Terepfutás menedzser sapkában

A rendszeres testedzés pozitív hatásairól viszonylag sokat lehet olvasni, “a sport élet, erő, egészség”. Én egy lépéssel továbbmegyek: a közvetlen élettani hatásokon túl a sportot nagyon jó (ön)megfigyelési lehetőségnek tartom egyes egyéni motivációkra, menedzseri kihívásokra vonatkozóan. Ez csapatra is igaz lenne, de maradjunk az egyéni viselkedésnél, most csak erre van analógiám :). A sport azért is zseniális terület, mert lényegesen rövidebb idő alatt megtapasztalhatóak jellemző viselkedések személyesen, mintha a munkahelyen kellene kivárnunk egy-egy eset előfordulását.

Sokat és sokfélét sportoltam életemben, viszont az utóbbi években terepfutással tartom karban magam, ezért azt foglalom össze, milyen menedzserként is használható tanulságokat vontam le magamnak erdőn-mezőn szaladgálva.

  1. Indulj el! A terepfutásban a legnehezebb, a legnagyobb lelki kihívás elindulni. Komolyan. Jó esetben egy komfortos, meleg, időjárásmentes helyiségben kell rávenni magam az indulásra, rosszabb esetben ez reggel történik, és szemmel láthatóan boldogan szuszogó gyerekek és feleség mellett kellene felöltözni és kilépni a bizonytalanba. Nem nagyon akaródzik változtatni az állapoton… De ha mégis rászánom magam és kilépek az ajtón (felöltözve!:)), már eltűnik a bizonytalanság. Nekikezdeni nehéz, az elindulás igényli az extra erőfeszítést.
  2. Újdonság varázsa. A terepfutás annyiban szerencsés sport, hogy jellemzően adja magát a változatosság: változó időjárás, évszakok különbözősége az erdőben, maga a terep is szintezik vagy akár a talaj is változik — nem lehet egyetlen ritmusban végigmenni. Minél hosszabb a táv, annál kevésbé egyforma kétszer a térkép szerint azonos útvonal... Ennek ellenére is óhatatlanul rutinok alakulnak ki az emberben, ha megközelítőleg ugyanazt látja maga előtt. Jó, hogy kevesebb energiát igényel a teljesítés, de összességében már nem annyira érdekes. Kétféle módon szoktam az unalmat megelőzni: egyrészt, cserélgetem az útvonal egyes részeit; másrészt, ha valamilyen mérést, részcélt, kísérletet iktatok be a kritikus részeken, megint figyelmet igényel a jól ismert út is. A monotonitás megtörése segít a motiváció fenntartásában.
  3. Nagyobb léptékű célok. Bár a futást tudatosan örömsportnak szeretném megtartani és pont ezért a kudarcélményt elkerülendő óvatosan bánok konkrét célok kitűzésével, a napi motivációban azért segít, ha figyelem a hosszabb távú fejlődést, eredményeket. A napi penzumot is könnyebb letudni, ha hosszabb távú célhoz, magammal szembeni elváráshoz jól láthatóan illeszkedik. Szinte összeáll magától a szükséges lépések sorozata… Például az idei naptári évre kb. 15–20 km-es távok elfogadható idejű biztos teljesítését és az éves futásmennyiség további emelését tűztem ki célul. Jól állok, és ehhez minden egyes kis mindennapos edzésre is szükség volt, év közben számolgattam, hogy mennyivel maradnék el, ha a “nincs kedvem” kerekedne felül aznap. Mérhető, de elérhető cél támogatást ad a mindennapokra is.
  4. Viselkedés stressz alatt. Talán vadul hangzik, de huzamosabb vagy kellően intenzív sportterheléssel meg tudjuk billenteni a belső egyensúlyunkat: a munkahelyi stresszhez hasonló fizikai állapotba tudjuk magunkat hozni. Szoktam úgy fogalmazni, hogy tudom magam butára futni :), de ténylegesen futottam már rosszullétig, tápanyag kizsigerelésig… Ez nem a mazochizmus élvezete miatt izgalmas, hanem azért, mert ha magunkon megismerjük a jellemző reakciókat egy ilyen biztonságos környezetben, akkor sokkal könnyebb éles helyzetben, munkahelyen tudatosítani magunkban és munkatársainkban, hogy a stressz kezd negatív hatással lenni a működésre és hamarabb tudunk a stressz feloldására fókuszálni a látszólagos probléma tüneti kezelése helyett. Hasonló tünetek az intenzív sport alatt pl. beszűkültebb gondolkodás, hibázási gyakoriság növekedése (rossz döntések), lassabb reakcióidő, komplexebb problémamegoldás nehézsége, vagy akár agresszivitás. Lehet játszani a terhelési határokkal.
  5. Elveszve. Az új útvonalak keresése mellett előszeretettel futok fejből: idegen terepen is igyekszem memorizálni a tervezett útvonalat, és futás közben a megjegyzettekre hagyatkozni, térkép vagy elektronika helyett. Ez addig általában viszonylag könnyű is, míg az útvonalon marad az ember — követni könnyű! A szellemi kihívás akkor jelentkezik, mikor esélye van, hogy eltévedtem (de valójában nem tudom, mert pl. nincs jelölés az adott szakaszon), vagy tényleg el is keveredtem és vissza kell találni valami ismert területre. Érdekes tudatállapot, a váratlan vállalati behatások kapcsán szokott ez felrémleni: nem tudom, hogy kerültem ide, de kell legyen megoldás, hasonlítsuk össze a tervet a tényleges lépésekkel, keressük az eltérést… (Zárójel: Ez persze csak játék, Magyarországon, pláne a budai hegyekben természetesen nem lehet igazán és veszélyesen eltévedni, legfeljebb térerőt kell találni telefonos segítségkéréshez — ez utóbbi talán kétszer fordult elő velem :)) A lényeg az agy trenírozása memorizálásra és problémamegoldásra.
  6. Teljesítmény = terv és fegyelmezettség. A magas teljesítmény folyamatos fenntartásához egy millió kisebb-nagyobb dolognak kell rendben lennie, a sporton kívüli időszakban és sportolás közben egyaránt. Alvás, regenerálódás. Táplálkozás mennyisége, jellege, időzítése. Sportfelszerelés a körülményekhez. Szellemi és fizikai felkészültség az adott távhoz. Menet közbeni pótlás: víz, kalória, tápanyag. Optimális tempó. Átmeneti jelleggel, kockázatvállalással elérhető kiemelkedő eredmény néhány tényező figyelmen kívül hagyásával (és az ember talán hajlamos is ezt tekinteni mérvadónak), de a fenntartható teljesítés igénye során bejön a matematika, reálisan kezelni kell az egyébként alacsonyabb eséllyel előforduló kockázatokat is. Pontosan emiatt becsülöm és tartom inspiráló példának a hosszabb távon is kiemelkedő sportolókat, a tehetség mellett muszáj profi szemléletnek, azaz megfelelő tervezettségnek és fegyelmezettségnek lenni a folyamatos eredmények mögött. Ha a jövőben is jól szeretnék futni, a teljesítési és a regenerálódási időszakokban is rendben kell lenni.

Tanulság? Csak csináld, variáld, méregesd, terheld magad stresszig, sőt, eltévedésig, és ha mindezt tervszerűen és kitartással teszed, holnap is megteheted. Akár pénzért is, ha ez éppen a munkád :)