Ez a bejegyzés nőknek szól. A lélek csitítására…

…muszáj megosztanom veletek egy pár érzést ami bennem kavarog, mert ha nem teszem felemészt belülről a tűz, ami a lelkemben ég. A lényeget a bevezető után, lejjebb görgetve találod…

Vannak példaképeitek? Ha igen, kik? Én már egy ideje szerelmes vagyok Maya Angelou-ba, egy afro-amerikai aktivista hölgybe. Illetve, az elmúlt napokban ez a hölgy is a példaképem lett:

Nem hiszem, hogy sokat kéne írni ehhez a képhez, mert magáért beszél. De azoknak akik nem tudják a történetét: egy demonstráción készült. Pár nappal ezelőtt, egy afro-amerikai hölgy Facebookon, a telefonja segítségével élőben közvetítette, amint a rendőrök mindenféle indok nékül lelövik az autóban mellette ülő szintén afro-amerika férfit egy igazoltatás során. Majd őt is kiszálították a kocsiból és rá fegyvert fogva a földre teperték. A hölgy annyira bátor volt, hogy még ekkor sem hagyta abba a live stream-et. Mindössze azért emelem ki a hova tartozásukat, mert a bőrszinük miatt érte őket atrocitás, de ez a bejegyzés nem a rasszizmusról szól. Azonnal a magyar Zsanett ügy jutott eszembe…bárcsak lett volna neki is lehetősége, hogy közvetítse, mi történik valójában… De visszatérve ehhez a képhez, a gyilkosságot egy pár demonstráció követte az USA-ban, ahol az afro-amerikai közösség megpróbált lehetőleg nyugodtan tűntetni a hatáskörüket átlépő rendőrők ellen. Ez a fotó egy ilyen tűntetésen készült. Ez a nő egy hős az én szememben.

Mi köze ennek a magyarokhoz?

Ma reggel, szokásom szerint, olvasom a magyar “médiát” és miről szólnak a hírek? Pár lányt eszméletlenül találtak a Balaton Sound-on egy öltözőben. Ez még magában meg sem lepett, voltak, vannak és mindig lesznek is gruppik, mindenki kipróbálja a drogokat, de még az is lehet hogy a kánikulától estek össze. Nem az háborított fel. Az háborított fel, hogy a “Dopeman” nevű magyar “rapper”-bohóc valamiért úgy érezte, neki erről nyilatoznia kell (nyilván nem kap elég figyelmet), és kiírt Facebook-ra egy olyan bejegyzést, amiben bújtatva, de gyakorlatilag “fasszopó kis ribancoknak” nevezte ezeket a lányokat. Persze azóta már letörölte, gondolom a golyói a hasáig versenyeztek amikor rájött, ezt nem kellett volna. De álljunk meg egy pillanatra! Ki ez az ember, aki felhatalmazva érzi magát, hogy megítéljen pár lányt? Mindegy is a neve, az igazság sajnos az, hogy a rengeteg a követője, akik olyanok szeretnének lenni, mint ő. Ő csak egy prototípusa az erőszakos férfiaknak. Tudjátok ezt az USA-ban minek hívják? “Rape culture” a neve — azaz “nemi erőszak kultúra”. Arról szól ez a kifejezés, hogy a férfiak képesek bármilyen indokkal megmagyarázni, mért a nő hibája, ha megerőszakolják. Namost, ebben a magyarok kifejezetten jók, volt rá elég példa! “Mert kihívóan viselkedett/rövid szoknyát hordott/részeg vagy drogos volt.”

Kedves Dopeman, majd ha a te most még pár éves lányodat erőszakolják meg, akkor is racionalizálni fogod a dolgot ezekkel? Itt egy IGAZI rapper, akinek mondanivalója van, a nők érdekében:

Nincs olyan hogy provokált erőszak, csak olyan férfiak vannak akik nem bírják a szexuális ösztöneiket tűrtőztetni. És ezt a média még meg is erősíti, hogy a nők elhigyék, ők a hibásak.

Sőt, ehhez még jön egy jó adag félelemkeltés, nyilván majd az “erős magyar férfi lesz az aki megvéd benneteket a bevándorlók hordájától”. Ugyan már, ez nem ilyen fekete-fehér. Az nem baj, hogy ugyan ezen férfiak haza mennek és a feleségük fejét a konyha asztalba verik, a gyerekeiket meg kékre? Majd mennek isznak egy sört és a “Dopeman” nevű “művészurat” hallgatják, aki a fülükbe duruzsolja, hogy már pedig ha nem vagy tökös és erőszakos akkor nem vagy férfi.

Srácok, sajnos benneteket is hülyére vesznek.

