Két életbölcsesség: Ne ment egymás utáni napokon 55 meg 40 km-t. Mert nem annyira fun ☺

És a másik: NE IGYÁL MEG EGY LITER KAKAÓT EGY HÚZÁSRA, meg sehogy se. Mert nem fogsz aludni, az egész éjszakát a wc-n töltöd.

Zajos, osztálykirándulós alig alvás, a kis hülyék egész éjjel vagy dumáltak, vagy mobillal világítottak, pusmogtak, röhögtek, grrr… Már épp kezdtem felhúzni magamat, mikor is elkezdett hatni a liter kakaó, és konkrétan 20percenként töltöttem 10 percet a földszinti mosdóban, igazán élvezetes volt lemászni az emeletes ágyról, aminek persze nem volt létrája, rohanni, majd vissza, felmászni, nyikorog, dőlöngél satöbbi. A szomszéd sráccal közben nagyon intim közelségbe kerültünk, éjjel 2-4 között mikor is az emésztésemben valami nyugalmi időszak következett konkrétan rajtam aludt.

Na reggel jó morcosan keltem, pedig nem akartam, hogy az utolsó napok így teljenek, de a 100-as arcok miatt (gyk akik csak az uccsó 100km-t sétálják le, ugyanúgy megkapják a compostelát a végén, ráadásul most húsvét is van, borzasztó sokan voltak)

Egy azt hiszem német öreg pasi a frászt hozza rám, és idegesít is, fut utánam csörögve zörögve, majd rámnéz, kijelenti, h összekevert valakivel és fut tovább. Majd kifullad, megáll, liheg, félig meghal, majd megint fut. Km-ereken keresztül kerülgettem így, idegesítő volt, meg hangos. Tökre lehet látni ki zarándokol az eleje óta. Megfontolt, okosan megy, és a szeme is más. Ez nem nagyképűség, tényleg így van.

Megfogadtam, hogy lesétálom idén a North way-t.

Belefutottam egy kőtemetőbe (fent) és egy szép virágos szakaszba is.

Most épp Palacio del Reyben eszem egy giga szendót, ma valahogy kívánom a kaját, biztos fáradok. Mondjuk nem csoda… Szeszélyes vagyok, D-vel smsezek, mi is történt 3 hét alatt velem? Készen állok a hazamenetelre? Nem tudom.. Az utolsó huszonsok km nehéz volt. Melidéből elmenekültem egy gyümölcszselés csiga kíséretében. Próbálok szeretettel hozzáállni a húsvétozó újakhoz, de elég nehéz. Melide elején majd’ letaposott egy lovas csapat, kiérve belőle meg egy szerintem kattant fazonnal találkoztam. Ilyen lehet megöregedni? Jönnek az újak, és kiszorítanak az életedből, az utadról?

Asszem amúgy békére leltem. Csoda nem történt, és sok a dolgom azzal, hogy kitaláltam mi is legyen velem, de a múlt lezárult.

Boentesben találtam egy király alberguét — nem akartam idáig sétálni de az előző falvakban nem volt nyitva semmise. Bementem, és mondták, h nincs hely, menjek tovább, na neeeeee. De hogy no worries, csak 20m a következő albergue.

Ami az út során a legdrágább és szinte a leglepukkantabb volt. Nem baj, ágy. Cuki asszem német szobatársak, az étteremben meg divatot teremtettem, kértem husit krumplival, meg gyümölcs salit. És aki csak látta, utána ezt rendelte ☺

Holnap valszeg beérek Santiagóba.