Szellemfalu két lakossal
Mezőnagymihályhoz közel van egy elhagyatott falu, Nagyecsér. A lakosság nagy része az ‘50-es években elment, összesen 2 lakó van. Mindentől elszigetelődve, a modern ember luxusai nélkül élnek itt, egyszerűen, önszántukból, boldogan.
Egy földúton, mezők között biciklizve lehet eljutni a faluhoz, ami szó szerint a semmi közepén van. A nap tűz, alig vannak fák, egyik irányban még az Északi-középhegység van, a másikban pedig a nagy Alföld terül el, kilométerekre el lehet látni. Egy hídon áthaladva lassan feltűnik egy tanya, mely után balra kell fordulni, majd egy szántóföldet megkerülve megjelenik a falu szélét jelző tábla.
Ez első ember, akivel találkozunk, 6 éve él a faluban. Egy vályogházban lakik, de igazából nincs sokat bent, hanem egész nap kint dolgozgat, és melegben egy szivacson alszik a kertben. A ház a beköltözése óta nincs kipakolva, építőanyagtól kezdve ottmaradt bútorokon át mindenféle van bent, így nem túl élhető, de nyáron hűvös és télen jól befűthető. Mivel mindig van valami dolga, a férfi nem sokat ücsörög bent: most éppen a melléképületet szeretné felépíteni egymaga, és egy kerítés is tervben van. A mestergerendába bele van vésve a ház építőjének neve és az építés dátuma: Cseh József, 1921 aug. 10. A ház mostani lakója nagyrészt magának termeli az ételt, főleg zöldséget, gyümölcsöt. Haszonállat még nincs, sem kutyát, sem macskát nem hiányol. Néha jár csak boltba, vagy a másik lakossal cserélget. Van családja, felesége és gyerekei egy Pest megyei településen, hidegebb téli időszakban hazaköltözik, mert az elhagyott falu olyankor élhetetlen. Se áram, se víz nincs, térerő csak bizonyos helyeken, nincs TV, internet.
“Minek?” kérdezi.
A másik lakos a faluban beljebb él, egy fehérre meszelt falú házban. Viccelődve meséli, hogy mivel ő is ideköltözött, a falu lakossága megduplázódott. A kertben rengeteg zöldség és gyümölcs terem, valamint gabona, amit ő maga őröl meg. Télen szobafestőként dolgozik Budapesten, nyáron a pénzből itt éldegél. Egyszer kiment Torontóba is dolgozni. Felesége és 5 gyereke van, közülük az egyik külföldön él. A ház körül egy macska mászkál: néha erre jár és megszabadítja a kertet az egerektől, de emberekhez közel sosem merészkedik.
Több elhagyatott ház áll még a faluban, nagy részébe be lehet menni, nincs bennük semmi. Mivel ezek még a ‘20-as években épültek, egytől egyik vályog, és sok vészesen omladozik. Mindent foglal vissza a természet, pár évtizeden belül a falu el fog tűnni. Pedig a tanyaközpontban valaha iskola és kis templom is volt. Az utcák ma már inkább erdei ösvényhez hasonlítanak.
Mezőnagymihály szélétől a faluig, majd vissza összesen 14 km-t tekertünk. Itt már hallatszanak a falu hangjai: a fűnyírók berregése, az autók zúgása; pont azok a zajok, amik elől elmenekült a szellemfalu két utolsó lakója.
