Miért futottam (majdnem) meztelenül a Kiskörúton?

Avagy a vállalkozásom első évének története.


Ezt a cikket azért írom, mert tudom, hogy sokan vannak Magyarországon, akik szeretnének saját vállalkozásba belevágni, de mégsem teszik. Nem teszik, mert a csapból is az folyik, hogy csalás nélkül nem lehet, hogy a NAV úgyis megbüntet, hogy a konkurencia úgyis kikezd, hogy érvényesülni csak az tud, akinek van legalább 5 politikus ismerőse, és a többi... Én egy éve vágtam bele — és szinte csak jó tapasztalataim vannak. Ez nem azt jelenti, hogy a vállalkozósdi egy könnyű út. De azt biztosan állíthatom, hogy még a legrosszabb részei is kifejezetten élvezetesek.

Azért osztom meg veled az elmúlt évem történetét, hogy arra biztassalak: ha vállalkozni akarsz, akkor ne tartson vissza semmi, egyszerűen csak vágj bele!(A címben említett futás részére pedig még visszatérek…)

0. mérföldkő: A váltás

“Hogy új helyekre juthass el, hátra kell, hogy hagyj valamit.” Ezt Árvai Pétertől, a Prezi CEO-jától hallottam. A történet ott indul, hogy 2014. augusztus 1-ig kis hazánk egyik “legcoolabbnak” kikiáltott munkahelyén, a Prezinél dolgoztam. Amúgy tényleg cool volt, teljesen jól éreztem magam. De valami mégis hiányzott. Bár az ott töltött 2 évem alatt rengeteget tanultam a munkatársaimtól és mentoraimtól, egy idő után mégis azt éreztem, hogy új kihívásokra vágyom. Egy saját ügyön akartam dolgozni. Fel akartam építeni valamit a nulláról. Létrehozni valamit, ami előtte nem volt és a szerves részévé válni a folyamatnak, ahogyan a semmiből egyszer csak valami lesz. Ezek voltak a vágyaim — és mellette persze minden egyéb, amit az ember csak kívánhat: legyek szabad(abb), akkor és onnan dolgozzak, amikor és ahonnan csak szeretnék, legyen mindebből nagyon-nagyon sok pénzem, ilyesmik…

Így hát váltottam. Nem volt könnyű döntés, de kiléptem a szakadék szélére, elrugaszkodtam és reméltem, hogy zuhanás közben rájövök, hogy hogyan kell repülni.

1. mérföldkő: Hogyan indultam?

A “szabadúszói” életemet úgy kezdtem, mint ahogyan mindenki más is tette volna, aki IT közelben tevékenykedik. Elkezdtem dolgozni 1–2 “ötleten”. Tudod, amolyan klasszikus “nagyon-gyorsan-növő-startup-ötleten”. Összesen 4 projektbe vágtunk bele különböző csapatokkal, és mindegyik elbukott valahol. Ekkor gondoltam először arra, hogy ez a startup-ozósdi mégsem nekem való — vagy legalábbis nem vagyok jó benne. De azt is tudtam, hogy megérte csinálni őket, mert mindegyikből tanultam valamit. Egyszer csak összeállt a kép. A Preziben is a big data és az adatelemzés területeken mélyedtem el és magukban a startup-okban is ez a rész izgatott. Az eredmény: csinálok egy adatelemző céget, amivel besegítek más cégeknek!

Ennek több előnye is volt: 1.) több munkán is pöröghetek egyszerre 2.) tudok csak arra a részére fókuszálni egy adott projektnek, ami amúgy is izgalmas számomra 3.) nem kell kezdőtőke vagy befektető, csak egy számítógép. A hátránya: valószínűleg nem fogok belőle egy éven belül szigetet venni magamnak. Amikor ezzel megbékéltem, elindítottam az adatlabor.hu-t, amin azóta is dolgozom.

A koncepció megszületett, úgyhogy ideje volt “piacra dobni” az ötletet és megszerezni az első ügyfeleket.

2. mérföldkő: Az első ügyfél

Ügyfelet szerezni pont olyan, mint a csajozás.

Először is dolgozol azon, hogy vonzó legyél. Hogy vonzó legyen a cégem, én elkezdtem blogot írni, webináriumokat szervezni, konferenciákon előadni, olyan kutatásokat csinálni, amelyek esetleg megjelenhetnek a médiában (egy-kettő meg is jelent). Arra törekedtem, hogy az emberek, mikor először találkozom velük, már legalább egyszer halljanak előtte rólam valahonnan.

A nagyszerű Lonely Island dolgozik azon, hogy vonzó legyen…

A csajozás következő alappillére, hogy a barátaid barátaival lógj sokat. Ezt az üzleti világban “networking-elésnek” nevezik. Eljársz rendezvényekre (“házibuli vállalkozóknak”), beszélgetsz emberekkel, ismeretségeket kötsz.

