A „szent” szó valódi jelentése és eredete

Kohenita
Kohenita
Aug 9, 2017 · 5 min read

www.kohenita.org

https://justpaste.it/u/szent

A „szent” szó jelentését nehéz megérteni, mert a fülünkben ennek a szónak elsősorban vallásos kicsengése van. A történelmi egyházak dogmái alapján látjuk magunk előtt ezt a szót, ebből adódóan helytelenül látjuk, ugyanis csak a Bibliából lehet megérteni, de még belőle is csak részben. A következő tény is érdekes lehet egyeseknek, vagyis az, hogy a „szent” szó annak ellenére sem egy vallásosan buta, semmitmondó szó, hogy a Bibliából származik. Sőt: rendkívül jó, értelmes és logikus ennek a szónak a bibliai magyarázata és sejtelmes vagyis titkokat rejtő; megmagyarázhatatlannak látszó szó és jelenség. „Magyarázata” alatt azt értem, hogy ha valaki rendszeresen és céltudatosan olvassa a Bibliát, akkor egy idő után a szövegkörnyezetből, a történetekből, meg a bibliai-fajta logikából rájöhet és összeállhat előtte, hogy mit is jelentenek bizonyos szavak, hogy mit jelenthetnek olyan szavak, amik ugyan használatban vannak a nyelvben, de mégsem arra gondolunk, amire a Biblia gondol, miközben halljuk vagy olvassuk vagy kimondjuk ezeket a szavakat. Lehetnek olyan szavaink is, amelyek nem a Bibliából származnak és hasonló módon másra összpontosítunk miközben halljuk őket és nem arra, ami az adott szó eredeti jelentése. A „szent” szó eredeti forrása és magyarázata azonban mindenképpen bibliai alapokon fekszik.

A wikiből (ahol megpróbálják elmagyarázni, hogy mit is jelenthet a ”szent” melléknév) kimásolok öt sort, amit biztosan nem jelent a szent szó:

(Forrás: klikk az 1 gombra lent)

1. A szentek tisztelete és a velük való kapcsolattartás

Az első nem nyert, ez nem adja vissza, amit a szent szó jelent, ugyanis a ”szentek tisztelete” egyértelműen azt jelenti a katolikus vallásban, hogy imádkoznak hozzájuk, mármint imádkoznak azokhoz, akik mondjuk 200 éve vagy 1000 éve meghaltak, a ”velük való kapcsolattartás” is egyértelműen ezt fejezi ki: a katolikus emberek azt képzelik be maguknak, hogy tudnak cseverészni azokkal, akik már elköltöztek ebből a világból, de ez lehetetlen a Biblia szerint, vagyis mindennapi, hétköznapi, általános esetben lehetetlen. Van rá példa a Bibliában, hogy ez megtörtént (megidézték az elhunyt ember szellemét), de ezt nem egy hétköznapi átlagember csinálta és nagyon szörnyű következményei lettek ennek a szellemi bűncselekménynek.

2. Ebben a kontextusban a szentek azok, akik haláluk után az adott keresztény közösség hite szerint üdvözültek

A második megfogalmazás se kóser, mert a Biblia szerint, vagyis a szó eredeti forrása alapján senki sem üdvözül a halála után. Ez a kérdés a földi élet folyamán dől el. Az üdvözülés az emberi élet folyamán történik vagy nem történik. Ha valaki nem tud róla, hogy ez vele megtörtént, mármint az “üdvösség és üdvözülés elnyerése” azzal nem történt meg.

3. Szoros értelemben azok, akiket az Egyház hivatalosan szentté avatott és a liturgiában, ünnepnapjukon megemlékezik róluk

Amikor levezetem, hogy ténylegesen mit is jelent a ”szent” szó, akkor majd egyértelművé válhat a kedves olvasó számára, hogy valamit vagy valakiket nem lehet úgymond szentté ”avatni”. Nem tudok olyat csinálni, aminek a hatására valami ”szentté” változik. Mondani lehet ilyeneket, csak attól még nem történik semmi, vagyis amikor ilyeneket mondanak a történelmi vallási csoportok vezetői, hogy ők csinálnak vagy mondanak most valamit, aminek a hatására valami vagy valaki szentté válik, akkor gyakorlatilag ezek csak üres, vallásos szavak, amelyeknek a hatására szószerint nem történik semmi.

4. A magyarországi katolikus szóhasználattal kapcsolatban említést érdemel a szent szó inflációja. Ez azt jelenti, hogy számos kifejezést, amelyek eo ipso (a lényegéből következően) szakrális tartalmat hordoznak, a szent- előtaggal egészítenek ki. Példa az ilyen pleonazmusokra: (szent)mise, (szent)gyónás, (szent)áldozás, (szent)Eukarisztia, (szent)olvasó, (szent)lecke stb.

