Skyline
Skyline
Sep 4, 2018 · 1 min read

„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”

Megtörtént! Újra itt görnyedek a padlón. Egyik kezemben pohár, másikban penge. Sokan nem értik mi is jó ebben a keserédes fájdalomban. Miért oly jó mikor a kezed bíborvörös melegség teríti be. Elárulom. Addig a néhány másodpercig eltereled elméd figyelmét arról a fájdalomról amit a lelked érez. Mert az örökkévaló igencsak fáj.

Életemben kétszer mondtam ki ezt a szót bizonyos személynek. S mindkét alkalommal itt kötöttem ki. S mégsem vonható vissza a kimondott szó.

Az elsőt örökké szeretni fogom, de már nem vagyok szerelmes belé. Elengedtem, mert szeretem annyira, hogy elengedjem. A történetünk szép és fájdalmas volt. Egy igazi szerelmi történet, de rég megbocsáltottam neki és magamnak is.

Nálad más a helyzet. Mivel az a búcsú a legrosszabb amit nem mondasz ki. Ahogy írtad egy befejezetlen, s kimondatlan történet, ami el sem ketdődött. Igen szeretlek és szeretni is foglak, míg világ a világ. Nem tudom, hogy mit érzek. Lehet e valaki szerelmes a mi helyzetünkben. Nem tudom. De egyet tudok, hogy fáj. Tudom, hogy ez az én hibám. De egyre kérlek, ne ítélj el ha a fájdalmam önpusztítással kezelem…

    Skyline

    Written by

    Skyline

    Welcome to a place where words matter. On Medium, smart voices and original ideas take center stage - with no ads in sight. Watch
    Follow all the topics you care about, and we’ll deliver the best stories for you to your homepage and inbox. Explore
    Get unlimited access to the best stories on Medium — and support writers while you’re at it. Just $5/month. Upgrade