Leuchtturm1917 Whitelines Link

Amennyire digitális vagyok, annyira ragaszkodom a “nomád” módon való íráshoz és rajzoláshoz. Imádom az íróeszközöket, noteszfüggő vagyok ésatöbbi. És amikor a digitális és a nomád találkozik: priceless.

Így szerettem bele a Leuchtturm1917 Whitelnies Link noteszbe is, amit néhány hete meg is vásároltam a Fiókban. Egy ideje megszületett a fejemben egy karakter, amelyet mindenképp szerettem volna digitális formában is viszontlátni, hogy a közösségi médiában is jelen lehessen: ez a notesz remek lakhelye lesz.

Nézzük, mit is tud a notesz! Egy keményfedeles darab, amelynek borítása bőrhatású. Gumija és könyvjelzője narancssárga — illeszkedve a Whitelines arculatához. A Whitelinesról azt kell tudni, hogy volt egyszer egy figura, akit nagyon zavartak vonalas papírok — leginkább azok vonalai — , így elkezdett dolgozni egy papíron, ami vonalas is, meg nem is: így születtek meg a szürke Whitelines lapok, amelyeken a vonalak fehérek, és scannelelésnél, fénymásolásnál vagy a telefonnal való digitalizásnál eltűnnek, a háttér pedig teljesen fehér lesz. Szóval ezek a papírok már korábban is léteztek, akár nyomtatni is lehet belőlük a cég weblapján keresztül.

Ám egyszer csak a Leuchtturm1917 és a Whitelines összetalálkozott, és így született a Chocapic helyett a Leuchtturm1917 Whitelines Link. A notesz lapjai a Leuchtturm-hoz híven számozottak, így egy általunk kitölthető tartalomjegyzéket is megtalálunk benne. Viszont az oldalak szürkék rajtuk fehér pöttyökkel: nem csak megkönnyíti a sketch-elést, hanem akár bullet jounalnek is jó.

Azt hittem, zavaró lesz, hogy nem hófehér papíron dolgozok, ám tévedtem. Egyedül az zavart, hogy a radír picit “kiszedi” a szürkét, így meglátszik a nyoma, de a digitalizáció során ez semmit sem jelent. Viszont érdemes puhább ceruzával dolgozni, ami kevésbe hagy nyomot, ha radírozunk, mert az viszont visszaköszönhet a digitalizált képen.

A lapok minőségével meg vagyok elégedve, a Lamy töltőtoll tintája nem üt át, a filc is annyira, amennyire “kell”. (Nem úgy, mint a Moleskine-ek papírjai, amiken lassan át lehet látni…) A kötésnek köszönhetően pedig a notesz nem akar állandóan becsukódni.

Maga a digitalizálás pedig egy igen egyszerű feladat. Le kell tölteni a Whitelines Link applikációt a mobilunkra (az App Store-ban és a Google Play-en is megtaláható), majd miután megnyitjuk, megnyomjuk a kis kamerát, és voalá: “be is szippantja” a képet. Így lesz ebből:

… ez:

A képeket fel lehet címkézni, így valamelyest rendszerezhetőek is:

Annyit hiányolok csak, hogy az appon belül nincs szerkesztésre lehetőség — használom az Oxford NomadBookját is, amelynek alkalmazásában lehetséges, viszont az csak jegyzetelésre jó, mivel a vonalak megmaradnak. Ám egy jobb képszerkesztővel ez azonnal kiküszöbölhető. Valamint örülnék, ha nem csak jpg-ben lehetne lementeni a képeket.

Nagy előnye ezeknek a megoldásoknak, hogy jegyzeteink és rajzaink nagyon könnyen és gyorsan megoszthatóvá válnak, valamint a tárolásuk is egyszerűbb. A Whitelines az Evernote-ot, a Dropboxot és az e-mailen keresztüli megosztást emeli ki, de igazából bármin keresztül lehetséges — legalábbis Androidon.

Összességében az elvárásaimnak megfelelt, én ajánlom. Kafit, a kávéfüggő pandát pedig megtaláljátok Instagramon!