Űrbiznisz

Jól ismertek az űr meghódítására irányuló ünnepelt kezdeményezések: az űrturizmusra, a Mars kolonizációjára irányuló, lelkes vállalkozók által finanszírozott tervek.

Sokak elszörnyedésére egyszer az ilyen kezdeményezéseket egy 800 dolláros szendvicshez hasonlítottuk. Mit értünk ezen?

Kritikánk azon a modern jelenségen alapul, amire tradicionális szerzők, mint horizentális tévelygés hivatkoznak. A horizentális tévelygések olyan tevékenységek, amelyekből hiányzik a vertikális orientáció; más szóval, olyan tevékenységek, amik nem arra irányulnak, hogy meghaladják az egyént. Nem kell túl szigorúnak lennünk ahhoz, hogy belássuk, ez magában foglal minden modern tevékenységet és ideológiát: a konzumerizmust, az ipart vagy általában a szcientizmust, esetleg konkrétabban a luxus-ipart, csak hogy ezerből párat emeljünk ki. Minden modern tevékenységet az individualizmus égisze alatt végeznek.

Az űrrel kapcsolatos kereskedelmi tevékenységek mindössze egy forrásintenzívebb verziói a luxusturizmusnak vagy vonatkozó iparágaknak (közlekedés, anyagtudományok, gyártás, stb.).

A mi szemszögünkből az, hogy ezeket a kezdeményezéseket végül is siker koronázza-e vagy sem, lényegtelen; hasonlóan a 15. századdal kezdődő felfedező expedíciókhoz, majd kolonizáló tevékenységekhez, ezek valószínű, hogy ugyancsak megvalósulnak, hiszen az állhatatosság végül is eredményre vezet, függetlenül attól, hogy milyen célokra irányul — azonban pusztán a tevékenység sikere sajnos nem ruházza fel az eredményeket értékelhető minőségekkel.

A szenzációra éhes tömeg nem érti, hogy lehet az, hogy egyesek nem ünneplik reflexszerűen a kibontakozó app ökoszisztémát, hogy az égvilágon semmi pozitívat nem látnak az iPhone-ban vagy az önvezető Teslákban, hogy a lélekzetük nem áll el a Mars kolonizálásának, vagy az agyat a “felhőhöz” kapcsoló implantációk grandiózus víziójától (ami Ray Kurzweil gyenge elméjű prédikációja szerint még a mérnököket is viccesebbé, szexibbé vagy Istenszerűbbé teszi majd, hiszen szerinte Istenhez az út a neocortex kiterjesztésén keresztül vezet).

A horizontális tévelygések azon képességek és orientációk hiányának arányában válnak egyre intenzívebbé, amik az individuális állapot meghaladásához szükségesek; más szóval, ha valaki nem “felfelé” irányul, amikor a mérték nem az Igazság, hanem annak szurrogátumai: a relativizmus, a materializmus, az individualizmus; amikor a partikulárist abszolútnak tekintik; amikor annak áldoznak, amit korábban kicsinek és jelentéktelennek ítéltek meg: amikor az emberfeletti nagyságot összekeverik az emberalatti sokkal.

A Marsra szállított plasztikai sebészettel kezelt, chipbeültetett testek ötlete ugyanannak a típusnak imponál mind az eladói, mind a vásárói oldalon: az elegendő pénzforrással rendelkező (vagy arra áhítozó), de felnőtt felügyelet nélküli infantilis projektmenedzser típusának , ami a poláris ellentéte annak, amire tiszelettel, vagy elismerően tudunk tekinteni.