Fejben dől el: Langyos vízről, nehéz helyzetek kezeléséről

Kísérletezgettem *. 3 edény egymás mellett, félig töltve mindegyik: egyikben forró víz, másikban hideg, a középsőben pedig csak úgy a kettő között hőfokban is, langyos.

Jobb kezemet néhány másodpercre a hidegbe merítettem, utána belenyúltam a langyosba: melegnek éreztem a vizet nem meglepő módon. Bal kezemet bemártottam a forró vízbe, majd néhány másodperc után jöhetett a langyos: a vizet hűvösnek éreztem.

Dehát a víz ugyanaz volt mindkét alkalommal ! Testi adottságaim és testhőmérsékletem sem változhatott jelentősen ennyi idő alatt… Azt, hogy mit érezzek, végső soron az agyam döntötte el, az élményt az előzőleg érzékelt állapothoz kapcsolódó emlékhez viszonyítva.

Másképpen fogalmazva: lehetségessé vált a valóság, a valóságra vonatkozó élményem szándékom szerinti torzítása— hűvös és meleg alternatív érzetet is létre tudtam hozni, csak megfelelő viszonyítási ponttal kellett előkészítenem az érzékeimet.

Relativizálás és előfeszítés.

Ezt a jelenséget szoktam magamnak felidézni és mesterségesen alkalmazni, ha nehéz helyzetbe kerülök, vagy nehéz helyre számíthatok. Szakmai és érzelmi helyzetek kezelésére is működik — “fejben dől el”. Ha fejben dől el, akkor miért ne befolyásolhatnám? Mondok rá két területet példaként.

Kockázatos befektetések. Aggodalmasan hívott a brókerem egyszer, hogy egy spekulációm nagy veszteségben van. Érdekes helyzet volt, mert engem kevésbé viselt meg a dolog: minden kockázatos befektetést megelőzően, a döntés részeként elképzelem azt a szituációt, amit a kudarc jelenteni fog. Azaz spekuláció esetén pontosan számszerűsítem magamnak a várható veszteséget és valószínűségét; elképzelem, hogy milyen érzés lesz elbukni, ha a negatív szcenárió jön be, el tudom-e viselni lelkileg — és végső próbaként el tudnám-e nyugodt szívvel mondani a feleségemnek :) Az előkészülettel a negatív eshetőség sem ér váratlanul, megtörténtekor már kötődik hozzá egy mesterséges élményem — ezzel sokkal gyorsabb az érzelmi feldolgozása. (Megjegyzés: ezt a gyakorlatot szerintem csak reálisan várható és kiemelt súlyú szituációkra érdemes kivitelezni. Megterhelő a negatív szituációkat még akár képzeletben is megélni…)

Motiváció nehéz helyzetben. Még tisztább példa az előfeszítésre a váratlan, nehéz helyzetek relativizálása. Ha elsőre nagyon sötétnek látszik egy előálló szituáció, előkeresek egy emléket még rosszabb helyzetről, és ehhez viszonyítom. “Volt már rosszabb is”. “Lehetne ennél sokkal rosszabb is a helyzet, ez még nem tragédia”. Máris jobbnak élhető meg egy megterhelő szituáció. Magára az elfogadásra a káröröm is remekül működik (“A szomszédnak két tehene is megdöglött, nekem csak egy”), de motiválóbb persze, ha pozitív kicsengésű esettel tudom a kontextust megteremteni. A lényeg mindkét esetben az, hogy mesterséges viszonyítással elfogadhatóbbá teszem a langyos vizet, nem a helyzet puszta felfogására és értékelésére kell fordítanom az energiát, hanem fókuszálhatok a megoldásra a saját valóság kialakításával.

*A kísérletre visszatérve: megpróbáltam azt is, hogy egyszerre tettem a langyos vízbe hideggel előkészített jobb, és meleggel előkészített bal kézfejemet. Akárhogy próbáltam, nem éreztem különbséget a két kezem érzete között — ezen még gondolkodnom kell, mit jelent és miért is van így :)

Ajánlott irodalom az előfeszítésről (avagy “priming”, az angol terminológiában)
Wikipedia magyarul: https://hu.wikipedia.org/wiki/El%C5%91fesz%C3%ADt%C3%A9s_(pszichol%C3%B3gia)
Daniel Kahnemann: Gyors és lassú gondolkodás (https://www.hvgkonyvek.hu/gyors-es-lassu-gondolkodas)
Daniel Levitin: The organised mind (http://www.daniellevitin.com/theorganizedmind/) — csak angolul jelent meg