Ez is úgy kezdődött, mint a legtöbb kelet-európai történet. Egy kocsmában.
A pesti bulinegyed egyik kerthelyiségében gyűlt össze az Origo szerkesztőségének nagy része egy júniusi estén. Néhány nappal korábban távolították el a portál éléről a főszerkesztőt, amit tömeges felmondás követett. A távozók úgy látták, hogy az újság politikai nyomás alá került, és ez ellen tiltakozva adták be sorra a felmondó levelüket.
Akkor este azért jöttünk össze, hogy néhány ital felett kibeszéljük az emiatt érzett bánatunkat. A találkozó azonban nemcsak valaminek a végéről szólt, hanem egy új dolognak a kezdetéről is.
Ez lett a Direkt36 nyomozó újságírói központ, amelyet hárman hoztunk létre. Sáling Gergő, az Origo éléről tavaly júniusban eltávolított főszerkesztő, aki előtte 12 évet dolgozott a portálnál vezető pozíciókban, szinte végig a legkeményebbnek számító hírterületen. Pethő András, aki pályája nagy részét szintén az Origónál töltötte (az utolsó hónapokban Gergő helyetteseként), de közben hosszabb ideig dolgozott a BBC-nél és a Washington Postnál is. Valamint Weyer Balázs, aki ugyan már 2011-ben távozott az Origótól, de egykori alapítóként szívén viselte az újság sorsát, és ott volt a június eleji búslakodós-tervezgetős találkozón is.
Azon az estén dobta be először Gergő, hogy létre kellene hozni egy külön kis műhelyt, amely kifejezetten elmélyült újságírással foglalkozna. Vonzó ötletnek tűnt, de egyúttal voltak bennünk kétségek is. Épp akkor omlott össze az egyik legerősebbnek hitt — és a számunkra értelemszerűen legfontosabb — szakmai műhely, amelynek felépítésében mi magunk is tevékenyen kivettük a részünket. Ez az eset arra tanított minket, hogy olyan modellt kell kitalálnunk, amely minimálisra korlátozza a kiszolgáltatottságot — hirdetők, tulajdonosok, kiadói menedzserek, miniszterek és egyéb garabonciások felé.
Újságíró manufaktúra
Nem olyan idők járnak sem üzletileg, sem politikailag, hogy hirdetésekkel lehessen fedezni egy kizárólag oknyomozással foglalkozó csoport költségeit. Márpedig mi épp ezt akarjuk: kizárólag nyomozó újságírással foglalkozni és nem úgy, ahogy általában lehetőség van rá a magyar szerkesztőségben, a maradék időben két ügyelet és nyolc kishír között. Amit mi szeretnénk csinálni, az az újságírás kézműves, manufakturális — és ezért időigényes — formája.
Ha piaci alapon nem megy, akkor marad a non-profit forma. Ez is adott azonban okot a kételkedésre. Leginkább az, hogy kik hajlandók támogatni ezt az időigényessége miatt kifejezetten drága újságírói műfajt? Ráadásul, úgy, hogy még a mai hangzavarban sem fogjuk feladni a függetlenségünket és azt az elvünket, hogy nem keverjük az újságírást az aktivizmussal, nem pótoljuk jelzőkkel a tényeket, sejtelmes megfogalmazásokkal az alaposságot. Ez a fajta visszafogottság manapság nem könnyíti meg az érvényesülést.
Számolnunk kellett azzal is, hogy ott van az Átlátszó, amely szintén az oknyomozó munkát tűzte ki célul, szintén non-profit alapon működik, és néhány év alatt fontos szereplővé nőtte ki magát a magyar médiapiacon. Mi tudtuk, hogy a kölcsönös tisztelet mellett sem ugyanazt kívánjuk csinálni, de hogyan magyarázzuk ezt el a külvilágnak?
Persze voltak bőven a terv mellett szóló érvek is: szükség van a műfajra, hiszen ezt a fajta munkát egyre kevesebb szerkesztőség képes maga művelni. Mindenkit lekötnek a napi feladatok, a látogatottság, a bevétel, a hype. A legfontosabb sztorik sikkadnak el, mert túl bonyolultak, nem férnek bele a napi munkába és ha valaki mégis megcsinálja, nem jut energia gondot fordítani arra, hogy élvezhető történet kerekedjen belőle — úgy meg ki fogja elolvasni?
A leginkább végül az győzőtt meg bennünket, hogy rájöttünk, ez az, ami igazán érdekel bennünket, ez az, amit fontosnak tartunk, és ez az, amit szenvedélyesen tudnánk csinálni. És persze az is döntő volt, hogy úgy gondoltuk, valami olyat hozunk létre, ami egyedülálló Magyarországon. A tényfeltáró újságírás a fejlettebb médiával rendelkező országokban azt jelenti, hogy az újságírók szisztematikus módszerekkel nyomoznak: dokumentumokat bányásznak, adatokat elemeznek, kényes interjúhelyzetekben állnak helyt, és a végén egy lebilincselő történettel állnak elő, amely szilárd tényeken alapozva mutat rá valamilyen társadalmi visszásságra.
Ez a fajta újságírás Magyarországon sajnos nagyon ritka. Mi viszont épp ilyet szeretnénk csinálni. Méghozzá úgy, hogy lesz ugyan egy saját felületünk (direkt36.hu), de a nyomozó munkánk eredményeit már működő, nagy közönséggel rendelkező szerkesztőségekkel együttműködve jelentetjük meg, hogy az minél több emberhez jusson el.
Miért nem egy tévéműsor?
A koncepció hamar összeállt a fejünkben, de a szervezet felépítése már sokkal nehezebbnek bizonyult. Az Origo-történet sokakat felháborított, és rengeteg biztató üzenetet kaptunk. Először naivan azt gondoltuk, hogy ez ad egyfajta lendületet ahhoz, hogy gyorsan begyűjtsünk elegendő támogatást arra, hogy a központot néhány hónapon belül fel tudjuk állítani. Nem így történt. Amikor reménybeli támogatókhoz fordultunk (jómódú, a közélet iránt érdeklődő, de politikailag nem aktív emberekhez), ők mindig biztosítottak bennünket a szolidaritásukról, de szinte mindegyikük jelezte azt is, hogy nem akar beszállni a projektbe.
Volt, aki egyszerűen nem értette, mit is akarunk. Volt, aki azon csodálkozott, miért akarunk függetlenek maradni, és azt firtatta, hogy miért nem állunk be valamelyik politikai oldal mellé. Olyan is akadt, aki szerint inkább tévéműsort kellene csinálnunk, mert azt legalább sokan nézik.
Így maradt a nehezebb út. Elkezdtünk pályázni olyan — jellemzően külföldi — szervezetekhez, amelyekről tudtuk, hogy támogatnak hasonló kezdeményezéseket. Volt, ahonnan elutasítás érkezett, mások a számunkra néha lassúnak tűnő bürokratikus tempóval okoztak nekünk gyötrelmeket. A tavalyi év végére azonban sikerült összegyűjtenünk annyi támogatást (ezek forrását a honlapunkon közzé fogjuk tenni), ami az induláshoz már elég.
Ahhoz, hogy biztos lábon álljunk, többre lesz szükség. Ezért indítunk január második felében egy online adománygyűjtő kampányt. Ennek révén bárki beszállhat a projektbe, akár csak néhány ezer forinttal is. A részletekkel jelentkezünk hamarosan. Addig is kövess minket, és terjeszd a Direkt36 hírét. Mi közben pedig már dolgozunk az első sztorikon.