Persze mind tudjuk, hogy hol lehet a leggyorsabban alkalmi partnert szerezni: hát persze, hogy a Tinderen. A Tinder üzleti megfelelője kb. a Facebook reklám lehetne. Én is így találtam az első ügyfelemet. Épp egy konferencián voltam, ahol a szünetben megcsörrent a telefonom: “Hello, láttam a Facebook hirdetéseteket. Nekünk nagyon sok adatunk van. Kéne valaki, aki kielemzi…” Tipikus, nem? Ott vagy a házibuliban és jön a Tinder match.

3. mérföldkő: Cégalapítás

Egy decemberi hétfő délelőtt volt, amikor már biztosra tudtam, hogy megvan az első megrendelésem.
Ugyanez a decemberi hétfő délután volt, amikor bementem az ügyvédhez, hogy céget szeretnék alapítani.
Szerdán már ügyvezetője voltam a saját kis Kft-mnek.
Pénteken prezentáltam az ügyfélnek.

forrás: british-assessment.co.uk

Azon a héten éjjel-nappal dolgoztam — mégiscsak életem első céges megrendeléséről volt szó -, és ami a legfontosabb: jól sikerült és az ügyfél elégedett volt!

Amit ezzel mondani akarok, az az, hogy bár azt mondják, hogy itthon nagyon nehéz és bürokratikus dolog céget alapítani, igazából nem az. Én akkor csináltam meg a cégemet, amikor biztos voltam benne, hogy szükség lesz rá és kb. 2 nap alatt meg is volt. Mind a mai napig nem töltök több időt a cég adminisztratív részével összességében, mint heti 1–2 óra. A bürökráciától való félelem ne állítson meg! Szerezz egy jó könyvelőt és egy jó ügyvédet, és akkor nem lesz gond!

4. mérföldkő: A mélypont

Persze az élet nem lenne is lenne annyira szép, ha minden ilyen egyszerű lenne.

Mielőtt megcsináltam a céget, minden egyes vállalkozó barátom elmondta nekem valamilyen formában, hogy a kezdeti lendület után úgyis lesz egy mélypont, amikor nem jönnek össze a dolgok és majd fel akarom adni az egészet. Én meg mondtam nekik, hogy ezt a részt én eleve kihagyom, és a kezdeti lendületet megduplázva átugrom a gödröt. Nos. Ez nem így lett.

Tovább fejtve a csajozós hasonlatot… szóval, tudod! Van, hogy nem kapsz telefonszámot. Vannak rosszul sikerült randik. És van, hogy jól sikerült a randi, de aztán nem válaszolnak az SMS-edre. Ugyanezek mind-mind megtörténnek az üzleti életben is.

forrás: Flickr

Velem legalábbis szinte mindegyik megesett már legalább egyszer. Hogy csak egy példát ragadjak ki: az első nagyobb projektem. Ha ez bejön — gondoltam — innnetől fogva anyagilag 100%-ig stabil lábakon áll a cég. Ebből sejtheted, hogy mennyire meg akartam csípni! Az egészet 2–3 fordulóban, nyitókonzultációkkal készítettük elő és tényleg minden pozitív jelzés megvolt. Az ügyfél szájából konkrétan még az is elhangzott, hogy “Köszönjük szépen, ez kifejezetten hasznos lesz, most pont erre van szüksége a cégnek!”. Átbeszéltük a díjazást is, ez alapján kiment a hivatalos árajánlat, még a válasz is megjött: “Köszönjük, átnézzük és hamarosan visszajelzünk”. Majd nem jeleztek 1 hétig. 2 hétig. 3 hétig… Persze ping-elgettem őket udvariasan. “Sziasztok, sikerült dönteni?” “Hello, van előrelépés?” Semmi válasz. Eltelt 1 hónap. 2 hónap. Gondolom, nem kell mondani, hogy végül nem lett semmi a dologból.

Az ilyen történetek, ha hideg fejjel végiggondolja az ember, üzleti szempontból nem megviselőek. (Nem jött össze egy ügyfél? Tolom tovább, majd összejön egy másik.) Érzelmi szempontból viszont iszonyatosan azok. Mert jönnek a belső vívódások. “Mit rontottam el?” “Mit kellene másképp csinálni?” “Túl pushy vagyok?” “Nem vagyok elég pushy?” “Legközelebb is el fogom rontani?” “De egyáltalán mit?” “Elég jó vagyok ehhez az egészhez?” “Akarom egyáltalán ezt az egészet?”

A válasz természetesen az, hogy akarod. Különben nem vágtál volna bele.

