Egy kis hajnali fotózás

Pár napja megkaptam, hogy túlzottan fontos a fotótechnika nekem, amivel dolgozom. Egyébként tényleg fontos. Elmondom miért.

Ugye egy csomó szituációban dolgozom, és általában az elérhető fénnyel kell megoldanom a munkáimat. Például nem hordok magammal állványt olyan melókra, ahol napokig követem az alanyaimat, mivel az esetek 99.9%-ban csak akadályozna a fotózásban. Éppen ezért olyan szituációkat is meg kell tudnom oldani “kézből”, ahol éppeszű fotós szerintem elő sem venné a gépét.

A mostani fotó például 12.800 ISO-n, fél másodperces expozíciós idővel készült, kézből, képstabilizátor nélkül, 4.5-ös rekeszen. Az alanyom, Kováts András hajnali 5 órakor egy őrségi kis faluban a telefonja lámpájával böngészi a buszmenetrendet. Állványom tehát nincs, meg kell oldani a dolgot, mert szerintem ez egy szép leíró kép lesz a sorozatban. Van rá kb. 5 másodpercem.

Most ugye, ha a gép nem bírja ezt az extrém sötétet meg vagyok lőve. Nem tudok fix nagy fényerejű optikát használni, mert akkor nem látszik a csillagos ég (a kis mélységélesség miatt elmosódik ugye). A csillagos ég és a felhők pedig jó dolgok az életben, tehát nem mossuk el őket ha nem muszáj. :) És mitől nem mozdul be? A levegőt lassan kell kifújni, és rálövök a témára 4–5 képet sorozatban, úgy hogy csak egyszer nyomom meg a gombot, hogy a megnyomás ereje se mozdítsa be a gépet. A suliban azt tanítják, hogy ennél a fókusztávolságnál (17 mm) kb. 1/20-ad másodpercig lehet bemozdulás nélküli képet készíteni, de így akár ennél tízszer hosszabb idő is összejöhet, lásd a csatolt fotó…

A képen van némi szemcse, főképp a homogén részeken (pl. az égen jól látszik), de ez nem színes zaj, csupán szemcse. Engem per speciel egyáltalán nem zavar, sőt, kicsit nosztalgiával emlékezem vissza a miatta a filmes időszakra. Éppen ezért nem is szűröm, mert így kicsit “rusztikusabb” lesz a hatás. Én meg ezt szeretem.

A cucc: Nikon D5 + 17–35/2.8

A paraméterek: Iso 12.800, 0.5 mp, f:4.5, fókusztávolság: 17mm

Hát így.