Színes árnyék
Ez mindig ugyanaz a beszélgetés a nőről meg a pénzről, csak folyton új jelzőkkel és szóképekkel. A szex Ponzi-sémája, ha úgy tetszik, a szélhámos a tükörben, akinek egészen addig mindent benyelsz, amíg a komfortzónájában mozog. És akkor elmegy a világ, amikor azt mondja, egész életében erre várt és örökké várni fog ezután is, én pedig ránézek, majd pislantok egyet és nincs ott semmi és senki, csak egy céltalan találkozó, ami a randi és a szótlan idegennel való kávézás között van valahol félúton. Átfutok az agyán, jéghideg minden, némi meleg érzettel az északi fény felől, amire már direkt nem pislogok, mert tudom, hogy vaksötét lenne utána. Zöld és vörös és lila és sárga csóvák, színes árnyék húzódik ott és feltűnik egy srác képe, akiről nem tudja hogyan, de sebezhetően tökéletes. Leszegett fejjel futok tovább, ingatag a talaj, csetlek és botlok rajta, majd felnézek és látom, hogy függőlegesen felnyílik a horizont és felém dől. Kisvártatva egy tükröt látok csak, benne az agyammal, amiben ő fut. Mindig ugyanaz a kör ez is, ami során rossz vagyok, hiába tartok a rossztól.