Talán felmerül pár olvasóban a kérdés, honnan is tudnám mindezt? Ehhez csak annyit, hogy volt “szerencsém” dolgozni a magyar médiában, mindkét nagy tévénél és több újsággal. Sőt, ott voltam az alapító csapatában grafikusként annak a pornós üzletembernek is aki azóta az egyik leg-gaz-dagabb magyar lett (milyen szép is a nyelvünk, a gazdagban benne van a gaz). Láttam és halottam eleget, tudom hogy “készülnek” a “hírek”. Itt a kendőzetlen igazság:

Magyarországon extrém szexizmus van. Nálunk nem csak rape-culture van, nálunk porn-culture van.

A nők nem számítanak embernek, hanem egy tárgynak, a férfiak szexuális vágyainak kiélésére. Sajnos Magyarország még a közékorban él, ahol a patriarkális társadalom (jelentése: a férfi az “Isten” képére lett teremve, a nő a szolgája) könnyedén elnyomja a szárnyait kibontakoztatni kívánó nőket azzal a címszóval, hogy a nő fogja be a száját, neki a tűzhely mellett van a helye és a férje nélkül értéktelen. Ezt megkaptam én is sokszor, nagyon sokszor. Hogy én “mit okoskodok, nő vagyok, fogjam be”, “bízzam rá magam XY-ra, majd ő segít”, “egyedül nőként semmire sem megyek”, “mért nem mész férjhez és szülsz gyerekeket”, “gyere elmegyünk szobára és segítek” és még sorolhatnám, az inzultációk listája hosszú. Nekem a gyomrom fordult ki attól, amit a pár Budapesten töltött év alatt láttam és átéltem.

Kedves magyar hölgyeim, ha bárki is be akarja beszélni nektek, hogy szívességért cserébe “faszt szopni” teljesen természetes, küldjétek el melegebb éghajlatra, mert ha nem teszitek, akkor magatokat fogjátok szembe köpni otthon, a tükör előtt.

Visszatérve a képre, amivel a történetem indult….Itt a példája egy olyan bátor nőnek, aki nem hagyja magát megfélemlíteni egyetlen egy férfi által sem és bátran kiáll a véleményét demonstrálni. Mindegy a bőrszíne vagy az alkalom, én egy bátor nőt látok a képen, aki bármelyikünk lehetne! Nincs rajta maszk, se golyóálló mellény, nincs fegyvere — a nyugodt jelenléte mégis több bátorságot sugároz mint a vele szemben álló bohócok együtt. Bárcsak elmondhatnám ezt minden magyar lánynak, bárcsak elérne hozzátok a szavam:

Ne hagyjátok magatokat megfélemlíteni a férfiak által, ne higyjétek el hogy a ti helyetek a tűzhely mellett van, vagy hogy az erőszakos, alkoholista férjetek/apátok/testvéretek dönti el a sorsotokat. Menjetek ki a világba, gyűjtsetek tapasztalatot, legyen önbizalmatok! Nem arra születtetek, hogy a férfiakat szolgáljátok! Valósítástok meg magatokat, nem vagytok rászorulva egyetlen férfira sem — megtudjátok csinálni! Minden az ember önbizalmán múlik.

Zárásként, szeretném veletek megosztani Maya Angelou egyik leghíresebb versét, lefordítottam magyarra, talán még sosem tette meg előttem senki:

Maya Angelou - Stil I rise (magyar fordítás)

Maya, Angelou - Felemelkedek 

Talán leírtok a történelemben
a savanyú, kitekert hazugságaitokkal,
talán a piszokban tapostok meg,
de én, mint az a por, felemelkedek.

Talán kiborít a pimaszságom?
Vagy mért vagy ennyire elkeseredett?
Talán mert úgy lépkedem, mintha a szobámban
olaj kutak pumpálnának nekem?

Pont mint a holdak és napok,
vagy a biztos árapály,
mint a magasra szaladó remények,
én tovább emelkedek.

Megtörve akarsz látni?
Lehajtott fejjel és kisírt szemekkel?
Vállaim mint könnycseppek leesve,
a lelkem sírásától meggyötörve?

Talán megbánt a gőgösségem?
Ne vedd ezt annyira nagyon komolyan,
Hiszen úgy nevetek, mint akinek 
kertjében futnak az aranyutak.

Lelőhetsz a szavaiddal,
elvághatsz a szemeiddel,
megölhetsz a gyűlöleteddel,
de még így is, mint levegő, én tovább emelkedek.

Talán kiboborít a szexiségem?
Vagy talán meglepetésként ér,
hogy úgy táncolok mint akinek gyémántok
vannak a lába közén?

A történelem megszégyenítéséből
én tovább emelkedem,
fel, egy olyan múltból ami a fájdalomból ered,
én tovább emelkedem,
én vagyok a fekete tenger, felugró és széles,
a háborgó habok között élek.

Hátrahagyom a terrort és a félelmet,
felemelkedek,
a napkeltébe, ami csodálatosan tiszta,
emelkedek,
elhozva az ajándékot amit őseim rám hagytak,
én vagyok az álom és a remény annak aki szolgált,
felemelkedek,
felemelkedek,
felemelkedek.

Slégl Georgina fordítása

Photo source: yahoo.com