Mi segített nekem az érzelmi mélyponton? Több dolog is:

  • A barátnőm, aki mindig meghallgatott.
  • Azoknak az ismerősöknek a történetei, akik 2–3–4 éve már voltak ugyanebben a helyzetben. Az, hogy ők túljutottak rajta és ma sikeresek, nekem rengeteg motivációt adott és ad mind a mai napig.
  • A kis pozitív visszajelzések — a többi ügyféltől, webinárium résztvevőktől, stb...
  • Mindenek felett pedig az, hogy tudtam, hogy élvezem a munkám. Még akkor is, ha vannak lelkileg megterhelő részei, ez az, amit csinálni szeretnék. És ez az, amit csinálni fogok, akkor is, ha néha valami nem jön össze.

Természetesen azóta túllendültem az egészen. Jöttek új ügyfelek, ma már minden rendben, és egy apró, de fontos kis tanulságként emlékszem az egészre. Szerencsés voltam, mert pár hónappal később még az is kiderült, hogy végül mi miatt nem írtak vissza: belső átszervezések voltak a cégnél, elbocsájtások, és a többi. Sajnos nagyobb gondjaik voltak, mint a ki nem elemzett adataik. Legalább tudom, hogy nem rajtam múlott.

5. mérföldkő: A fogadás (ez az a rész, amikor kiderül, hogy miért futottam)

Így visszanézve az elmúlt évre, az egyik legjobb dolog, ami a cégemmel történt, az az a fogadás volt, amit néhány sör után kötöttem Mészáros Beával. Nagyjából a fent említett bukott projekt vívódásainak a közepén jártam — viszont Beának nagyon magabiztosan azt ecseteltem, hogy szerintem teljesen felesleges üzleti tervet írni bármilyen vállalkozáshoz. Ő meg azt ecsetelte, hogy ha így gondolom, akkor hülye vagyok.

“Fogadjunk!”

A fogadás tárgya: üzleti terv nélkül is képes leszek 3.000.000 Ft-ot (tehát a törzstőke összegét) megkeresni a céges bankszámlámra június 31-ig. (Természetesen kizárólag azok az összegek számítanak, amelyek ügyfelektől jönnek egy megrendelés vagy munka kifizetéseképpen, saját pénzt betenni vagy kölcsönkérni nem ér.)

A fogadás tétje: ha veszítek, kell írnom egy üzleti tervet és meztelenül végigfutnom vele a Kiskörúton. (Ezt persze még ott helyben lealkudtam fürdőgatyás futásra — hiszen éreztem, hogy azért nem jók az esélyeim.)

(Megjegyzés: a cikk írása közben sokat gondolkoztam, hogy beletegyem-e a konkrét számokat. Dehát úgy voltam vele, hogy nem akarok se többet, se kevesebbet mutatni abból, ahol most a cégem tart. A sztori pedig úgy hiteles, ha számok is vannak — úgyhogy minek titkolózni. : ))

Itt futottam!

Szóval: március eleje volt, tehát szűk 4 hónap állt a rendelkezésemre. A részletekbe nem mennék bele, elég ha annyit tudsz: végül veszítettem. Egyébként 2.525.128 Ft-tal zártam június 31-én. Buktam a fogadást, azóta már az üzleti terv is megszületett, sőt még a futás is megtörtént. Az biztos, hogy ez volt életem eddigi legkínosabb kocogása, mégis azt mondom, hogy megérte. Nagyon is. Három okból:

a, A fogadás pillanatától kezdve minden céges probléma átalakult egy nagy stratégia játékká. Pont mint a Monopoly-ban… Buktad az ügyfelet? Menj vissza a startmezőre! Jól sikerült egy bemutató? Duplát dobtál, te jössz mégegyszer!

b, Volt egy cél a szemem előtt, amit mindenképpen el kellett érni. Lehet, hogy túl nagy falat volt így elsőre, de ahogy az örökérvényű Oravecz Nóra blogján olvastam egyszer: “Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.” És tényleg: a 2,5 millió forint pont ugyanolyan elképzelhetetlen volt egy éve, mint a 3 millió. És én pont ugyanolyan boldog voltam vele, mint az egész összeggel lettem volna.

c, No meg persze azért is, mert kipróbálhattam, hogy milyen majdnem meztelenül a Kiskörúton futni. Kis komfortzóna-bővítés sose árt.

6. mérföldkő: Az első sikerek

Nade hogy sikerült áttörni a falat? Nem volt könnyű. Egy idő után azt vettem észre, hogy egyre jobban belepörgetem magam a céges ügyekbe. Nem egyszer toltam 80 órás munkahetet. Előfordult, hogy nap végén hajnali 3-kor még nekiálltam új cikket írni a blogra. Reggel 8-kor ébresztő nélkül mindig kipattant a szemem és az első mozdulatom az volt, hogy a telefonomon végignézzem, hogy jött-e fontos e-mail. Egyre többször azon kaptam magam, hogy már a hétvégi film közben is csak az aktuális munkán gondolkozom. Tudtam, hogy ha nem jönnek az eredmények és a nagyobb sikerélmények, akkor ez a fajta életmód kiégéshez vezet. Szerencsére nem így lett.

