7 döbbenetes mondat magyar vállalkozóktól

Éppen 8 hónapja indítottam el életem első 100%-osan saját vállalkozását. Magyarországon céget alapítani manapság félelmetesnek tűnhet, de nekem eddig nagyon jó tapasztalataim vannak. Hadd osszak meg párat — hátha Téged is inspirál valamelyik, hogy saját vállalkozásba kezdj!


Amit itt leírok az 7 mondat. 7 egyszerű mondat 7 magyar vállalkozó szájából. Mindegyik óriási hatással volt rám — még akkor is, ha az idézett személyeknek nem ez volt a szándékuk. Ez a 7 mondat azt tanította meg nekem, hogy Magyarországon igenis van egy olyan egyre bővülő vállalkozói réteg, akik egymást támogatva, csalás nélkül, mutyizás nélkül, a pénz hajhászása nélkül, becsületesen, a játékszabályok betartásával, barátságban és békességben akarnak és tudnak valódi értékeket teremteni.
Számomra ezek az emberek azt a szemléletet képviselik, amire érdemes példaként tekinteni, ha az ember nyugodt szívvel akar lefeküdni esténként - és ami mindeközben üzletileg is értelmezhető: hosszútávon sikerhez vezet. Azért osztom meg most Veled, mert nekem ezek a gondolatok és az a mind-set, amit ezektől az emberektől (is) kaptam, sokat segítettek abban, hogy a cégemmel az első nehéznek tűnő lépések sikeresek és magabiztosak legyenek. Egyszerűen szerencsésnek érzem magam, hogy hatással lehettek rám ezek a mondatok és emberek. És szeretném, ha nem csak engem, hanem Téged is arra inspirálnának, hogy vállalkozásba kezdj és azt teljes szívvel és lélekkel, büszkén tudd csinálni.


Halácsy Péter — prezi.com
“Ha azt megtanuljuk, hogy a saját sikereinknek a saját kovácsai vagyunk[…], akkor majd kevésbé fogunk függeni az államtól, a politikától, az EU-s támogatásoktól, kevésbé leszünk idegesek és sokkal boldogabbak leszünk.”

HP-val először 2012-ben találkoztam, amikor a Prezinél kezdtem el dolgozni. Nem sokkal utánam jött egy programozó srác is a céghez, aki nagyon ügyes volt és mint ilyen, kifejezetten értékes a Prezinek. Ez a programozó 3 hónappal később kapott egy olyan lehetőséget egy akkor induló startup-nál, amit nagyon nehéz lett volna visszautasítania. Amikor leültek ketten beszélgetni erről, HP azt mondta neki, hogy próbálja meg, menjen és ha nem sikerül, akármikor visszajöhet a Prezihez. A fenti idézet és ez a hozzáállás számomra nagyon összevág. Egy cég vezetője csak akkor tudja ezt mondani, ha tényleg meggyőződése, hogy ebben az országban akkor fordulnak majd jóra a dolgok, ha az emberek elkezdik a saját szerencséjüket kovácsolni, saját üzletet építeni. És ő mindent megtett ahhoz, hogy segíthessen ebben. Amikor én leültem az én főnökömmel beszélni a Prezinél, hogy szeretnék váltani és valami újba fogni, ő is ugyanezt mondta: örül, hogy ha így gondolom és örül, hogy ha terjeszteni tudom a Prezinél megtanult értékeket. Azóta is rengeteg támogatást kapok prezisektől és ex-prezisektől egyaránt — segítenek az én bizniszemben, ahogyan én is próbálok segíteni másokéban.


Pásztor Dávid — UX Studio
“…mert azért mi [szerk.: a magyar vállalkozók] itt mind azon vagyunk hogy toljuk előre egymás szekerét - és persze a sajátunkét is.”

Dávidra csak kíváncsiságból dobtam rá egy e-mail-t. Tudtam, hogy kvalitatív kutatással és ezen alapuló webdizájnnal foglalkoznak, ami engem azért érdekelt, mert én pedig pont a kvantitatív oldalról közelítem meg a dolgokat. Hasonló dolgot csinálunk, más-más módszertannal. Rögtön az első(!) beszélgetésünkön, amikor még egyáltalán nem is ismertük egymást, Dávid teljesen nyíltan mesélt arról, hogy hogyan szerezte első ügyfeleit, milyen stratégiákat használnak, hogyan árazzák be a szolgáltatásukat, milyen céges értékeket alakítottak ki… Csupa-csupa olyan dolgot, amelyek nekem akkor óriási értékkel bírtak, de a fent idézett mondatát jegyeztem meg a legjobban. Vállalkozók, akiknek az a céljuk Magyarországon, hogy a másiknak segítsenek legalább annyira, mint saját maguknak? Azt hiszem ez egy új, jó és bíztató irány.


