Tegnapi testvér
Egy Johnnie-val járom körbe a klubbot, minden lépésnél jön egy új sztori és rá egy új poén, elégedetten húzom a barnát a sárgák és vörösek szórásában. De amint a pultra teszem a poharat érzem, hogy gyorsan változik a levegő és a klíma perzselni kezd a tömegben. Bekapcsol a tűzriasztó és mire eláll a permet, nem tudom befejezni a mondatot. Pedig a mondat ugyanaz maradt, csak mire kiszabadultunk, közbeszólt a pénz és felhúzott egy falat közénk, szögesdróttal a tetején, amit nem lehet átüvölteni, a halk kérdésre pedig úgy rádől, hogy az megfullad éjfél előtt. Nem így terveztük, pár éve még a másik válla tartotta az irányt, most a hátunk mögé kell néznünk folyton. Minél több idő telik el, annál vékonyabb a drót a visszapillantóban, de egyikünk sem akar megfordulni a pályán, mert tudjuk, az égig nőne akkor. Nagy a nyomás enélkül is, a világ csak a sikert nézi az asztalon, nem az üres poharakat és az elvétett hibákat. Azt karcolja közben az útmenti fák kérgére, hogy “Férfi vagy, ne picsogj!”, mire én bólintok is neki és figyelem a kátyúkat előttem. Patkányok között szlalomozás, sokszor ez a hétfő és a kedd és volt olyan szerda este, amikor dühös voltam és egy patkánynak akartalak leírni téged is, de a sor vége sosem jött ki. Talán mert nem is akartam, hogy kijöjjön. Viszont egy óra sem indul el visszafelé, csak ellökik a szavakat a mutatók addig, amíg csupán a halandzsa marad.
