Igaz történetek I. Migráns.

(Facebook poszt, 2015. október 4.)

Nagyapám testvére (“nagybátyám”) még a ‘30-as évek végén kivándorolt Kanadába. Jön a világháború, és, hát, nem éppen azonos oldalon áll a két ország, így nehéz munkát találni az egyszeri magyarnak. Célszerűbbnek tűnik egy semleges ország színeiben, mondjuk törökként érvényesülni… Jól is megy az interjú a ház körüli mindenest kereső családnál, kölcsönös szimpátiával zárul a személyes bemutatkozás. Olyannyira, hogy jelzik is mindjárt: “Milyen hihetetlen szerencse, hogy jelentkezett, hiszen már van egy török szakácsunk, jöjjön, beszéljen vele is!”
Nagybátyámat átviszik a konyhába, és biztos, ami biztos, azért megpróbálja a kommunikációt:
“Hát te, komám, török vagy ?”
“Avvónék…”
…így az elégedett család két török munkavállalóval folytatta életét.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.