszságot is, nem baj ha nem eszik egy hétig.

Már az első hétre kinéztem egy halom koncertet. Little Mix, Lorde, Black Keys, Lily Allen, Yelle, MØ és még sorolhatnám. A vicc, hogy ezek az előadók kint nem tartoznak “összefosom a lábam” kategóriába és viszont már most összefostam magam.

Nem tudom mit várjak, de mégis blogolok

Én mit viszek magammal?! Dankót. Mindenképp szeretnék egy üveg Dankó Rosét magammal vinni.