Hajnali jó cselekedet
Hajnali öt óra van, még sötét. Nagyon nehéz kikelni az ágyból, pedig fél óra múlva indulnunk kell. Biciklivel megyünk, mert még nincs tömegközlekedés. Felfele kell majd tekerni, nincs kedvem felkelni.
Ahogy kilépünk az utcára, már egész világos van, pedig csak fél óra telt el, mióta kinyitottam a szemem. Furcsa. Az oslói közösségi biciklik a sarkon várnak ránk. Még az összes a helyén van, egyet sem vittek el. Ritka az ilyen, de mondjuk szombat van, és hajnali háromnegyed hat. Esténként egyébként elhozzák a központból az összes biciklit autóval, és szétszórják különböző negyedek lerakóinál, hogy reggel biciklivel mehessenek munkába az emberek. Jók a bicikliutak a városban, és a rendszer is olcsó. Egy szezonra 110 norvég koronába kerül (kb. 4500 Ft). Annyit használod, amennyit csak akarod, de 3 órán belül mindig cserélned kell. Az egész város tele van lerakókkal, szóval ez nem okoz túl nagy gondot.
Visszatérve a háromnegyed hathoz. Felvettük a bicikliket, és elindultunk. Az egész város kihalt volt. Csak mi ketten bicikliztünk az út közepén. Hatalmas, széles utak ezek. Háromnegyed órát tekertünk csendben. Valamiért nem szóltunk egymáshoz, csak élveztük, ahogy a hideg levegő az arcunkhoz ér, és lassan felébredünk.
Egy nagy evangélikus templomhoz érkeztünk. Ahogy beléptünk az ajtón, két fiatal férfi ült velünk szemben. Elmondtuk nekik, hogy tegnap az oslói Vöröskereszt központjában jártunk, és ők javasolták, hogy iratkozzunk fel önkéntesnek ma reggelre, hogy belelássunk a Vöröskereszt menekülteket segítő “emergency shelter” programjába. Rögtön kaptunk két vöröskeresztes mellényt. Szombat reggelre három ember jelentkezett önkéntes munkára. Mi ketten, és egy Henrik nevű norvég fiatalember. Christian, a Vöröskereszt dolgozója elmondta, hogy hétvégenként este és reggel nagyon nehéz embert szerezni. A norvégok hétvégén lazítanak, és ez még az önkénteskedést is felülírja. Hétköznap munka előtt és után viszont szívesen segítenek az emberek. Ahogy mindhárman felvettük a mellényt, elindultunk Christian után. Elmondta, hogy ma este 47 férfi kapott menedéket itt. Vannak, akik csak egy estét maradnak, akadnak akik ötöt. Miután felkelnek, segíteni kell nekik az ágyneműt a helyére tenni, és a szennyest zsákokba pakolni.
A művelődési ház-szerű templomban sötét volt. Christian felkapcsolta a villanyt, és hangosan jó reggelt kívánt. Ekkor pillantottuk meg a paplan alatt szuszogó embereket. Volt, aki a fejére húzta a takarót, mert a szemeit még bántotta a fény, és nem akart felkelni. Mások kedvetlenül nyugtázták, hogy egy új nap kezdődik. Voltak, akik viszont kipattantak, és elindultak a fürdő felé. Henrikkel mindenközben arról beszélgettünk, hogy a norvégok miért szeretnek önkéntes munkát végezni. Ő elmondta nekünk, hogy igazából ez a „dugnad” nevű norvég tradícióból ered, aminek az a lényege, hogy a közösségek segítik egymást. Mindig tesznek valami jót egymásért. Rengeteg fiatal önkénteskedik a Vöröskeresztnél és más civil szervezeteknél is. Ha az önéletrajzodból hiányzik az önkéntes munka, sokkal nehezebben kapsz állást. Ebben az országban gyakorlatilag a mindennapok természetes velejárója mások megsegítése és az önkénteskedés. Manapság azonban leginkább már pénzt adnak az emberek bizonyos szervezeteknek vagy különböző csoportoknak. Henrik is éveken keresztül támogatta a Vöröskeresztet, de az utóbbi időben azt érezte, hogy tennie is kell valamit. Ezért jött el segíteni, sőt hosszabb távú tervei is vannak. A “tutor” programban is részt szeretne venni, ahol heti egy alkalommal gyerekeket korrepetálna matekból.
Közben az emberek elindultak a dolgukra, mi pedig helyre rakosgattuk az ágyneműjüket és összegyűjtöttük a szennyest. A férfiak között voltak fiatalok és idősebbek is. Menekültek, ex-NATO katonák, huszonéves munkakereső srácok. Egy este tizenöt koronába (kb. 600 forint) kerül. Akinek nincs ennyi pénze se, azt is befogadják. Kapnak ágyneműt, törölközőt, zuhanyozhatnak és melegben aludhatnak. Általában addig vannak itt, amíg munkát nem találnak, vagy el nem kényszerülnek hagyni az országot.
Nyolc óra volt, amikor az utolsó menedéket kapó is elhagyta a helyet. Lassan mi is összepakoltunk és elindultunk kifele. A templom előtt még megkértük Henriket, hogy interjúban is meséljen egy picit arról, miért jött el ma ide, hogy Ti is megismerhessétek.