Mulatási Szolnokon

Meglátogattuk Neményi Marci kollégámmal a nyolc éves dalos pacsirta Mezei Enrikót (Youtube-on kell őt keresni), és családját, a Dani Familyt. A cikk az Nlcafé-n jelent meg, képekkel, zenével teljes egészében ott találjátok meg, itt csak egy kis cigánylecsós előételt szolgálok fel:

„Mezei Enrikó a romapop új csillaga, Kis Grófo trónkövetelője, a hazai Youtube kedvenc nyolcévese. Az Artisjus márciusban megjelent Youtube-toplistáján a másodikos kisfiú jelenleg 5 millió megtekintés felett járó, Légy az enyém című tavalyi videoklipje már benne volt az első húszban (persze, csak Kis Grófo után), de Enrikó másik slágere, a februárban kijött Tini szerelem is jól teljesít, pillanatnyilag a másfél milliós nézettséget súrolja. A média hanyatt esett tőle, Enrikó adott már interjút tévének és újságnak is, és a srácnak komoly gyerek-rajongótábora van, többek között zsúrokra jár koncertezni, felismerik az utcán, a lányok pedig időnként az ablaka alatt tanyáznak.

Fotó: Neményi Márton

Enrikó szerencsés, mert volt honnan örökölnie tehetségét. Masszív zenei múlttal és a területen fontos kapcsolatokkal rendelkező családi háttér áll mögötte, de ebből is különösen fontos szerep jut a nagyapjának, a menedzserként tevékenykedő Dani Ferencnek, aki nélkül a gyerek karrierje nem indulhatott volna be. Vele (és persze Enrikóval) szerettünk volna interjúzni Szolnokon, ahol a nagyszülők élnek, és egyébként a rokonság fele, ám a hagyományos értelemben vett interjú elmaradt. Helyette viszont Neményi Marci kollégámmal a család vacsorájának kellős közepébe csöppentünk.

Többször fixáltuk a péntek délutáni interjút Dani Ferenccel, ám mire elvonatoztunk Szolnokra, úgy alakult, hogy ő mégsem ér rá igazán. Éppen a lányával (Enrikó nagynénjével), a műfajban szintén komoly számokat produkáló Lejlával stúdiózott aznap, úgyhogy bizonytalan volt, mikor tud elszabadulni egy félórára. Semmi gond — mondta a telefonban, a család már vár minket.

És ez valóban így is volt.

Benyitottunk a megadott címen a házba, és ott találtuk Enrikót, az öccsét, az édesanyját, Ramónát, a nagybátyját, továbbá unokatesókat és a nagymamát is. Az egyik gyerek köszönés nélkül azzal fogadott, hogy Barca vagy Real Madrid, és mivel szerencsére jól válaszoltunk, így belépést nyertünk a Dani-családhoz.

Eleinte kilencen voltunk, de mire belemelegedtünk az estébe, már 14–15 fősre bővült a csapat, az utolsó fél órában pedig végül Dani Ferencék is befutottak.

Louis Vuitton-mintás terítővel borított asztal, gipszstukkók, barokkos festmények a falon, a fényképezőgépre élénk érdeklődéssel reagáló gyerekek, néhány elszívott cigi az ablakban, és a tűzhelyen melegedő lecsó illata adta a hátteret a családi interjúhoz.

„Ez mindig így szokott lenni — mondja Németh Krisztina, a nagymama. — Hétvégenként legalább ennyien gyűlünk össze Pestről és Szolnokról, ilyenkor a szűk család mindig együtt van.” A készülő vacsorát illetően megjegyzi, hogy az nem akármilyen lecsó, hanem cigánylecsó lesz — jó csípős, és az általa gyúrt széles metélttel összekeverve, meg vagyunk természetesen hívva rá. Náluk tradíció, hogy mindig házi tésztával főznek, még a leveshez is maguk gyúrnak, a nagymama pedig amúgy is professzionális szinten konyhaművészkedik: egy szülinapi százfős vendégség nem jelent problémát, „de ha kell, 48 órában egyhuzamban főz, sőt akár egy 400–500 fős roma lagziba is az ő vezényletével áll össze a menü” — mondják többen a családban.

Miközben készül a vacsora, két kameraérzékeny kislány felhúzza az autentikus, Erdélyben vásárolt (mert állítólag itthon ilyet már nem kapni) cigány ruhát, hogy megmutassák, hogyan tudnak cigány táncot járni, és nem kell nagyon unszolni Enrikót sem, hogy ő adja alájuk a zenét.

Van neki otthon, a VIII. kerületben zongorája és gitárja is, de ha lejönnek Szolnokra a nagyszülőkhöz, akkor általában — ahogy most is — a nagyapja hangszerén gitározik. Enrikóból spontán, lámpaláz nélkül jönnek elő a dalok, a mulatósok és a lovári nyelven énekelt cigánydalok egyaránt, felnőtteket megszégyenítően hajlítgat, és már egyes színpadi allűröket is elsajátított a nagyoktól, időnként például kiszól a közönségének.

Szereti az Aranyszemeket — „abból is a Zolit”, a Balogh triót, de a kedvenc énekese az anyukája, „meg a Lejla”. Már fellépéseket is elvállal, arra viszont figyelnek a szülei, hogy éjszakába nyúló koncerteket ne adjon; legközelebb egy 11 éves gyerek szülinapi buliján lesz Győzike mellett ő a sztárvendég.

Hamar kiderül, hogy a család csodagyereknek tartja az Enrikót, mert mindenki váltig állítja, hogy a fiú teljesen magától tanult meg énekelni és gitározni is, senki nem tanította, még csak nem is a Youtube-ról leste el a tudást.

„Annyira szereti csinálni a gyerek, annyira a vérében van, hogy mindent képes megtanulni önmagától. Érzi, szerintem vele született, hiszen mindenki énekel nálunk”

– mondja a nagymama.”

És innen a cikk nem tét nélküli része a NLC-n folytatódik (Marci több csodás fotójával). Amire a továbbiakban még fény derül:

- A Dani Family mára márkanév a Youtube-on,

- a család mégsem keresi ebből halálra magát,

- a nőknek esélyük sincs a házi zenélgetés és a home made stúdiózás szűk kereteiből kilépni, merthogy nők.

- Enrikónak — mivel ugye fiú — megvan viszont a kiugrási lehetősége, sőt már fel is karolta őt valaki… részletek erre.