De mi volt az a dolog, ami meghozta a változást?
Őszintén?
Nem tudom.

Ahogy fent is írtam, az élet azért szép, mert kiszámíthatatlan. Semmi más nem történt, minthogy egyszerűen pont ebben az időszakban (április-május környéke) kezdtek el kihajtani azok a kis magok, amiket még az ezt megelőző fél évben vetettem el. Az egy órás webináriumok május elejére 10–12 fős egésznapos tréningekké nőtték ki magukat. Az első ügyfelek elkezdtek továbbajánlani. És akikkel anno csak egy-egy kávéra ültünk le ötletelni, most már konkrét munkákkal kerestek meg. Pár hét alatt megfordult minden: az érzelmi mélypontról érzelmi csúcspontra kerültem. És amikor ez megvolt, már minden jött magától — jókedvűen és lazán tudtam menni tárgyalni. Nem aggódtam. És mint ahogyan a csajozásban is van: ha az ember lelazul és nem feszül rá a dolgokra, akkor minden sokkal jobban sikerül.

Ekkorra tanultam meg a vállalkozásom első évének egyik legfontosabb és legnehezebb leckéjét: az eredmények nem egyik napról a másikra jönnek, hanem gyakran akár több hónapot is várni kell rájuk. Addig pedig csak egy valamit tehetsz. Dolgozol kitartóan. Ha nem egy megrendelésen, akkor valamilyen formában azon, hogy legyen megrendelésed és hiszel benne, hogy ez a munka egyszer csak beérik. Ha ezt elég sokáig csinálod, a siker elkerülhetetlen.

És körülbelül ezzel le is zárult az első év, onnantól számítva, hogy augusztus 1-gyel elhagytam a tuti kis állásomat… És végre látom, hogy nem döntöttem rosszul!

7. mérföldkő: Egy év után

Hogy állok most?
Van egy cégem, ami cashflow-pozitív, nyereséges, etc. Egy-két hetente jön be egy-egy új ügyfél, van havonta 2–3 tréningünk. A meglevő ügyfeleinkkel imádok együtt dolgozni. Amikor hirtelen sok a munka, 2–3 ember beugrik kisebb projektekre — ők nem “alkalmazottak”, inkább partnerek és társak, akikkel együtt építjük ezt az egészet. Beköltöztünk a régi Prezi irodába 3 másik cég mellé és még Barcelona-ban is előadhattam egy 1.000 fős konferencián. Szóval minden király!

A volt Prezi iroda. Ez az Adatlabor szobája — a Supercharge.io, a Codie és az AllMyles mellett!

Anyagi szempontból? Tényleg nem lettem dollár-milliomos startupper, nem vettem szigetet és valószínűleg nem is fogok egyhamar. De rájöttem, hogy ennél sokkal fontosabb az, hogy azt csinálom, amit szeretek és keresek vele annyi pénzt, hogy szabadidőmben is azt csinálhassam, amit szeretek. Emellett pedig elkezdtem felfedezni a teljes szabadság fogalmát. Meguntam a munkát délután 2-kor? Lenyomom a laptop-ot és elmegyek sportolni. Nem tetszik egy projekt? Nem vállalom el. Éjfélkor eszembe jut egy új ötlet? Dolgozom rajta hajnali 5-ig és másnap alszom délig. Más irányba vinném a céget? Megtehetném ezt is. Mert én vagyok a saját főnököm. És ez jó érzés.

Ezért arra bíztatlak Téged is, hogy…

  1. ha van ambíciód rá, hogy a SAJÁT nagy fádba vágd a fejszéd
  2. ha van egy jó ötleted vagy egy szenvedélyed, amit akár munkaként is tudnál űzni
  3. ha hiszed, hogy van annyi akármi (kitartás, tehetség, etc…) benned, hogy hosszútávon ez anyagilag is megérje majd neked…

…akkor igenis vágj bele! Alapíts céget és váltsd valóra az álmaid!

Mester Tomi
adatlabor.hu

— — — — — — — — — — — — — — — — — — —
ps1. Iratkozz fel a hírlevélre, hogy értesülj a következő cikkekről, KLIKK: http://eepurl.com/bwFvaP !

ps2. Olvasd el az előző cikkemet: 7 döbbenetes mondat magyar vállalkozóktó: KLIKK!

ps3. Ha mentorra lenne szükséged: KLIKK!

ps4. Ha pedig vállalkozó vagy, akkor kérlek, oszdd meg Te is a saját sztoridat! Nekem is és biztosan Neked is sokat segített, hogy olvashattam/olvashattad másokét!