Member preview

One Last Rendezvous (Az utolsó találka)

a breakup in verse

Edvard Munch: Separation

A poem by Zsuzsa A. Túri, translated by Joe Váradi.

One Last Rendezvous

On a park bench, lakeside bliss,
- I cannot go on like this …
Sluggish breeze, hanging low,
- But you said you loved me, though …
Street musician, tunes in C
- This is just as hard on me …
In the distance, children’s laughter,
- But she won’t love you, hereafter!
Curbside noises, dull and blue,
- I admit, I’m lonely, too …
Up above, a thunder’s roar
- You’ll leave her, you said before!
Soon the rain starts drizzlin’
- What about the children?
Water mixes with the dust
- You can’t leave me here to rust!
Umbrellas snap overhead
- I don’t like where this has led …
The sky now a pitch-dark sea
- What, then, will become of me?
All the good folks duck for cover
- Soon enough, you’ll find another …
Everything is soggy now
- How can you be such a slime?
Lightning flashes, vivid, sparkling,
- You should try to calm down, darling!
Where to find a covered nook
- I won’t let you off the hook!
Everything is dripping mud
- They are my own flesh and blood!
Windbreakers, soaking wet
- Haven’t you told her yet?
The crowds, they swarm and groan,
- Saw the texts on my phone.
Restlessness hangs in the air
- Then I’ll kill myself, I swear!
The man waves a taxi near
- Don’t you threaten me, my dear!

The woman rolls her teary eyes
- Bastard! You’ll pay for your lies!
The young man gets in the car 
- I am over you, that’s all!


The original, by contemporary Hungarian poet Zsuzsa A. Túri:

Az utolsó találka

Tóparton egy kis padon :
- Te én ezt nem folytatom…
Lanyha szellő lengedez
- De, hát azt mondtad, szeretsz…
Hangol egy utcazenész 
- Hidd el, nekem is nehéz…
Távol egy gyermek nevet
- De az asszony nem szeret !
Tompák az utcazajok 
- Igen, magányos vagyok…
Dörren az ég egy nagyot
- Azt ígérted, elhagyod!
Az eső is elered
- Ott vannak a gyerekek…
A por vízzel elegyül
- Nem hagyhatsz itt egyedül!
Esernyők fejek felett
- Ezt tovább így nem lehet…
A Liget napfénytelen
- Mi lesz akkor énvelem?
Tető alá fut a nép
- Valaki helyembe lép…
Lassan már minden tocsog.
- Nem lehetsz ilyen mocsok!
Villám villan fényesen
- Nyugodj már meg, édesem!
Sár csorog lábszárakon
- Nem úszod meg szárazon!
Végre itt egy menedék
- Jaj, tudod, a csemeték…
Átázott a széldzseki
- Nem mondtad el még neki?
Sokan állnak egy helyen
- Elolvasta a csetem.
És mindenki nyugtalan
- Akkor megölöm magam!
A férfi taxinak int
- Ne fenyegess már megint!

A nő forgatja a szemét
- Tönkreteszlek, te szemét!
A srác beül a kocsiba
- Untalak már, te liba!

My earlier translation by the same poet: