Év végi visszatekintő

2014

Kihívásokkal teli, de marhára szórakoztató volt ez az idei év.

A legnagyobb kihívás természetesen az volt, hogy elkezdtem dolgozni. Ami már önmagában hatalmas siker volt a hosszúra nyúlt munkanélküliség után. Végre elkezdtem keresni, így kicsit be tudtam segíteni a szüleimnek is és nekem sem kellett végre rájuk támaszkodnom mindenben.

Az iskolapadból a munka világába átkerülni, azonban koránt sem volt egyszerű. Mondanom sem kell, hogy a suliban mindent megtanítanak, de erre nem igazán készítenek fel. Míg korábban a tanárok kivételével lényegében mindenki a saját korosztályomba tartozott, addig kinn az életben már koránt sem ez a helyzet. Mily meglepő☺ Alapvetően talpraesettnek tartom magam, de sokszor éreztem elveszettnek magam a “felnőttek világában”.

Lehet hogy ez furcsán hangzik egy 24 éves ember szájából, de valóban így volt. Fel kellett nőnöm a feladatokhoz, a munkával járó felelősséghez. Meg kellett tanulni kiállnom magamért az élet minden területén. Az elveszett, önmaga helyét nehezen lelő srácból határozottabbá kellett válnom. Ami többnyire sikerült is. Úgy érzem sokat változtam, sokat tanultam ezalatt az egy év alatt. Nincs rá jobb szó: “felnőttebb” lettem, akármilyen hülyén is hangzik ez.

A másik kiemelendő dolog idén, hogy munka mellett elkezdtem fősulira járni, ami elég komoly döntés volt. Sok szabadidőmet elveszi és nagyon nehéz nyolc óra meló után leülni tanulni, de örülök, hogy belevágtam, mert a későbbiekben még hasznomra válhat. Van bennem annyi erő és kitartás, hogy végigcsináljam, akármilyen nehéz is lesz. Új dolgokat megtanulni, pedig mindig hasznos.

Persze nem csak a munkáról és a suliról szólt ez az év.

Idén végre volt lehetőségem repülni. Régi álmom volt már személyesen átélni, hogy milyen is a fellegek között utazni. Végül egy kismotoros repülőgépet és egy vitorlázógépet is volt szerencsém kipróbálni. Mondanom sem kell, a vitorlázógép fényévekkel parább a motoros gépnél. Nincs motorzaj, a gép pillekönnyű és alig férsz el. Néhány alumíniumrúd és műanyagdarab, na meg a fizika törvényei tartanak életben. Az egész lényegében egy hatalmas papírrepülő amibe két ember is belefér.

Egy ilyen apró gépben ülni és azt hallani a pilótától, hogy most vedd át a kormányt elég maradandó élmény. Az idei év talán legjobb és egyben legfélelmetesebb pillanata volt ez. ☺

Emellett pedig volt rengeteg végigröhögött délután és átbulizott este. Végre eljutottam egy Paddy and the Rats koncertre. Elolvastam 31 könyvet. Hosszú gondolkodás után belevágtam a blogolásba. Hogy mindenki örömére vagy kárára azt döntsétek el ti. Elkezdtem viszonylag rendszeresen futni. A lényeg, hogy nem sokat unatkoztam idén.

Összességében egy nagyon izgalmas, sok új kihívással teli év volt az idei. Az ember életében sok fontos állomás és időszak van, kezdve a gyerekkortól az első szerelemen át, az egyetemi évekig és még sorolhatnám. De legalább ilyen fontos pillanat, amikor az ember, aki nem is olyan rég még egy ifjú suhanc volt(és kicsit még most is az), kilép a nagyvilágba, munkát talál, és próbálja megvetni a lábát.

Ezt éltem át az idén.

És, hogy mit fog hozni a 2015-ös év?

Újabb megoldandó problémákat és kihívásokat. Sok, munka után tanulással töltött órát. Rengeteg nehézséget és bajt. Megoldhatatlannak tűnő gondokat. Valószínűleg 2015 sem lesz könnyebb mint az idei év volt, viszont most már sokkal érettebben fogok tudni szembenézni a feladatokkal.

És közben megpróbálom élvezni minden percét, akárcsak idén.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.