A munka tolvajai 3: Többet, jobban, máshol

Az első részben azt fejtegettem, hogy a munka hatékonyságának javítása a szükséges emberi munka, avagy munkaerőigény csökkenését is eredményezi.
A második részben azt igyekeztem szemléltetni, ahogyan az informatika egyre mélyebbre hatol a vállalatok működésébe. Már az alapfolyamatok, a vállalat valódi értékteremtése van soron számos, ha nem éppen minden iparágban. “A szoftver megeszi a világot”.


Fontos közbevetés: nem áll szándékomban minősíteni ezeket a trendeket! Olyan ez, mint a gravitáció, teljesen mindegy, hogy kialakítok-e róla véleményt, vagy nem, ott lesz, adottság, együtt kell élni vele és kihasználni lehetőség szerint. Én legalábbis így gondolom. Ha bármikor szarkazmust vélsz felfedezni hangnememben, csak a szórakoztatást szolgálja. Magam szórakoztatását, legalább.


A hatékonyságot célzó digitalizáció fogyasztói szempontból abszolút pozitív trend: egy hatékonyabb vállalat vagy ugyanazt olcsóbban tudja előállítani, vagy ugyanannyiból többet-jobbat. Ha van verseny a piacon, akkor valamilyen előny mindenképpen landol a fogyasztónál is: a vállalatok egymást kényszerítik bele, hogy előbb vagy utóbb a végfelhasználó is részesüljön a hatékonyságjavulásból. (Nem feltétlenül előbb, a jó kapitalista maximalizálja a profitot, amíg és ahogy csak lehet. A profit fontos a fenntarthatósághoz. De hosszú távon, “utóbb” valahogy érvényesül az általános hatékonyságjavulás.)

Viszont nézzük a munkavállalói oldalt. Végig arról beszélek, és ahhoz keresek egy jó megfogalmazást, hogy:
1) Minél több a digitális (informatikai, virtualizált, stb) terület az értékláncban, annál hatékonyabb az emberi munkaerő. Ez egyszerre jó, és rossz hír. Növekszik az egy alkalmazottra jutó bevétel, vagy másképpen fogalmazva a munkaerő költségének aránya csökken a teljes megtermelt értékből. A munkavállaló személy szerint kereshet ugyanannyit, vagy akár többet is, de mégis összességében kevesebb a bérekre fordítandó költség a teljes eladáshoz képest.
2) A szoftvernek is van munkavállalói oldala: valaki előállítja, üzemelteti, támogatja, vagy közvetlenül alkalmazottakkal, vagy “ökoszisztémával”. Ez generálja a sokat emlegetett új munkahelyeket. A szoftverek fejlesztői-menedzserei viszont ma már nem helyhez kötöttek: mindegy, hol keletkezik a végső érték, az alkalmazottak kb. ott, abban az országban fognak dolgozni, ahol a tulajdonos (menedzsment) kívánja. Ez nagyon messze esik a korábbi előállítási modellektől… És részben előre is vetíti, hogyan lehet előre menekülni a kialakuló új felállásra készülve, erre visszatérek majd későbbi posztban.


Kis érdekességként még egy gondolatmenet a hatékonysághoz — két über (:) véletlen szó) hatékony cég éves bevételeinek és alkalmazotti számainak alakulása. Facebook és Google. (Forrás: www.statista.com és éves jelentések)

Trend: Egyre több bevétel munkavállalónként, brutális hatékonyság

A bérekre sajnos nem találtam információt, de látszik, hogy még a leghatékonyabb cégek is egyre több bevételt várnak el az alkalmazottaiktól (3 év alatt 30%!) — kívülről nehéz az okát megmondani, de azért erősen digitalizált munkaszervezést feltételezhető… Ha a bérek nem szaladtak el hasonló mértékben, ez ugyebár azt is jelenti, hogy csökkent a munkavállalói költség (bér) aránya a teljes bevételből. Ez persze tetőző, érett piacokon a legizgalmasabb téma, a bonanza időszak végeztével: melyik cégnek kell válságban több embert elküldenie, a termelékenyebbnek vagy a kevésbé hatékonynak?…

Szóval kb. 400 millió forint bevétel per munkavállaló. Ahogy az előző posztban (katt: második rész) említettem, a magyar digitális hirdetési piacon kb. 28 milliárd forint bevételt szerezhettek a globális szereplők 2015-ben. Provokatív leegyszerűsítés, de ez a fentiek alapján 70 munkavállalót jelent (elsősorban a két fenti cégnél), 70 alkalmazott -”full time equivalent” -kaphatott fizetést, valahol a világban, mert ezt az értéket megtermelte. A média korábbi (avagy párhuzamosan élő) üzleti modelljében 28 milliárdos hirdetési bevétel nagyságrendileg a kereskedelmi tévék mérete, hozzávetőleg 5–10x annyi közvetlen helyi munkavállalóval.

így szűnik meg és csoportosul át a munkaerőigény, egyszerre, ha újradefiniálható az értéklánc, az előállítási folyamat lényege.

Természetesen folytatása következik…

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.