Az ”eo ipso” — vagyis tehát azok a dolgok, amik ”lényegükből következően szakrális tartalmat hordoznak.” A Biblia szerint az emberek nem tudnak bizonyos tárgyakat vagy gondolatokat, filozófiákat, felfogásokat olyanná tenni, hogy azok ”lényegükből következően szakrális tartalmat kezdjenek hordozni” vagyis nem fognak valódi ”szent” erőt kisugározni magukból a dolgok csak attól, hogy ezt mondják rólúk. Egy vallási világon belül mindig azok a fizikális tárgyak vagy lelki dolgok fognak szakrális tartalmat ”hordozni”, amiket az adott vallási mozgalomnak a vezetői annak neveznek ki. Példa: a katolikus vallásban ”megszentelik” a vizet különböző szövegek elmondásával meg só beleszórásával. Onnantól fogva úgy tekintik, hogy az a víz szakrális tartalmat hordoz. Pedig ez csak egy gondolat, elmélet, kitaláció, elv, dogma, filozófia. Semmilyen bibliai eredete vagy alapja nincs.

wikiszotar.hu:

Szakrális szó jelentése:

szakrális (melléknév)

1. vallási, valláshoz tartozó

Eredet [szakrális < ómagyar: sacralaux (vallási) < latin:

sacrum (szentség, szent tárgy) < sacer, sagrus (szent) < görög: agerosz (szent, tisztelt)]

5. Eszerint szent az, aki tiszta és kegyes életet él

”Aki tiszta” — ez a kifejezés már közelít a Bibliai felfogáshoz, persze amit a katolikus vallásközösség tart ”tisztának” az nem egészen az, amit a Biblia Istene tart annak. A lényeg: a katolikus vallásban az emberek a halottakkal való minél sűrűbb, minél mélyebb, minél radikálisabb érintkezésektől ”tisztulnak” meg. (imádkoznak hozzájuk, tisztelik őket, letérdelnek előttük, csókolgatják elhunytak csontjait stb.) A Biblia azonban a hullákkal való érintkezést, bármilyen érintkezést, azonnal ”tisztátalannak” és ”tisztátalanságnak” minősíti.

A másik: ”Aki kegyesen él” — aki így él, az egy bizonyos rendszer, filozófia, vallás vagy felfogás alapján él ”kegyesen”, tehát azon az adott rendszeren belül őt kegyes életűnek tartják a többiek, akik látják. Amikor leírom, hogy mit jelent a ”szent” szó, akkor kiderül, hogy egy ilyen kegyes életnek semmi köze a szentséghez, a bibliai szentséghez biztosan nincs.

Konklúzió1: ez az öt dolog biztosan nem tárja fel előttünk a ”szent” szó tényleges jelentését. Viszont bemutatja, hogy a vallási világokban miket gondolnak és képzelnek az emberek a ”szent” szóval kapcsolatban. A hétköznapi emberek, akik nem mozognak annyira a vallási babonák világában, ők is ugyanazt gondolják, amit a lelkileg felettük álló államvallás vagy csak simán vallás gondol — vagy gondoltat velük. Egyszerűbben fogalmazva: nekünk magyaroknak beépült a gondolkodásunkba a katolicizmus, a dolgok katolikus megközelítése és felfogása. (Egy wikipédiában lévő 2011-es adat azt mutatja, hogy Magyarország 37%-a katolikus.) Ez számunkra természetessé vált az évtizedek folyamán. Nem kérdőjelezzük meg, hogy létezik ilyen szó, hogy: ”szent” és azt sem, hogy “létezik” szenteltvíz még akkor sem, ha nem olvadunk bele mélyen annak a vallásnak a világába, ami körbevesz minket egy adott ország kulturájában vagyis még akkor is természetesek számunkra a katolikus vallásvilág szavai és kifejezései, ha nem tartjuk magunkat vallásosnak.

Akik Indiában születtek és élnek, nekik az a természetes, ami őket veszi körbe az ő országuk kulturájában. Még azoknak is természetes Indiában, akik nincsenek belemerülve az országukban uralkodó vallás babonáiba. Akik úgymond ”hitetlenek” vagy ”nem vallásosak”, még nekik is természetesek azok a szavak és felfogások, gondolatok, szokások, tradíciók, amiket a hinduizmus képvisel. (Indiában a lakosság kb. 80% hindu.) Ők nem mélyülnek annyira bele, nem járnak a hindu templomokba babonáskodni, de őket is körbeveszi az az atmoszféra, ami abban az országban uralkodó vallási erőként van jelen. Számukra is jelent valamit a ”szent” szó, azonban biztos valami egészen mást, mint mondjuk egy katolikus számára. Melyik felfogás a jobb vagy értékesebb, a katolikus vagy a hindu? Melyiknek van jobb magyarázata például a ”szent” szóra?

Egyiknek sincs jó magyarázata, mert egyik sem az ősforrásból, tehát egyik sem a Bibliából ered.

szöveg letöltése PDF-ben