Németh Zoli — Enetha Learning
“Nem kell másra fókuszálnunk, minthogy adjunk másoknak a saját gondolatainkból, mert azt vissza fogjuk kapni — többszörösen”

Az itt idézett emberek közül Németh Zolit ismerem a legrégebb óta. Bizonyos szempontból mentoromként tekintek rá — és egyúttal barátként is. Tőle tanultam meg azt, hogy fölösleges akármit is titkolni akárki elől. Van egy módszertanod, amit mások még nem ismernek? Ismersz egy eszközt, amit még senki sem használ? Oszd meg a tudásodat a lehető legtöbb emberrel! Nem veszíthetsz vele. Ha a legjobb vagy, így is úgy is Te maradsz a legjobb. Ha pedig attól félsz, hogy a konkurencia utolér, akkor kapcsolj magasabb fokozatba és fejlődj még gyorsabban. Ez az egyetlen módja, hogy ténylegesen és hosszútávon is megőrízd az első helyet— és nem a know-how-d rejtegetése!


Szántó Peti — SpringTab
“Fontosnak tartom hogy mindig transzparens legyek árban. Ha alvállalkozókkal dolgozom, ők tudják hogy én mennyit kapok egy projektért és megbeszéljük, hogy abból ők mennyit kapjanak.”

Petivel a 2013-as TEDx-en adtunk elő együtt. Amerikában tanult, Kaliforniában, Entrepreneurship szakon. Az egyik legelkötelezetettebb olyan magyar vállalkozó, aki ezt az amerikai szemléletet képviseli hazánkban. Én azt gondolom, hogy bár a pénznek nagyon sok fontos szerepe van az életünkben, az üzleti életben leginkább azt fejezzük ki vele, hogy mennyi egy adott munkának az értéke. A transzparencia, amit Peti említ pedig az egyetlen lehetséges eszköze annak, hogy ez meg is valósulhasson. Amikor egy vállalkozó alvállalkozóknak adja ki a munkát potom pénzért és fél nekik bevallani, hogy ő valójában mennyit kap a megrendelőtől, azzal nem csak az alvállakozók szerepét, de saját magát is lebecsüli. Aki nem mutyizik, nem fizet vissza 1 millió forintot felsővezetőknek, hogy megkapjon egy munkát, nem próbálja kijátszani a rendszereket és nem próbálja lehúzni az alvállalkozóit, annak egészen egyszerűen nincs mit titkolnia. Már pedig titkok nélkül sokkal élvezetesebb az élet. Ezért jó mindenkinek körülötted (beleértve Téged is), ha transzparens vagy.


Mészáros Bea—Mindea
“Ha valakinek segítesz valamiben, nem kell viszonzást elvárnod. Örülj, hogy segíthettél, és valaki majd neked is segíteni fog.”

Beával kb. 2 héttel azután találkozunk először, hogy elindítottam az Adatlabor weblapját. Tehát még nagyon a bébilépéseknél. Volt egy jó ötlete (Tinder kísérlet), ami nekem is tetszett és összedugtuk a fejünket, hogy hogyan hozhatnánk ki ebből a legjobbat. Nem mellesleg az első beszélgetésünk alatt mondott 3 olyan ötletet a vállalkozásommal kapcsolatban (1. alapítsak Kft.-t minél hamarabb 2. fókuszáljak elsőkörben az e-kereskedelemre 3. tartsak mini-webináriumokat), amire én sohasem gondoltam volna, de alapjaiban határozták meg azt, hogy egy fél éve merre indultam és hogy most hol tartok. De nem ez a lényeg. Hanem, hogy 1 héttel később írt, hogy ajánlott egy ügyfélnél. Utána írt, hogy ajánlott egy másiknál, később egy harmadiknál. Ugye mondanom sem kell, hogy a cég életének abban a nagyon korai szakaszában ez milyen sokat jelent… Úgyhogy azt válaszoltam neki, hogy “Bea, ezt komolyan mondom, hogy nem is tudom, hogy hogyan fogom meghálálni.” Erre ő azt írta vissza, hogy “Tomi, ezt nem kell meghálálnod. Az ügyfelemnek van egy problémája, amit szerintem te tudsz megoldani. Ha jó embert ajánlok neki, akkor bennem is jobban fog bízni és ő is boldogabb lesz. Mindenki jól jár.” Azt hiszem, jó hozzáállással az élet egy nagy win-win szituáció.


Deák Viktor—Adoblog.hu
“Ha valaki ügyeskedés nélkül nem tudja megcsinálni az üzletét, annak valószínűleg ügyeskedéssel se fog úgy menni, ahogy kéne.”

Máshogy fogalmazva: fókuszálj az üzleted fejleszésére és ne az adóügyeid “optimalizálására”. Viktor egyébként a könyvelőm. És amikor az embernek egy könyvelő mondja ezt, akkor azért elgondolkozik. Magyarországon mindenki arra panaszkodik, hogy milyen bürokratikus a rendszer. Pedig egyáltalán nem az. Szerződést kötsz, számlát adsz, számlát kapsz. Hónap végén lefűzöd egy mappába az egészet és odaadod a könyvelődnek. Az extra-munkaórák ott jönnek be, amikor az ember megpróbál egy kicsit “ügyeskedni”. Megy az idő a kerülőutak kitalálásával és megy az energia az aggódással, hogy le ne bukjon az ember. Aki csal, az rövidtávon nem azzal tölti az idejét, amivel kéne és amit szeret — hosszútávon emiatt pedig anyagilag is veszít a dolgon. Ezt tanultam meg Viktor fenti mondatából.


Árvai Péter—Prezi
“a Prezivel […], ha jól csináljuk, segíthetünk megalapozni vállalkozások új generációját Magyarországon.”

Amikor először beszéltem Árvai Péterrel Skype-on, elmondta azt a sztorit, amit előtte már százszor olvastam kb. az összes Árvai-interjújában. A sztorit, ami arról szólt, hogy Észtországban a Skype megalapítása és sikere óriási fellendülést hozott a vállalkozási kedvben, és új cégek és startup-ok százait alapozta meg (aka. “észt mafia”). Illetve, hogy azért Magyarországon alapították a Prezit és nem Nyugat-Európában vagy Amerikában, hogy mindez itthon is megtörténhessen.
Nem értettem, hogy miért kell elmondani ennyiszer ugyanazt a történetet… Miért próbálja ennyire push-olni ezt a gondolatot? Így utólag már értem. Azért, mert ő tényleg változtatni akar a magyar kultúrán. De ez a mag nem kel ki gyorsan. Minden nap locsolni kell és ahányszor ahány helyen megosztja ezt a gondolatot, annyival nagyobb az esély, hogy egyszer csak valakinek a fejében gyökeret ver. Aztán még valakinek. Aztán még valakinek. Nekem két év kellett hozzá, hogy megértsem, mi a jelentősége az észtek sztorijának és hálás vagyok, hogy a volt munkahelyem CEO-ja volt annyira önzetlen, hogy közvetetten arra ösztönzött mindenkit, beleértve engem is, hogy a saját lábamra álljak.


Ezért most, ha nem is a CEO-dként, de én is arra bíztatlak Téged, hogy:

  1. ha van egy jó ötleted vagy egy szenvedélyed, amit akár munkaként is tudnál űzni
  2. ha van ambíciód rá, hogy a SAJÁT nagy fádba vágd a fejszéd
  3. ha hiszel benne, hogy vagy annyira tehetséges, hogy ez hosszútávon anyagilag is megérje majd Neked…

…akkor igenis vállald be! Alapíts céget, teremts munkahelyeket és tegyük együtt jobb és elismertebb hellyé Magyarországot!

Mester Tomi
adatlabor.hu

ps. A folytatás itt: Miért futottam majdnem meztelenül a Körúton?

ps. Iratkozz fel, hogy értesülj a következő cikkekről: http://eepurl.com/bwFvaP !

Like what you read? Give Tomi Mester a round of applause.

From a quick cheer to a standing ovation, clap to show how much you enjoyed this story.