Rohanó idő…

Néha úgy érzem, hogy az igazán fontos dolgokra nincs elég időm, az élet pedig elrobog mellettem.

Biztos ismerős az érzés, amikor elkap a napi rutin mókuskereke, és egyszer csak azt veszed észre, hogy már lassan július van, de még semmi emlékezeteset nem csináltál egész évben. (Igen, neked beszélek 2015!!!)
Valami ilyesmit éreztem mostanában.


Az elmúlt három hónapban különösen erős volt ez az érzés, a vizsgaidőszak alatt kb. semmire nem volt időm. Maradjunk annyiban, hogy meló mellett levelezőn, fősulira járni nem egy leányálom.
Lehúzol nyolc órát, hazamész, és bújhatod is a tananyagot. Közgazdaságtan, ökológia, agrokémia…és sok más egyszerű tárgy. (Nem!)
Az elmúlt két hónapban emiatt kevesebbet láttam a betegeskedő nagyszüleimet, alig volt időm sportolni, nem haladtam a könyveimmel -ha már pénzt adtam ki értük, akkor el is kéne őket olvasni - és írni se jutott már kedv és erő.
Persze, mindenkinek arra van ideje amire szánja, és ez alól én sem vagyok kivétel, de a kimerültség gyakran elvette a kedvet attól, hogy bármivel is komolyan foglalkozzak az elmúlt két- három hónapban.
Bárcsak tovább tartanának a napok, vagy kevesebb alvással is beérném.

A vizsgákon egyébként túl vagyok, és most van egy szusszanásnyi szünet, de így is gyakran érzem azt, hogy sok mindenre jut idő, csak a fontosabb dolgokra nem.
Másképp fogalmazva: annyi mindent szeretnék csinálni, de nagyon nehéz időt találni rá.


Azt hiszem, a mai ember legnagyobb kihívása, hogy a napi rutinba belecsempéssze a változatosságot. Hogy tudjon időt szánni azokra a dolgokra amik boldoggá teszik. Hogy a kötelességei mellett jusson ideje arra, amivel igazán szeretne foglalkozni.
Elég nagy közhely, de szerintem nem rossz, ha az embernek van bakancslistája. Ha van listád akkor vannak terveid, van valami amit el akarsz érni/meg akarsz élni.
De tudatosan ügyelni kell rá, hogy a listádon szereplő dolgok, ne csak tervek legyenek, hanem meg is valósuljanak, mert az idő kegyetlenül gyorsan telik, és az élet elrobog melletted, akár egy száguldó vonat.

Erről elfelejtkeztem az elmúlt három hónapban, de még nincs késő, még van időm… már csak meg kell találnom. Ti pedig használjátok ki a szabadidőtök minden percét…többet érnek azok a percek, mint gondolnátok.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.