„Grønlandra inkább nappal menjetek.”

Akárhányszor kérdeztünk helyieket Oslo többnyire bevándorlókkal lakott negyedéről, mindig ezt a választ kaptuk. Grøndlandot a centrumtól egy utca választja el, amit Brugatanak hívnak. Ahogy az ember elindul ezen a kis kocsmákkal, ázsiai boltokkal és kebabosokkal teli utcán, egyre kevesebb norvégot lát, és egyre inkább kinyílik a város. Az elővigyázatosságra intő tanácsok egy pillanat alatt érvényüket veszítik a hangulatos romkocsmák, utcán beszélgető árusok és piacszerű zöldségeseknél vásároló családok láttán. Ez a negyed olyan, mint egy kis Grünerløkka, csak nem annyira felkapott, és sokkal olcsóbb. De végülis még Løkka babérjaira is törhet, hiszen a fiatalok imádott negyede csak néhány éve néz ki úgy, ahogy napjainkban. Azelőtt a helyes kis kávézókkal teli tereken, utcákban bevándorlók, munkanélküliek és szipusok laktak leginkább. Néhány évvel ezelőtt tehetős norvégok vásároltak fel egész épületeket és nyitottak kávézókat, pubokat és kis klubbokat.

Visszatérve Grønlandhoz, az utcán sétálva megálltunk egy feltűnő libanoni fodrászatnál. Az üzlet előtt, beirúti szokás szerint egy férfi ült, és figyelte a forgalmat. Olyan oda nemillő volt, mint egy pekingi gyümölcsárús a Clark Ádám téren. De mégis mintha megállt volna az idő, a nap is melegebben sütött, és egy pillanatra már Beirútban is voltunk. Egy kis tétovázás után megszólítottuk a férfit, aki behívott minket az üzletébe. Kinézete alapján könnyen megállapítható volt, hogy már egy jó ideje Norvégiában élhet. Az üzlethelyiség kis televíziójában libanoni adás ment, néhány fiatal tanonc arabul beszélgetett, a levegőt pedig belengte a friss menta tea illata.

Jihad, a hajszobrász, aki a tulaj is egyben (nem utolsó sorban tökéletes Coen-testvérek casting), leült a kicsit kopott kanapéjára, és csillogó szemekkel mesélni kezdett az életéről. Huszonnyolc éve került Norvégiába. A háború miatt kellett elhagynia az otthonát, menekültként érkezett. Az első két évet egy táborban töltötte, ahol a norvég introduction programmal (amiről későbbiekben részletesen beszámolunk) megtanulta a nyelvet és többé kevésbé elsajátította a kultúrát. Keményen dolgozott éveken keresztül, amíg saját üzlete, majd amikor sikeressé vált saját étterme is lett. Jihad nyíltan beszél a beilleszkedésről, a norvég társadalomról és Grønlandról a vele készített interjúnkban.

https://www.youtube.com/watch?v=KqjwEyL_4Ck
Show your support

Clapping shows how much you appreciated Északi Napló’s story.