Úgy érted, Lifestyle Intelligence?

Van egy módszertan, amit úgy szoktam tudni a biz/tech vonalról érkezőknek gyorsan átadni, hogy “olyan, mint a BI, csak otthon csinálod magadnak.” A címhez használt reakció korrekt tippje ugyan (még) nem a hivatalos elnevezés, de azt én se ismertem abban a 9 évben, amíg anélkül gyakoroltam, hogy 2014-ben megismertem volna a rá épülő mozgalmat.

A Quantified Self (QS) lényege annak az ideális állapotnak a minél gyakoribb elérése, amikor pontosan azokkal az adatokkal rendelkezünk (Q) saját magunkról (S), amikre az életünk megkönnyítéséhez szükségünk van. Rövidebben: önismeret számokkal.

Mérés

Számok persze jöhetnek sok helyről. Másoktól, kútfőből — tudatos becslés vagy ösztönös találgatás útján — , meg leginkább saját mérésből.
Miért ez utóbbi visz mindent? Mert mások számai saját ügyekben csak annyira hasznosak, amennyire a két fél lehetőségei és adottságai fedik egymást. Becsléseink ugyanígy csak valahány százalékban fogják fedni a valóságot; érzéseink pedig idő- és helyzet függvényében durván torzulhatnak. Ha meg lehetne például szomjúságérzet alapján mondani a test mindenkori folyadékigényét, nem létezne az időskori kiszáradásveszély fogalma.

Szokásaink

Mérni kiértékelés nélkül persze pontosan annyit ér, mint az előadásjegyzet, amit leírása után soha elő nem veszünk. A kapott számok értelmezéséhez viszont szükség lesz a körülmények naplózására is, de főleg a saját szerepünk beazonosítására, lévén arra van a leginkább befolyásunk.
Ha elfogadjuk, hogy a számainkat szokásaink produkálják, kezünkbe kerülhet a kontroll felettük: szokásaink cseréjével cserélhetővé válnak a számaink is.

Céljaink

Mindent mérni természetesen képtelenség. Ahogy a QS bővebb definíciója mutatja, érdemes mindig az épp hiányzó adatokra koncentrálni. Jó tehát, ha vannak célszámaink, amikhez az eredményeinket hasonlítjuk.
Kár lenne azonban nekifutni a teljes Maslow-piramisnak — személyes adatokból leginkább személyes célokat lehet megvalósítani. Nem is tartalmazza a klasszikus 3 kérdés a WHY-t, a célok kérdésköre ugyanis nem része, hanem előfeltétele a QS-nek.

Lehetőségeink

Ráadásul csak az egyik. A másik, hogy legyenek reális alternatíváink. Ezek nélkül egyrészt nincs értelme mérni, másrészt számunkra elérhetetlen lépésekkel próbálkozunk és nem tartjuk tiszteletben a saját tempónkat, könnyen a best practice-ek csapdájába eshetünk. Leragadni az elérhetetlennél ugyanúgy nem visz sehova, mint gyűjtögetni felhasználás nélkül.
Még szerencse, hogy a QS gyakorlati játék, és mérni csak azt lehet, amit meg is valósítottunk. Így ha legalább két alternatívát végigteszteltünk (A/B), a hasznosabb megállapításán keresztül esélyt teremtettünk magunknak a fejlődésre.

EXCH

Pontosan ebben hivatott segíteni a QS exchange, ami március 10-én startolt a 3 éves QS meetup közönségét célozva. Az esemény lényege, hogy szokásokat cserélve alternatívákat gyűjtsünk, amúgy open source jelleggel.
Az aktuális fókusz területen túl állandó téma a QS szakmai részét képező (mérés-) technológiák, módszertan ill. eszközök — mindez olyan, változást támogató és nyitott közegben, ami nekem például hiányzott a kezdeti időkben.