A munka tolvajai 3: Többet, jobban, máshol

Az első részben azt fejtegettem, hogy a munka hatékonyságának javítása a szükséges emberi munka, avagy munkaerőigény csökkenését is eredményezi.
A második részben azt igyekeztem szemléltetni, ahogyan az informatika egyre mélyebbre hatol a vállalatok működésébe. Már az alapfolyamatok, a vállalat valódi értékteremtése van soron számos, ha nem éppen minden iparágban. “A szoftver megeszi a világot”.


Fontos közbevetés: nem áll szándékomban minősíteni ezeket a trendeket! Olyan ez, mint a gravitáció, teljesen mindegy, hogy kialakítok-e róla véleményt, vagy nem, ott lesz, adottság, együtt kell élni vele és kihasználni lehetőség szerint. Én legalábbis így gondolom. Ha bármikor szarkazmust vélsz felfedezni hangnememben, csak a szórakoztatást szolgálja. Magam szórakoztatását, legalább.


A hatékonyságot célzó digitalizáció fogyasztói szempontból abszolút pozitív trend: egy hatékonyabb vállalat vagy ugyanazt olcsóbban tudja előállítani, vagy ugyanannyiból többet-jobbat. Ha van verseny a piacon, akkor valamilyen előny mindenképpen landol a fogyasztónál is: a vállalatok egymást kényszerítik bele, hogy előbb vagy utóbb a végfelhasználó is részesüljön a hatékonyságjavulásból. (Nem feltétlenül előbb, a jó kapitalista maximalizálja a profitot, amíg és ahogy csak lehet. A profit fontos a fenntarthatósághoz. De hosszú távon, “utóbb” valahogy érvényesül az általános hatékonyságjavulás.)

Viszont nézzük a munkavállalói oldalt. Végig arról beszélek, és ahhoz keresek egy jó megfogalmazást, hogy:
1) Minél több a digitális (informatikai, virtualizált, stb) terület az értékláncban, annál hatékonyabb az emberi munkaerő. Ez egyszerre jó, és rossz hír. Növekszik az egy alkalmazottra jutó bevétel, vagy másképpen fogalmazva a munkaerő költségének aránya csökken a teljes megtermelt értékből. A munkavállaló személy szerint kereshet ugyanannyit, vagy akár többet is, de mégis összességében kevesebb a bérekre fordítandó költség a teljes eladáshoz képest.
2) A szoftvernek is van munkavállalói oldala: valaki előállítja, üzemelteti, támogatja, vagy közvetlenül alkalmazottakkal, vagy “ökoszisztémával”. Ez generálja a sokat emlegetett új munkahelyeket. A szoftverek fejlesztői-menedzserei viszont ma már nem helyhez kötöttek: mindegy, hol keletkezik a végső érték, az alkalmazottak kb. ott, abban az országban fognak dolgozni, ahol a tulajdonos (menedzsment) kívánja. Ez nagyon messze esik a korábbi előállítási modellektől… És részben előre is vetíti, hogyan lehet előre menekülni a kialakuló új felállásra készülve, erre visszatérek majd későbbi posztban.


Kis érdekességként még egy gondolatmenet a hatékonysághoz — két über (:) véletlen szó) hatékony cég éves bevételeinek és alkalmazotti számainak alakulása. Facebook és Google. (Forrás: www.statista.com és éves jelentések)

Trend: Egyre több bevétel munkavállalónként, brutális hatékonyság

A bérekre sajnos nem találtam információt, de látszik, hogy még a leghatékonyabb cégek is egyre több bevételt várnak el az alkalmazottaiktól (3 év alatt 30%!) — kívülről nehéz az okát megmondani, de azért erősen digitalizált munkaszervezést feltételezhető… Ha a bérek nem szaladtak el hasonló mértékben, ez ugyebár azt is jelenti, hogy csökkent a munkavállalói költség (bér) aránya a teljes bevételből. Ez persze tetőző, érett piacokon a legizgalmasabb téma, a bonanza időszak végeztével: melyik cégnek kell válságban több embert elküldenie, a termelékenyebbnek vagy a kevésbé hatékonynak?…

Szóval kb. 400 millió forint bevétel per munkavállaló. Ahogy az előző posztban (katt: második rész) említettem, a magyar digitális hirdetési piacon kb. 28 milliárd forint bevételt szerezhettek a globális szereplők 2015-ben. Provokatív leegyszerűsítés, de ez a fentiek alapján 70 munkavállalót jelent (elsősorban a két fenti cégnél), 70 alkalmazott -”full time equivalent” -kaphatott fizetést, valahol a világban, mert ezt az értéket megtermelte. A média korábbi (avagy párhuzamosan élő) üzleti modelljében 28 milliárdos hirdetési bevétel nagyságrendileg a kereskedelmi tévék mérete, hozzávetőleg 5–10x annyi közvetlen helyi munkavállalóval.

így szűnik meg és csoportosul át a munkaerőigény, egyszerre, ha újradefiniálható az értéklánc, az előállítási folyamat lényege.

Természetesen folytatása következik…